A Gízai Piramisok körülbelül 5000 éve épülhettek és az egyik leginkább lenyűgöző tény az, hogy az égtájaknak megfelelően vannak felépítve. Honnan tudjuk ezt? Néhányan voltak akik megmérték a tájolást, több mint egy évszázaddal ezelőtt.
Nem lehetünk azonban teljesen biztosak abban, mennyire voltak pontosak ezek a mérések. Egészen 2013 elejéig, amikor is Clive Ruggles és Erin Nell régészek komoly méréseket és meghatározásokat végeztek a piramisok tájolását, elrendezését illetően. A régészek nem az épületek sarkaivel kezdték a mérést, hanem számos pont alapján indultak ki, melyek a legjobban fennmaradt elemei az építményeknek.
A kutatók azt találták, hogy a piramisok valóban nagyon pontosan az égtájak felé vannak irányítva, mindössze egy apró eltérés van: a két nagyobb piramis észak-déli iránya valamint a Khafre és Khufu piramisok pontosabban merőlegesek egymásra mint a Nagy Piramis a Khufu piramisra.
Ami érdekesebb, hogy a kelet-nyugati tájolás pontosabb, mint az észak-déli. Sokáig vita tárgyát képezte, hogy a piramisok tájolását a sarkcsillagoknak megfelelően vagy a Nap alapján végezték. Ehhez a viához kapcsolódik az is, hogy az ókori Egyiptom napkultuszú volt-e, vagy inkább csillagkultuszú. Ez a vita azonban a napkultusz felé terelődik évszázadok óta.
Nell és Ruggles vizsgálatai azonban arra utalnak, hogy a fő piramisok tájolását a sarkcsillagok alapján végezték. Ugyanakkor megjegyezték azt is, hogy a kelet-nyugati elrendezés, amely a napfelkeltével és napnyugtával áll kapcsolatban, sok esetben kulcsfontosságú volt az akkori építészet terén.
Greg Taylor nyomán fordította: Seres Gábor