Könyvtári olvasóteremben ültem, egyetemi vizsgámra készülve. Éreztem, mennyire ki vagyok merülve, de er?ltettem a tanulást. Elgondolkodtam valamin, és egyszer csak rádöbbentem: nem vagyok ott, ahol a testem! A jeges rémülett?l egy pillanatra megállt a szívverésem.
Mert a lelkem ? ami így utólag egy körbe-körbe repdes? szürke madárként maradt meg bennem ? nem tudott a testembe visszatérni… Elálló lélegzettel, élettelen szoborként ülve azt gondoltam, hogy itt a vég. Lelkem ismételt honfoglalása sikerült ugyan a fejtet?mön keresztül, de err?l az élményemr?l nem mertem senkinek mesélni; félvén, hogy bolondnak néznek.
Azóta sok év eltelt, s ma már nem számítanak tabutémának az ?out of body experiences?, azaz ?a testenkívüliség élményei?. Bár mindenki által elfogadható magyarázatot erre azóta sem találtak. A kutatás meglehet?sen Janus-arcú, mert egyrészt néhány tudós abba fekteti energiáját, hogy ennek a lehet?ségét tagadja; másrészt a kormányok titokban a kutatásokba dollármilliárdokat ölnek, mert ennél hatásosabb kémkedési módszer elképzelhetetlen! Az ilyen dossziékra, persze, ?szigorúan titkos? pecsét kerül.
Modern eszközök, megmagyarázhatatlan tények
A testen kívüli tapasztalatok igazolására ma már a legmodernebb orvosi eszközöket is igénybe veszik a kutatók. A tények legalábbis elgondolkodtatóak. Volt olyan asszony, aki le tudta olvasni a másik helyiségben leírt ötjegy? számot. Egy másik személy szintén pontosan megnevezte a másik helyiségben látott különleges ábrákat stb.
Ugyanakkor az ?ellentábor?, egyes ideggyógyászok újabb kutatásai szerint ezeket az érzéseket ? mintha valaki állna a hátunk mögött, vagy éppen elhagynánk a testünket, és lebegnénk, föntr?l látva magunkat ? az agy bizonyos területeinek gyenge elektromos árammal való stimulálásával is el? lehet idézni. Míg az ilyen érzéseket azok, akik átélik ?ket, paranormális er?knek tulajdonítják.
Ezek az érvelések a paranormális jelenségek cáfolataként megmosolyogtatóak. Viszont nagyon hasznosak lehetnek az ilyen kísérletek: a ?létköz? és a telepátia is úgy nyert igazolást, hogy éppen az ellenkez?jét akarták bebizonyítani. S az ortodox tudósok voltak olyan becsületesek, hogy pl. a telepátiánál 11-szer megismételték a kísérletet: s ugyanaz jött ki mindig, ami az ? saját elméletüket megcáfolta…
Történet a telepátiáról
Volt egyszer egy ember ? Daryl Bem tudós ?, aki határozottan állította, hogy a telepátiával kapcsolatban folytatott eddigi összes kutatás téves volt. A korábbi tudósok elfogultan nyúltak ehhez a témához: be akarták bizonyítani a pszichikus képességek létezését, és hiedelmeik igazságtalanul befolyásolták a kutatás eredményét.
A New York-i Cornell Egyetem m?szaki tanszékének doktoraként úgy döntött, hogy lefolytatja az addig valaha is legszigorúbban ellen?rzött kutatást a telepátiával kapcsolatban, hogy megcáfolja a pszichikus képességek létezésébe vetett hitet.
Így hát 1983 és 1989 között Bem véletlenszer?en kiválasztott 240 hallgatót a Cornell Egyetemr?l, és beültette ?ket két tökéletesen hangszigetelt, izolált terembe. Az egyik csoport tagjait arra kérte, hogy tekintsenek meg véletlenszer?en kiválasztott képeket és mentálisan ?sugározzák? azokat a másik szobában lév? diákok felé, akiket arra utasított, hogy számoljanak be az összes, általuk ?látott? mentális képr?l.
A kutatók aztán összehasonlították ezeket a képeket az els? csoportba tartozó diákok által küldött ábrákkal. Bem meg volt gy?z?dve arról, hogy a vizsgálat semmiféle összefüggést nem mutat majd ki a mentálisan küldött, illetve fogadott képek között.
A tudós határtalanul meglep?dött, amikor az eredmények azt mutatták, hogy statisztikailag jelent?s összefüggés áll fenn a küldött és a fogadott képek között! Ezért újra lefolytatta az egész vizsgálatot, új résztvev?kkel. Az eredmények azonban újra csak azt mutatták, hogy a diákok által fogadott mentális képek megfeleltek a campus másik oldaláról küldötteknek.
Bem 11 (!) alkalommal folytatta le a kísérletet, miel?tt elismerte volna, hogy valóban jelent?s bizonyítékok szólnak a telepátia létezése mellett.
Eleve a formális logika alapján sem lehet igazuk azoknak, akik a testenkívüliséget ilyen módon próbálják tagadni. Pl. szédülni lehet éhségt?l, alacsony vérnyomástól és azért, mert fejbe vágnak. Mulatságos lenne, ha mert valaki eddig csak fejbevágás miatt szédült, ezért tagadná, hogy egy másik ember az éhségt?l ájuldozik…
Ugyanazt a jelenséget többféle módon lehet el?idézni, s mert az egyik módon sikerült ? a cikkben az agy küls? ingerlésével ? az még nem bizonyítja, hogy más úton nem érhetjük el ugyanezt.
Nemcsak sokkhatásra következhet be a testenkívüliség, mint pl. a klinikai halál állapotában, s mint ahogyan azt már említettem, az agy küls? mesterséges elektromos ingerlésére, hanem ezt tudatosan is el? lehet idézni.
Tudatos testenkívüliség
Az öner?b?l történ? tudatos testenkívüliség módszertana:
1. Béke a világgal, önmagunkkal.
Ebben segít a mély meditáció és a Jóga Nidra-gyakorlat a tudat lecsendesítésével. (A Jóga Nidra Szvámi Szatjánanda Szaraszvatí által ?si tantrikus technikákból kifejlesztett különleges mélyrelaxációs módszer, melynek segítségével megvalósítható a teljes fizikai, mentális és érzelmi relaxáció).
2. Vegetáriánus étkezés.
Különben a gyakorló átélné a megölt állat halálfélelmét, ezért van sok húsev?nek rémálma; esetleg a félelem miatt létre sem jön a kilépés.
3. Üres gyomor egynapi böjtöléssel.
A magam részér?l nem tartom fontosnak, hogy 1 testen kívüli állapot az TÉNY vagy VIZUALIZÁCIÓ. Az a lényeg, milyen eredményt érek el vele. Tehát felállítok egy munkahipotézist, s ha az jól m?ködik, akkor elfogadom.
Én pl. egy kínos orvosi vizsgálat ideje alatt alkalmaztam ezt a technikát a fájdalmat és a kellemetlenséget elkerülend?: ?kimentem a fejemb?l? a fejtet?mön keresztül. És a lelkem, mint egy denevér, fejjel lefelé lógott a mennyezeten. Ki a csoda az, aki ezt akár bizonyítani, akár tagadni tudná?
A paranormális jelenségeknek ? ahová a testenkívüliség is beletartozik ? nem az elmekórtani része az érdekes, hanem ami az információátvitellel kapcsolatos. Hogyan lehet az említett jelenségekre fizikai magyarázatot adni? Hogyan adható át információ a tér és az id? törvényein kívül?
Az elméleti fizikától az emberi agyig
Gerardus´t Hooft elméleti fizikus gondolataiból idézek:
?…még messze nem tudunk mindent a fizikáról és a világegyetemr?l. Mindazonáltal az elemi részecskék standard modellje csak olyan információhordozókat tartalmaz, amik már felhasználásra kerültek, ezek közül a gyakorlatban a legalkalmasabb az elektromágneses spektrum, míg a többiek mágikus célokra teljesen alkalmatlanok.
Meg kell jegyezni, hogy a hang, a szaglás és a látás az anyag kémiai vagy mechanikai tulajdonságain alapul, és ezek mind alapvet?en az elektromágneses kölcsönhatás eredményei. A közönséges szövet nem képes észlelni a neutrínókat, a gravitációs hullámok pedig túlságosan gyengék. A standard modellt?l való eltérés olyan kicsi, hogy még nem sikerült kísérletileg észlelni.
Nagyon gyenge jelek detektálásához igen nagy detektorokra van szükség (nagy teleszkópok rendszerére, illetve sok ezer tonnányi vizet vagy galliumot tartalmazó tartályokra), mivel a fizikában az az egyszer? szabály érvényes, hogy minél nagyobb egy detektor, annál érzékenyebb. Az amat?rök gyakran megfeledkeznek err?l a szabályról.
Egy detektor nagyon alacsony (az abszolút zérushoz közeli) h?mérséklete szintén komoly segítséget jelent. Az emberi agy azonban se nem nagy, se nem hideg. Az emberi agynak (valamint ténylegesen bármelyik állat agyának) idegei nagyon jól m?ködnek, azonban ennek a megbízhatóságnak az ára, hogy különféle zavaró körülmények, például h?mérsékleti zajok fellépte esetén elkerülhetetlen a gyenge jelekkel szembeni érzéketlenség.
Más okai is vannak annak, hogy a fizikai magyarázat elképzelhetetlen. A szóban forgó jelek ellentmondanak a kauzalitás elvének, óriási távolságokat utaznak be, és furcsa forrásaik vannak (pl. bajban lev? emberek). Továbbá ezeket valahogyan kódolni és dekódolni kell, és e folyamatoknak hibátlanul kell m?ködniük. Minden rádió- vagy tévékészüléknek, valamint mindenfajta detektornak (beleértve az emberi idegrendszert közönséges érzékelés esetén) bonyolult speciális áramkörei vannak erre a célra.
Ez az alternatíva ? valamiféle eddig felfedezetlen részecskefizika, kvantummechanika vagy relativitáselmélet ? a fizikus szemében abszurdnak t?nik.? Eddig az idézet. Hogyan tudnánk mindezt lefordítani hétköznapi nyelvre?
A szemem a testemben maradt
Pl. tegyük fel: a klinikai halál állapotában fekszem a m?t?asztalon, és magam felett lebegve látok mindent: önmagamat is a m?t?ben. DE MIVEL LÁTOK? Hiszen a szemem a testemben maradt…
Vagy vegyük annak a híres amerikai paleontológusn?nek az esetét, aki eleven testradarként nemcsak föld alatt megbújó dinoszaurusz-csontvázakat, hanem tenger mélyére süllyedt hajókat talál meg. Mi itt a jelhordozó, és ? miért jobb ?antenna?, mint bármelyikünk?
Vagy gondoljunk az álmokra… Én Leningrádban egyik éjszaka azt álmodtam, hogy egy régi típusú fekete taxi hátsó ülésén az anyukám élettelenül eld?lt oldalra, mint egy rongybaba… Telefonálni nem tudtam, de amikor pár nap múlva hazaértem, akkor apukámnak elmeséltem az álmomat. S akkor árulta el, hogy anyukám cukorbetegsége miatt kis híján ?bekómált? éppen aznap, amikor én err?l álmodtam onnan pár ezer kilométerre. Hogyan tudunk egymástól távol segédeszközök nélkül kommunikálni?
A titkosszolgálatok nem véletlenül figyelnek fel az indigó gyermekekre: közülük többen képesek a telepatikus kommunikációra (ami lehallgathatatlan). Egyesek bioenergiával meg tudnak bénítani számítógépeket, s?t más embereket; valamint távolról fel bírnak robbantani taposóaknákat stb.
A XX. századi technika segítségével is el?idézhet? a testenkívüliség élménye; nem csak öner?b?l vagy tudatmódosító szerekkel.
Monroe hanghullámai, meditációs élmények
Az Egyesült Államokban 1956-tól vizsgálták ezt a témát az azóta elhunyt Robert A. Monroe vezetésével. Ismert tény, hogy a megváltozott tudatállapotok és az agyhullámok között szoros összefüggés van. Monroe zeneszerz? volt, ezért a hanghullámokhoz fordult segítségért.
De adódott egy kis probléma az els? id?kben, mivel az emberi fül nem képes érzékelni a 30 Hz-nél alacsonyabb frekvenciájú hanghullámokat. Monroe a fizikát is bevetette, mivel neki a béta 16 Hz és az alfa 7-16-Hz-nél alacsonyabb hullámokat kellett kelteni, ezért hívta segítségül a fizikában tanult hullámlebegés elméletét.
Ez annyiból áll, hogy két különböz? frekvenciájú hullámot vezetett a jobb, illetve a bal fülbe, ekkor két hallható hullámmal a 100 és 104 Hz-es hullámokat használta, s ezek a különböz? hullámok egy periodikusan ismétl?d?, er?söd?-gyengül? hullámszer? jelenséget produkáltak. Az emberi fülek, pontosabban az emberi tudatos agy a kett? különbségét nem érzékelte, de a nem tudatos agy (a tudatalatti) igen, és létrejött a csoda. A kísérletek alkalmával csodálatos meditációs élmények következtek be.
Egyeseknél testen kívüli élmények is, és a csoda csúcsa a szivárványhíd létrejötte. A szivárványhíd az, ami összeköti bennünk a logikát és az érzelmeket, a n?it és a férfit, a kis énünket magasabb énünkkel, úgy is mondhatnánk, az Isteni Énünkkel vagy egyenesen a Fénnyel.
Santi-béke
?Om Asato má SadGamaya
Tamaso má JyotírGamaya
Mrtyormá amritam Gamaya?
vagyis:
?Vezess minket a valótlanból a Valóba;
A tudatlanság sötétjéb?l a Tudás fényébe;
A halálból a Halhatatlanságba!?
(Védák)