Az ismeretlentől való félelem mindig ijesztő, de mi van akkor, ha az a félelmetesebb amit ismerünk? Gondoljunk csak szellemekre, akik megjelennek olyan személyek képében, akik közel állnak hozzánk és megbízunk bennük. Ed Warren és Lorraine Warren több olyan esettel találkozott élete során, amikor a félelemmel találták szemben magukat. A pár megélhetése a félelem keresése volt.
Munkájuk során olyan jelenségekkel szembesültek, mint lebegő ágy, láthatatlan gyermekek sírása, haldokló állatok, testen való karmolásnyomok és sok más olyan dolog, melyekkel nem szívesen találkoznánk. Sokan úgy tartják, hogy ők a leghíresebb paranormális nyomozók az Egyesült Államokban. Ők alapították a New England-i Médiumkutató Társaságot. Ed Warren 2006 augusztus 23-án halt meg, Lorraine Warren pedig rövidesen visszavonult. Jelenleg paranormális tanácsadóként dolgozik.
A Perron család
A Perron család egy 14 szobás házban lakott Old Arnold Estate-ben, 1971-től 1980-ig. Az öt lány közül a legidősebb, Andrea Perron azt állította, hogy több szellem lakott a birtokon.
A Perron családot egy boszorkány szállta meg, akit Bathseba-nak hívtak. Megölte fiát és felakasztotta magáta ház előtt lévő fán. A boszorkány nem csak kísértette a családot, hanem rémálmokat is okozott. Ugyanakkor a család érzékelt más, barátságos szellemek is, akik jelen voltak a házban: az egyik egy kisfiú volt, akit a lányuk Manny-nek nevezett és együtt játszottak. Egy másik szellem a házat takarította és egy harmadik pedig egy idős nő volt, aki éjszakánként lefektette a gyermekeket. Andrea szerint a szellem versengett anyjukkal a házimunka terén is.
A család szerint a szellemek szaga olyan volt, mint a rothadó húsé. Mindenki egyszerre ébredt fel reggel 5:15-kor. Aki tovább aludt volna, azt egyszerűen kidobta egy erő az ágyból. A jelenség mindenkinek a házra szegezte a figyelmét, aminek hatására 1947-ben Ed és Lorraine Warren nyomozásba kezdett. A nyomozók azonban annyira megrémültek, hogy visszavonulót fújtak és nem vállalták el a munkát.
A visszavonulás oka azonban másrészt Roger Perron volt, aki tartott attól, hogy a felesége mentálisan instabillá válhat, így közölte a párral, hogy hagyják el a birtokot, akik már egyébként is elhagyni készültek azt. Andrea szerint a család nem engedhette meg magának, hogy kiköltözzön a házból és tíz évig még ott kellett élniük.
A házat 1736-ban építették és egy bizonyos Bathsheba Thayer Sherman valóban a házban lakott az 1800-as években. A Harrisville-i temetőben temették el férje, Judson Sherman mellett. A nő négy gyermekével élt ott, akik közül az egyik fiatalon meghalt. Annak ellenére, hogy abban a korban nagy volt a csecsemőhalandóság, a nő gyanúba keveredett és azzal gyanúsították, hogy ő volt a felelős a gyermek haláláért. Mivel sátánistának bélyegezték meg és nem tudta elviselni ezt a terhet, így felakasztotta magát.
Thayer legfőbb célpontjja, az anya, Carolyn volt, valószínűleg azért mert ő volt a családban az anya és a feleség egyaránt, akiben vetélytársat talált. A házban lakók arról is beszámoltak, hogy a szellem néha megcsípte vagy megpofozta Carolynt, Rogert pedig számos alkalommal megkörnyékezte.
A Warren pár azonban soha nem végzett ördögűzés – annak ellenére, hogy a Katolikus Egyház ezt megköveteli. Habár papokkal dolgoztak együtt, ebben az esetben szeánszon idézték meg a szellemet.
A jelenlegi tulajdonosok, köztük Norma Sutcliffe a házat igazi rémálomnak mondja, de teljesen különböző okok miatt. Rengeteg az odatévedő turista, akik felvételeket akarnak készíteni a helyről és ez annyira zavaró az ott lakók számára, hogy fel akarják jelenteni a Warner Bros Studio-t. A turisták éjjel-nappal jönnek, néha csoportosan.
Az Annabelle eset
Az Annabella nevű babáról filmek is készültek, melyek a horror világát gazdagították. A történet 1970-ben kezdődött, amikor egy anyuka egy régiségboltban megvásárolt egy babát lánya 28-dik születésnapjára, hogy meglepetést okozzon. Aznap, amikor a baba a házba került Donna, aki nővérként tanult és szobatársa különös jelenségre lett figyelmes: a baba mintha helyet változtatott volna időnként. Ezt követően különböző papírdarabokat találtak, különféle üzenetekkel, mint: Segíts, segíts nekünk. A rémült lányok médiumot hívtak, aki megállapította, hogy a babát egy 7 éves lány szelleme szállta meg, akit Annabelle Higginsnek hívtak.
A baba különösen haragudott az egyik lány vőlegényére, aki állítása szerint felébredt az ágyában, nem tudott megmozdulni és a baba felmászott rá, majd fojtogatni kezdte. Amikor pedig belépett egy sötét szobába, ahol a baba is ott volt, úgy érezte, mintha valami megtámadná. Miután felkapcsolta a villanyt, hasát vér és karmolásnyomok borították. A Warren családot szintén bevonták az ügybe, akik kiértékelték az esetet. Ők azt állapították meg, hogy a babát egy démoni lélek szállta meg. A Warren pár elvette a lányoktól a babát, majd rituális imát végeztek a baba felé és véglegesen elhelyezték azt a Warrenék Okkultista Múzeumába, amely Connecticut államban található.
Az Enfield jelenség
A történet akkor kezdődött, amikor a londoni Enfieldben Peggy Hodgson négy lányával beköltözött új otthonában 1977-ben. Amint beköltöztek a házba, különös jelenségeket kezdtek el észlelni: lebegő tárgyakat, mozgó bútorokat, furcsa zajokat, melyek a gyermekek szobáiból jöttek. Az egyik lány, Janet, transzszerű tudatállapotba került és mély hangon közölte, hogy ő egy Bill Wilkens nevű férfi szelleme, aki korábban a házban halt meg. Számos paranormális kutató látogatta meg a házat, köztük Ed és Lorraine Warren is. Ők azt a bejelentést tették, miszerint valamilyen természetfeletti jelenség van a házban. Ugyanakkor Janet és a nővérei később bevallották, hogy az esetek 2%-át megjátszották.
A Snedeker ház
1986-ban Carmen és Allen Snedeker beköltözött új otthonába, a Connecticut állambeli Southingtonban. Azért költöztek ide, hogy közel legyenek a kórházhoz, ahol fiúk orvosi kezelést kapott éppen. Sajnálatos módon azonban a család nem tudott a ház korábbi szörnyű múltjáról. Miután beköltöztek a házba, halottakkal kapcsolatos dolgokat találtak: címkéket, koporsómaradványokat, vérfoltokat, temetkezésre utaló nyomokat az alagsorban. Az udvaron állt egy temetkezési otthon is sírokkal. A lámpák fényei gyakran pislákoltak, a tányérok rázkódtak, rothadó hús szaga áramlott a levegőben és a víz néha pirossá változott. Carmen és Al elmondta azt is, hogy démonok kínozták őket a két éves ottartózkodásuk alatt.
Erről a történetről is készítettek filmet. Amikor a Warren párt elhívták a házba, hogy végezzenek nyomozást, megállapították, hogy a házat azoknak a szellemei kísértik, akiket elhoztak ide temetésre. Ez önmagában nem is lett volna probléma, csakhogy a temetkezési vállalkozó szexuális aktust létesített a halott testekkel, ami valószínűleg felbőszítette a szellemeket. Két év után végül a Snedeker család elköltözött.
Az Amytiville Ház
Egy november 13-i napon Ronald J. Defoe meggyilkolta a családját, mialatt aludtak. Egy 35 mm-es sörétes puskát használt, mellyel két golyót lőtt feleségébe és egyet-egyet a négy gyermekébe. A férfit hatszoros életfogytiglanra ítélték és a büntetése alatt számos alkalommal változtatta a vallomását. Először azt állította, hogy a családi gyilkosságot egy maffia tag, bizonyos Louis Fellini követte el, csakhogy azon az éjszakán a bérgyilkos nem tartózkodott a városban. Ezt követően azt állította, hogy egy ismeretlen erő szállta meg és arra késztette, hogy ölje meg a családját. Egy évvel később, 1975-ben a Lutz család költözött be a házba, akik nem csak az egykor meggyilolt gyermekek szellemeit látták, hanem más különös dolgokat is.
Mielőtt beköltöztek volna a házba, egy pappal megáldatták a házat, aki gonosz jelenlétet érzett a házban, különösen az egyik hálószobában. Külön figyelmeztette a családot, hogy senki ne aludjon abban a szobában. A pap azonban elfelejtette közölni a családdal, hogy miközben az áldást végezte, egy férfit hallott aki azt kiabálta, hogy “kifelé”. A pap úgy hitte, hogy a hang és a gonosz jelenlétének érzése összefügg. A házban jellemző volt, hogy a képeket a falon valaki vagy valami megfordította, hogy fejjel lefelé álljanak, továbbá mindenki felébredt hajnali 3:15-kor, ami a gyilkosság időpontja lehetett. De a család hallott hangokat, néha legyek raja szállt meg a ház egyes részeit, egyes családtagok pedig levitáltak.
Ugyanakkor sokan úgy gondolták, hogy csupán egy átverésről van szó, amit a család talált ki, hogy pénzt keressenek könyvükkel. Kerestek is, nem keveset. Ed Warren és Lorraine Warren ezt a házat is meglátogatta és mindkettőjük rossz jelenlétet érzett a házban. Állításuk szerint ez volt életük legrosszabb esete. A Lutz család összesen 28 napig lakott a házban. Végül a két paranormális nyomozót elhívták a házba azzal a céllal, hogy tisztítsák meg azt. Vittek magukkal egy TV stábot is. Sikerült is készíteni egy fotót, melyen egy fiú látható ragyogó szemekkel. A Warren pár meg volt győződve arról, hogy a birtok el van átkozva. Lorraine Warren 2013-ban vissza is emlékezett, hogy az Amytiville-i ház az, ami a leginkább kísérti őt.
A southendi farkasember
Ez a Warren pár egy szokatlan esete volt, amely kivételesen nem az Egyesült Államokban, hanem az Angliában található Essexben történt. Úgy hitték, hogy van ott egy Bill Ramsey nevű mber, aki démoni megszállás alatt állt és farkassá változott időnként. Bill Ramsey átlagos fiúként nőtt fel. Kilenc évesen azonban pszichikus képességek jelentek meg nála. Az egyik esetben kinn játszott az udvaron, amikor hideg érzés uralkodott el rajta. Szörnyű bűzt érzett, majd iszonyú harag öntötte el és a kerítést kiszedte a földből, rágva annak drótjait. Bill azonban felnőtt és szerető férj lett belőle. Három gyermeke született és tünetmentes volt egészen az 1960-as évekig. Házasságának korai éveiben rémálmok gyötörték, izzadt és vadállatként ébredt fel. Rájött, hogy ez ő maga.
Az 1980-as években többször érezte ugyanazt, amit gyermekként. Egyszer megtámadta egy barátját, aki autóban ült és számos alkalommal összetűzésbe került a rendőrséggel. Bill több alkalommal került kórházba a megmagyrázhatatlan tünetek miatt: emberfeletti erőt, megnőtt fogakat, előreeső vállakat és karmokat tapasztalt magán. A Warren pár vele is készített egy interjút, ahol Bill elmondta nekik, hogy cellába helyezését fogja kérni a saját maga és mások védelmében.
Az Arne Cheyenne Johnson ügy
Ez volt az első olyan amerikai tárgyalás, ahol a védelem oldalán démoni megszállással védekeztek. Ehhez a Warren párnak kellett tanuskodnia. 1981 február 16-án Arne Cheyenne Johnson eljegyezte barátnőjét, Debbie Gletzelt, akivel együtt vacsorázott főbérlőjük Alan Bono és mások társaságában. Azon az estén Arne többször megszúrta Alant. A tárgyalás során Arne nem vallotta magát bűnösnek mondván, hogy démoni megszállás alatt állt és ebben menasszonyának öccse, David is tanúskodott. Ő azt állította, hogy 1980 nyarán felébredt és maga előtt látott egy férfit, nagy fekete szemekkel, vékony arccal, éles fogakkal, hegyes fülekkel, szarvakkal és állatias jegyekkel. A jelenség annyira megrémisztette Davidet, hogy Arne-hez fordult. Arne azonban nem talált magyarázatot David zúzódásaira és karmolásaira, így a család papot hívott. Ez alighanem csak jobban felidegesítette a démont, mert Davidet transzba ejtette és több nyelven szólalt meg. Ekkor értesítették a Warren párt. Amikor Ed kikérdezte a fiút, Lorraine a háttérből arra lett figyelmes, hogy fekete ködszerű anyag kezd formálódni mellette. Ebből arra következtetett, hogy valamilyen negatív energiával van dolguk. Később a fiú arról panaszkodott, hogy láthatatlan kezek fojtogatják – és piros nyomok is voltak a bőrén. Úgy érezte, mintha bántalmazták volna.
A Warren pár együttműködött Bridgeshop érsekével és négy másik pappal, akik ördögűzés során több mint negyven démont űztek ki Davidből. Az ördögűzést követően úgy tűnt, hogy David visszatért a normális énjéhez. A fordulópont ekkor következett: Arne vált a következő célponttá. Miután Arne beköltözött menyasszonyával egy albérletbe, a pár a főbérlő társaságában elment vacsorázni. Itt a két férfi összeszólalkozott és Arne leszúrna Alant. Arne védekezése azonban nem állta meg a helyét a tárgyaláson és bűnösnek találták elsőfokon. Öt évre ítélték el.
Bugged Space | Abbey White | Emily Tannenbaum | paranormal.hu | PublicDomainPictures képe a Pixabay -en