Összefolyt az univerzummal, de felgyógyult a sztársebész

Egy hétig feküdt kómában egy jónevű amerikai idegsebész, aki most azt állítja, hogy ezalatt az univerzumnak egy másik, mélyebb dimenziója tárult fel előtte. Meg van győződve róla, hogy a halál nem a tudatosság vége, sokkal inkább egy nagy, kiszámíthatatlan, pozitív utazás újabb fejezete.

A Newsweek címlapon hozta, de más külföldi lapok és az elektronikus média is kiemelten foglalkozott a héten dr. Eben Alexander történetével, aki azt állítja, hogy egy agyhártyagyulladás során bizonyosságot szerzett a túlvilág létezéséről. Tapasztalatairól, illetve az orvostudomány halálközeli élményekről vallott nézeteiről könyvet írt, amely az Egyesült Államokban most jelent meg.

“Mint idegsebész korábban nem hittem a halálközeli élményekben. A tudomány világában n?ttem fel, az apám is idegsebész volt. Követtem a pályán, és kutatóorvos lettem, oktattam többek között a Harvard Orvosi Intézetében és számos más egyetemen is. Értem, hogy mi történik a halál közelében lév?k agyában, és eddig úgy gondoltam, hogy a tudomány kielégít? magyarázatot ad a klinikai halál állapotába kerül?k testen kívüli, túlvilági utazására. Az agy elképeszt?en összetett, de egyben rendkívül finom szerkezet, amelynek oxigénellátottsága ha csak minimális mértékben is csökken, annak hatása lesz a tudatra. Korábban sem lepett meg, hogy súlyos sérülésen átesett emberek az oxigénhiányos állapotból furcsa történetekkel tértek vissza. Ám úgy gondoltam, hogy ez még nem jelenti azt, hogy utazásaikból bármi is valós lenne” – írja a Newsweek-ben megjelent írás bevezet?jében Alexander.

Az idegsebész 2008-ban, egy ?szi reggelen nagyon er?s fejfájással ébredt. Állítása szerint néhány órán belül az agykérgének – amely a gondolatok, érzelmek kontrollálásáért felel, vagyis lényegében ez az agyterület, amely az embert emberré teszi – m?ködése leállt. A virginiai Lynchburg Általános Kórházba került, ahol abban az id?ben dolgozott, és ahol kollégái rövid id?n belül megállapították, hogy nagyon ritka, leginkább újszülötteknél el?forduló, bakteriális eredet? agyhártyagyulladásban szenved. Az agy-gerincvel?i folyadékba bekerült E. coli baktérium óráról órára az agya egyre nagyobb területét pusztította el. Az intenzívre kerülve rövidesen tetszhalottá vált: hét napon keresztül feküdt kómában, teste egyáltalán nem reagált az ingerekre, magasabb rend? agyfunkciói nem m?ködtek.

Alexander arról számolt be, hogy miközben kómában feküdt, elméje – tudata, bels? lénye – eleven volt, s?t jól érezte magát. Miközben az agykéreg idegsejtjei állítólag egyáltalán nem mutattak aktivitást, “az agytól független tudatossága el?tt az univerzumnak egy másik, nagyobb dimenziója tárult fel”. “Olyan dimenziók, amelyek létezésér?l soha még csak nem is álmodtam, és amelyeket a régi, a kóma el?tti énem lehetetlenségnek nyilvánított volna” – írja az idegsebész.

Tapasztalásai nagy vonalakban megegyeznek a mások által is leírt halálközeli élményekkel. “Megtapasztaltam, hogy többek vagyunk, mint a testünk és az agyunk, hogy a halál nem a tudatosság vége, sokkal inkább egy nagy, kiszámíthatatlan, pozitív utazás újabb fejezete” – írja.

“Nem én vagyok az els? ember, aki megtapasztalta, hogy a testen kívül is létezik tudatosság. De úgy tudom, senki nem utazott még e dimenziókba oly módon, hogy egyrészt az agykérge igazoltan teljesen leállt, másrészt az utazás teljes ideje alatt a teste folyamatos orvosi megfigyelés alatt állt.” Az el?bbi ténynek azért van jelent?sége, mert a legtöbb magyarázat szerint a halálközeli élményeket az agy csökkent oxigénellátottsága idézi el?. Alexander azonban azt állítja, hogy esetében dokumentálhatóan nem az alulm?köd? agy furcsa kisüléseinek eredménye volt az élmény, az ? agykérge a CT-felvételek és a neurológiai vizsgálatok során egyáltalán nem jelzett aktivitást.

“Az orvostudománynak az agyról és az elmér?l vallott mai felfogása szerint abban az állapotban, amelyben én voltam, még halvány, besz?kült tudatosságot sem tapasztalhattam volna, nem beszélve arról a rendkívül kalandos, és teljesen koherens utazásról, amelyen átmentem” – olvasható a Newsweek cikkében.

“Az utazásom a felh?kben kezd?dött. Nagy, fodros, rózsaszín-fehér felh?kben, amelyek éles kontrasztban álltak az ég kékes-feketés színével. A felh?k felett átlátszó, csillogó lények cikáztak az égen, hosszú csíkokat hagyva maguk mögött” – olvasható a beszámolóban. Ezek a lények egyetlen földi él?lényre sem hasonlítottak az idegsebész szerint, fejlettebbek voltak nálunk, az élet magasabb formáját képviselték. Beszámolója alapján fentr?l lefelé örömzene hangjai áramlottak, de a hang mintha anyagszer? lett volna, mint mikor az ember érzi a b?rén az es?t, de mégsem lesz t?le vizes. Ebben a világban nem létezett elkülönülés: úgy t?nt, hogy nem lehet csak megfigyel?nek, vagy a zene hallgatójának lenni, az ember mindenképpen részévé vált. Minden mindennek a része volt, Alexander szerint olyan volt ez a kép, mint egy nagy, gazdagon díszített perzsasz?nyeg.

Az idegsebészt útja nagy részén egy aranybarna hajú, sötétkék szem? fiatal n? kísérte, aki egyszer?, de nagyon élénk szín? – kék, lila, narancs színekben pompázó – ruhát viselt. “Olyan tekintettel nézett rám, hogy ha valaki így néz rád, akár csak öt másodpercig, átjár az az érzés, hogy élni érdemes, bármi is történt veled addig az életben. Nem romantikus tekintet volt, nem is baráti. A földi szereteten túli tekintet volt, ám annak minden elemét egyidej?leg magában hordozta” – írja. Kísér?je szavak nélkül beszélt hozzá, az üzenet mint szél jutott el az elméjébe, és a tartalmát azonnal értette. “Szeretve és táplálva vagy, örökre. Semmit?l sem kell félned. Semmit nem ronthatsz el” – sugallta a kísér?.

Majd változott a kép, még magasabb rezgés? tartományokban találtam magam – írja Alexander, aki szavak nélküli kérdéseket tett fel. Mi ez a hely? Hol vagyok? Miért vagyok itt? A kérdésekre szavakon túli választ kapott: a fény, a színek, a szépség és a feltétlen szeretet hatalmas erej? áramlása töltötte be.

Az idegsebész hangsúlyozza: tisztában vele, hogy története természetfeletti, hihetetlen, és hogy orvosként korábban ? is hallucinációnak tartotta volna. De tudja, hogy nem érzékcsalódásról van szó, az élmény valóságosabb volt, mint bármi az életében, beleértve az esküv?jét és két fia születését is.

“A modern fizika szerint a világegyetem egy egység. Bár a világban, amelyben élünk, látszólag a tárgyak, az él?lények, az események elkülönültek, de a fizika szerint a felszín alatt minden tárgy, az univerzum minden eseménye összeköttetésben áll. Valójában nincs elkülönülés. Ez el?tt a tapasztalásom el?tt, számomra mindez csak absztrakció volt, ma már azonban valóság. És az univerzumot nem csak az egység tartja össze, hanem most már tudom, hogy a szeretet is összeköti. Az a világegyetem, amelyet a kómában töltött napjaimban megtapasztaltam, ugyanaz, amelyr?l Einstein, illetve Jézus beszél a maga nagyon különböz? módján” – írja Alexander, aki hátra lév? életét az elme, a tudat valódi természetének kutatásával kívánja tölteni, valamint annak bizonyításával, hogy az ember sokkal több, mint a fizikai agya, és létezik agytól független tudatosság is.