Home Cikkek Projekt MKULTRA és a többi…

Projekt MKULTRA és a többi…

327
0

Miután a CIA és a Nemzetbiztonsági Tanács megszilárdította helyzetét, 1947-ben beindult egy szigorúan titokban tartott kísérletsorozat az “agymosásnak” nevezett tudatbefolyásolás technikáinak a kidolgozására. Ezt a Project CHATTER nevet viselõ kísérletsorozatot válasznak szánták a Szovjetunióban végzett ún. “igazság-drogok” sikereire. A kutatás azonban elsõsorban arra összpontosított, hogy kipróbálja azokat a kábítószereket, amelyeket hatékonyan lehet használni a titkosszolgálati ügynökök felvételekor. A Project CHATTER-t 1953-ban leállították.

A Központi Hírszerzõ Szolgálat ekkor döntött úgy, hogy fokozza erõfeszítéseit a magatartás megváltoztatása terén. E célból dolgozták ki a Project Bluebird-öt, amelyet Allen Dulles hagyott jóvá 1950-ben. A Bluebird céljai közé tartozott olyan eszközök felkutatása, amelyek segítségével úgy lehet kondicionálni személyeket, hogy azoktól nem lehet megszerezni titkos információkat. Másik célja az volt, hogy különleges kihallgatási technikák alkalmazásával fokozzák az adott személy kontrollját. A harmadik cél volt az emlékezet kapacitásának a megnövelése. Egy negyedik cél pedig arra irányult, hogy az ügynökség alkalmazottait ellenséges szolgálatok ne tudják ellenõrzésük alá vonni. A Bluebird-öt 1951-ben átnevezték Project ARTICHOKE-nak. Ennek keretében kiértékelték azokat az agresszív kihallgatási technikákat, amelyeknek a keretében hipnózist és kábítószereket is alkalmaztak. Ez a program 1956-ban befejezõdött, de még 1953-ban beindult egy másik program, a Project MKULTRA, amelyet Richard Helms, a CIA akkori helyettes-igazgatója kezdeményezett. A kutatók az MK szó jelentését, a “Mind Kontrolle”, vagyis az angol-német keverék elnevezésre vezetik vissza (A Kontrolle németül ugyanazt jelenti, mint az angol control, vagyis ellenõrzést.)

A kísérlet-sorozatban számos német orvos vett részt, és az egykori német koncentrációs táborokban folytatott kíséreletek, valamint az MKULTRA egyes részprogramjai szorosan kapcsolódtak egymáshoz. Az MKULTRA keretében az emberi viselkedést olyan módszerekkel befolyásolták, mint a besugárzás, az elektrosokk, a pszichológiai, a pszichiátriai, a szociológiai, az antropológiai módszerek. De használták a grafológiát is, és olyan anyagokat is, mint az akkor már létezõ LSD. Az MKULTRA külföldi programjainak az ellenõrzésére létrehozták az MKDELTA eljárást.

Project MONARCH

Az MKULTRA keretében 149 kisebb programot tartottak nyilván. A címben megjelölt program nem szerepel a hivatalosan azonosított kormánydokumentumok között, mert ezt valószínûleg egyfajta becenévként használták a bennfentesek, akik közé a túlélõ kísérleti alanyokat, a terapeutákat, valamint a lehetséges “beavatottakat” számítjuk. Feltételezhetõ, hogy ez a program az MKSEARCH alprogramból ágazott el, amelynek a neve “Operation SPELLBINDER” volt. Az elnevezés a kulcsszavakkal való irányításra utal. A SPELLBINDER célja az volt, hogy olyan “alvó” ügynököket képezzenek ki (“Manchurian candidates”), akik bizonyos kulcsszavak vagy szófordulatok útján aktivizálhatók egy ún. poszt-hipnotikus transzállapot után, azaz hipnózis utáni önkívületi állapotot követõen. Az “Operation OFTEN” címû tanulmány kísérletet tett az okkult erõk bekapcsolására a kutatásba, azzal a céllal, hogy álcázásként elfedje a Project MONARCH valódi célját és természetét.

A MONARCH szó itt nem valamiféle monarchiára vagy uralkodóra, hanem egy Monarch nevû pillangóra utal. Amikor egy személyt elektrosokkal okozott pszichés traumának vetnek alá, akkor gyakran olyan könnyedséget, lebegést érez, mint egy repülõ pillangó. De ezen túlmenõen a Monarch szó jelképesen utal arra a minõségi átalakulási folyamatra is, amelyen a lepke keresztülmegy. Elõször hernyó alakban létezik, majd begubózva alvó, inaktív állapotba kerül (például a selyemgubó) míg, végül is visszatér a szárnyaló pillangó formájába. Az okkultizmus további jelképes értelmet is adhat mindehhez, ha a lelket, amely szárnyalni képes a pillangóhoz hasonlítjuk. Egyébként a reinkarnáció, vagyis a lélekvándorlás okkult tanításai szerint az emberi lélek pillangó alakban keresi azt az új élõlényt, amelyben reinkarnálódva tovább folytatja életét.

A gnoszticizmus õsi misztikus tanításai szerint a pillangó a romlandó test szimbóluma. A gnosztikus mûvészetben “a halál angyalát” az összepréselt pillangóval ábrázolták. A tudat-befolyásoló programok ismertetésekor fontos szerephez jut a marionett, vagyis a zsinóron rángatott bábu, azaz az olyan ember, aki idegen akarat vak és engedelmes eszköze. A MONARCH kísérletekben gyakran szerepel a “marionett-szindróma”, valamint az “Imperial Conditioning” (birodalmi kondíciónálás). Egyes terapeuták, vagyis kísérletezõ elmegyógyászok ezt “Conditioned Stimulus Response Sequences”-nek nevezték, azaz Kondícionált Inger-válasz Szekvenciáknak.

A Project MONARCH úgy is leírható, mint az összehangolt agymûködés struktúráinak a felbontása és más szerkezetû újra-integrációja azért, hogy az emberi agy tudati mûködését egymástól elkülönülõ autonóm egységekre lehessen bontani (angolul: compartmentalize) és ezáltal az adott emberben többféle személyiséget lehessen egy meghatározott pszichés rendszer keretében kialakítani. Ez rendkívül bonyolult folyamat, amelynek a keretében a sátánizmusban ismert rituálékat is felhasználják, valamint a kabalista miszticizmust. Ennek az a célja, hogy egy meghatározott démont vagy démoncsoportot lehessen hozzákapcsolni az emberi tudatban mesterségesen létrehozott önálló rekeszekhez. Több kutató ezt a magyarázatot erõs kétellyel fogadja és az agymûködés “file”-okra, elkülönülõ állományokra bontását a kísérleti alanynak okozott lelki-trauma fokozásának tekintik. Ezek a kutatók tagadnak minden irracionális magyarázatot, elutasítják a démonok és más misztikus vonatkozások jelenlétét.

[b]Az emberi tudat mesterséges “fülkéi”[/b]

Megközelíthetjük a test és a lélek eme kificamodott befolyásolásának a megértését, ha egy komplex komputer-programhoz hasonlítjuk. Egy “file” (egy állomány) – vagy ahogy mi korábban írtuk, egy rekesz vagy fülke – a trauma segítségével, vagyis lelki sérülés vagy fájdalom okozásával hozható létre, amelyhez még szervesen hozzátartozik a rendszeres ismétlés és újra-megerõsítés. Azért, hogy az így leválasztott és önálló életet élõ “file” aktivizálható legyen, meghatározott kódokra, jelszavakra, vagyis kioldó, beindító parancsokra van szükség. Ezeket angolul “triggers”-eknek nevezik (trigger = elsütõ billentyû, ravasz, elsütõ szerkezet, indító jel). A kísérleti személy, akit “victim”-nek (áldozatnak) vagy “survivor”-nak (túlélõnek) neveznek valójában az õ irányítójának (“programmer” vagy “handler”) a rabszolgája, mert teljesen tõle függ. Ezért a rabszolga (“slave”) az irányítóját mesternek (“master”) vagy istennek (“god”) tekinti. A “slave”-ek 75%-a nõ, ugyanis a nõk általában jóval magasabb tûrési küszöbbel rendelkeznek, jobban elviselik a fájdalmat és ezért sokkal könnyebb egységes tudatuknak az önálló részekre való felbontása (angolul: dissociation), mint a férfiaknál. A kísérleti alanyokat fõleg titkos mûveletek elvégzéséhez, illetve prostitúcióra és pornográfia készítésére használják. A szórakoztató ipar bevonása a kísérletekbe éppen ezért jelentékeny.

A MONARCH kísérleti személyei az élet minden területén megtalálhatók az utcai csavargótól a legmagasabb körökben mozgó személyekig. Egy már nyugdíjazott CIA-munkatárs arra is utalt, hogy a beprogramozott kísérleti alanyokat beépített ügynökökként is használták azért, hogy “téglaként” információkat gyûjtsenek, illetve az adott csoportban a kapott utasításoknak megfelelõ zavaró feladatokat végrehajtsák. A kísérleti alanyok magatartása aszerint változik, hogy tudatuknak melyik leválasztott része van éppen aktivizálva. Szakértõk ezt úgy írják le, hogy létezik egy ún. light-side vagy good (világos vagy jó) oldal; és létezik egy dark-side vagy bad (sötét vagy rossz) oldal. Az ehhez tartozó “file”-ok pedig összefonódva a tudatban egy tengely körül végeznek rotációs mozgást. Az egyik legfontosabb struktúra az adott “file” rendszerén belül hét szintbõl álló kettõsspirál található. Minden ilyen rendszer egy belsõ programozóval rendelkezik, amely figyeli a “gatekeeper”-t, vagyis a “kapu örzõjét”, mert ez a mini-program utasítja el vagy engedi be a különbözõ kívülrõl jövõ impulzusokat az adott lelki parcellába.

A kísérleti alanyok elmondása szerint egy részük egyfajta életfát (“Tree of Life”) lát, amelynek meghatározott gyökérrendszerei vannak, számos göcsörttel és szúrágta vájattal, õsi szimbólumokkal, levelekkel, pókhálókkal, tükrökkel vagy maszkokkal, tengeri kagylókkal, lepkékkel, kígyókkal, szalagokkal, csokrokkal, órákkal, robotokkal, parancsnoki diagramokkal és komputer áramköröket tartalmazó kapcsolótáblákkal.

[b]A vérségi kapcsolatok fontossága[/b]

A kísérleti alanyok többsége olyan családból származik, amelyek nemzedékrõl-nemzedékre ún. sátánista vérvonalat hordoznak magukban, és ezért – állítólag – arra vannak beprogramozva, hogy mint kiválasztott személyek, vagy kiválasztott nemzedékek, beteljesítsék sorsukat. Ezt a “kiválasztott nemzedék” meghatározást a hírhedt auschwitzi orvos, dr. Joseph Mengele eszelte ki. Számos áldozat azonos családból került kiemelésre, megint mások úgy lettek kísérleti nyulak, hogy árvaházakból, nevelõotthonokból szerezték be õket, vagy olyan vérfertõzõ nemi életet folytató családokból, amelyeknél nemzedékekre visszamenõen szokásos volt a pedofília.

Sok gyermek jön katolikus, mormon vagy más karizmatikusan keresztény hátterû családból, de szinte valamennyi vallási csoport képviselõi megtalálhatók. A kísérletet folytató szakemberek úgy találták, hogy az erõsen vallásos alanyok már hozzá vannak szoktatva a dogmatikus, hierarchikus struktúrákhoz, a dogmáknak és a feletteseknek való feltétlen engedelmességhez és ez nagyon hasonlít a tudat programozásához. Minthogy az ilyen alanyok számára a tekintély feltétlen, ezért már kondícionálva vannak a parancs általi külsõ irányításra.

Ha orvosok és más szakértõk közelebbrõl szemügyre veszik az áldozatok vagy túlélõk fiziológiai, testi jellemzõit, akkor gyakran láthatják az elektromos szúróeszközökkel okozott vágásokat vagy forradásokat a bõrön. Ezek a test legkülönbözõbb részein fellelhetõ sérülések lehetnek: késsel okozott csonkítások, tüzes vassal vagy tûvel való égetés, durva tetoválások és ehhez hasonlók. Azok, akik a vérvonalhoz tartozó, és így elõkelõbbnek és védettebbnek számító kísérleti alanyok köréhez tartoznak, kevesebb ilyen testi sérüléssel vagy jelzéssel bírnak – az õ bõrük általában megmarad tisztának és folttalannak. Ezen kifinomult manipulációk magyarázata attól függ, hogy fizikai, orvosi válaszokat adunk-e rá, vagy pedig spirituális, lelki érvekkel próbáljuk megvilágítani õket.

Ezek az új világrendhez kapcsolódó tudatfájlok a feltételezések szerint olyan visszakapcsolási parancsokat tartalmaznak, amelyek lehetõvé teszik a tudatbefolyás hatékony kiterjesztését nagyszámú kísérleti alanyra.

Másféle agykontroll-technikát jelent az ún. “non-biological twinning”, azaz két egymással rokoni kapcsolatban nem álló gyermek arra történõ ünnepélyes programozása, hogy õket mágikus lelki kötelék kapcsolja össze, ezért az örökkévalóságig elválaszthatatlanok egymástól. Ez a MONARCH programban alkalmazott technika abból állt, hogy a tudatba helyezett információs programot megfelezték és az egyiket az egyik kísérleti alany agyába, a másikat pedig a másik kísérleti alanyéba ültették. A két fél program csak együtt képes mûködni, így ez a két személy kölcsönösen egymásra lett utalva. Az olyan paranormális jelenségek, mint az “astral-projection” (“csillaghatás”), telepátia (gondolatolvasás), ESP – “extra-sensory perceptions” (érzéken túli észlelet) hatékonyabban kifejleszthetõk és mûködtethetõk azokban a személyekben, akik az ilyen “ikresítésen” keresztülmennek.

[b]A MONARCH programozás egyes szintjei a következõk:[/b]

[u]Alpha-szint:[/u] Ezt tekintik az általános vagy szokásos programozásnak egy személy tudatának az ellenõrzés alá vételekor. Ezt az alapprogramot a memória megtartó képességének a rendkívüli bõvülése jellemzi, a fizikai erõnlét és a látóképesség nagyarányú növekedésével. Az Alpha-programot a kísérleti alany személyiségének a tudatos felosztásával hatják végre. Lényegében az történik, hogy az agy jobb féltekéjét és bal féltekéjét leválasztják egymásról azáltal, hogy csak egy program által vezérelt kapcsolódás jöhet létre a bal és a jobb agyfélteke között, meghatározott neuronpályák stimulálásával.

[u]Béta-szint:[/u] Ezt szexuális programozásnak is hívják. Ez a program eltörli az összes korábban elsajátított erkölcsi meggyõzõdést, serkenti a legprimitívebb szexuális késztetéseket a gátlások kiiktatásával. Úgynevezett “cat-alters”-ek (cica-fájlok) hozhatók így létre az agy béta-szintû programozásával.

[u]Delta-szint:[/u] Ezt ún. “killer” (ölési, gyilkolási) programozásnak is nevezik. Eredetileg különleges ügynökök és elit katonák kiképzésére fejlesztették ki. Használták a Delta-erõk, az Elsõ Szárazföldi Zászlóalj és a MOSZAD kiképzési programjaiban. Ezen a programozási szinten a mellékvese optimális mûködtetése és a kontrollált agresszió nyilvánvaló. A kísérleti alanyok elveszítik félelemérzetüket. Szervezetten hajtják végre a kapott megbízatásokat. Az önpusztító vagy öngyilkosságot eredményezõ instrukciók is a programozásnak e delta-szintjén kerülnek rögzítésre az agyban.

[u]Téta-szint:[/u] Ezt pszichikai programozásnak tekintik. Azok a kísérleti személyek, akik több generációs, ún. sátánista családokból származnak, a kísérletek tanúsága szerint nagyobb fogékonyságot mutatnak a telepatikus képességek elsajátítására, mint azok, amelyek ilyen vérségi származással nem rendelkeznek. Ennek a származási korlátozásnak köszönhetõen az elektronikus agykontroll-rendszerek változatos formáit fejlesztették ki és alkalmazták, nevezetesen a “bio-medical” emberi telemetrikus eszközöket (agyban elhelyezett implantátumokat, irányított energia-lézereket használva, mikrohullámú és elektromágneses sugárzásra). Jelentések szerint ezeket rendkívül fejlett komputerekkel és csúcstechnológiájú mûholdkövetõ-rendszerekkel összekapcsolva alkalmazták.

[u]Omega-szint:[/u] Ez az ún. önpusztító (self-destruct) formája a programozásnak, amit úgy is ismernek, mint “Code Green” (Zöld Kód). Az ennek megfelelõ viselkedési formák magukban foglalják az öngyilkossági késztetéseket és az öncsonkítást. Ezt a programot rendszerint akkor aktivizálják, amikor az agykontroll alanya (victim or survivor – áldozat vagy túlélõ) elkezdi a terápiát vagy a kihallgatást és túlságosan sok anyag kerül elõ sértetlenül az emlékezetébõl.

[u]Gamma-szint:[/u] Ez a rendszer-védelemnek egy másik formája, mégpedig megtévesztõ programozáson keresztül, amely kiváltja a félrevezetést és a félreértelmezést. Ez a szint össze van kapcsolva a démonológiával és hajlamos arra, hogy regenerálja önmagát egy késõbbi idõben, ha nem megfelelõen kapcsolták ki. (A démonológia a boszorkányokra, ördögökre és gonosz szellemekre vonatkozó babonás hiedelmek összessége, amelynek azonban a tudatbefolyásolás bizonyos formáinál fontos szerepe van.)

[b]A tudatbefolyásolás módszerei és összetevõi[/b]

A kezdõ lépés a tudatmûködés szétválasztása a kísérleti alanyban. Ez rendszerint a születéstõl kezdõdõen mintegy 6 évig tart. Ezt elsõsorban elektrosokk alkalmazásával végzik és egyes esetekben már akkor megkezdik, amikor még a gyermek az anyja méhében tartózkodik. Az elektrosokk által okozott súlyos sérülésnek, a szexuális zaklatásnak és más módszereknek betudhatóan az agy széthasad elkülönülõ személyiségekre a tudati mûködés legmélyén. Korábban ezt “Multiple Personality Disorder”-nek, MPD-nek (tudathasadásos személyiségzavarnak) nevezték; jelenleg azonban “Dissociative Identity Disordernek” (DID), vagyis tudathasadásos identitás-zavarnak hívják. Ez képezte a MONARCH-programozás alapját. A kísérleti alany vagy áldozat agyát tovább kondicionálják fokozott hipnózissal kettõsirányú lelki kényszerrel, gyönyör és fájdalom váltakozó okozásával, az élelem, a víz, az alvás megvonásával, az érzékeléstõl való megfosztással, párhuzamosan különbözõ tudatbefolyásoló drogok alkalmazásával, amelyek megváltoztatják az agyi funkciókat.

A következõ lépés a szétválasztott specifikus agyfájlokba (alterek-be) a részletes parancsok és üzenetek bevitele és bevésése. Ezt csúcstechnológiájú fejhallgató készülékeken keresztül végzik, amelyek össze vannak kapcsolva komputerekkel hajtott generátorokkal, amelyek nem hallható hanghullámokat és hangfrekvenciákat bocsátanak ki, és amelyek hatnak az RNA-ra (Rybo-nuclein Acid – Rybo-nuclein sav), arra a biokémiai anyagra, amely befedi az agy tudatos és tudatalatti része közti kapcsolatot biztosító idegpályákat. Az úgynevezett “virtuális valóság”-gal kapcsolatos optikai eszközök is idõnként felhasználásra kerülnek, párhuzamosan a frekvencia generátorokkal, amelyek színes pulzáló fényeket bocsátanak ki tudatalatti és ún. “split-screen” látványokkal. (A split-screen, vagy megosztott képernyõ olyan megjelenítési technika, amelyben a képernyõ fel van osztva két ablakra. Például a szövegszerkesztõ programok, amelyek képesek a képernyõ megosztásra, alkalmasak arra, hogy ugyanannak a dokumentumnak egyszerre jelenítsék meg a két különbözõ részét, mintha két különbözõ dokumentumot mutatnának. Ez hasznos akkor, amikor írás közben a dokumentum egy másik részére kívánunk hivatkozni.) Magas-feszültségû elektrosokkot is használnak, amikor a memóriát törölni kívánják.

Ezt a programozást ismétlõdõ idõközönként megújítják, valamint látható, hallható és írott közvetítõeszközök segítségével újra erõsítik. Az elsõ programtémák közé tartozott “Óz a varázsló” és “Alice a csodák országában”. Mindkettõ mélyen telítve van okkult szimbolizmussal. A Disney-filmek legtöbbje kétféle módon használatos. Egyrészt érzéketlenné teszik a lakosság többségét a tudatküszöb-alatti és neurolingvisztikus programozással szemben, továbbá szándékosan létrehoznak meghatározott tudatimpulzusokat és kulcsszavakat a MONARCH-gyerekek rendkívül érzékeny alapprogramozására. (A neurolingvisztika a nyelvtudománynak a nyelv és az agymûködés közötti összefüggéseit vizsgáló ága.)

Jó példa a tudatküszöb alatti programozásra a Pochahontas nevû Disney-film. Ezt a rajzfilmet a 33. jelzéssel látták el, ami a skót rítusú szabadkõmûvességnek a legmagasabb foka. A filmben Willow-nagymama, vagyis Fûzfa-nagymama egy misztikus 400 éves öreg fa, amely tanácsokkal látja el az árva Pochahontast, azt sugalmazva neki, hogy hallgassa a szívét és találja meg a válaszokat abban. Fûzfa-nagymama folyamatosan kétértelmûségeket mond tele értelmi irányváltoztatásokkal, például “néha a jobb út (right path) nem a legkönnyebb”. Az ezoterikus következtetés: “a balra vezetõ út (left path, vagyis a pusztuláshoz vezetõ rossz út) a könnyebbik.

Az Illuminátus gondolat-rendszer szerint strukturált lélekben a fûzfa a druida-vallás okkult erõit jelképezi. A fa ágainak, leveleinek és gyökérrendszerének az átható képe nagyon fontos, minthogy bizonyos sötét lelki tulajdonságok kapcsolódnak a Fûzfa-nagymama-programozáshoz.

Elõször is, az ágakat arra használják, hogy megvesszõzzék az áldozatokat a szertartások során lélektisztítási célból.

Másodszor a fûzfa kiállja a legszigorúbb idõjárási megpróbáltatásokat is, mint például a viharokat, és közismert a hajlékonyságáról, rugalmasságáról. A programok alanyai, az áldozatok és a túlélõk, úgy írják le a fûzfa ágait, mint amelyek átfonják és körülölelik õket, azt sugalmazva: nincs remény az elmenekülésre.

Harmadszor, a fûzfa mély gyökérrendszere azt a benyomást kelti a kísérleti alanyban, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre zuhan egy szakadékba, miközben hipnotikus transzban van.

A zene is meghatározó szerepet játszik a programozásban, különbözõ hangzatok, ritmusok és szavak kombinációján keresztül. A rémisztgetés mestere, Stephen King, számos regényt és forgatókönyvet írt, amelyeket hiteles források szerint szintén ilyen programozási célokra használtak. King egyik legutóbbi könyve az “Insomnia” (Álmatlanság) azt a kulcskifejezést tartalmazza, hogy “We never sleep”, vagyis “Soha nem alszunk.”, amely vezérszava minden MPD és DID programozásnak, és a mindent-látó szemre utal.

A kutatók nem tudják egyértelmûen megmondani, hogy ezt a programot elsõként ki dolgozta ki. A különbözõ forrásból származó információk szerint egyik kidolgozójának kódneve Dr. Green, akinek az igazi neve Dr. Greenbaum. Õ állítólag együttmûködött a II. Világháború alatt a hírhedt náci orvossal, Dr. Joseph Mengelével, aki hidegvérû és különösen kegyetlen brutalitással végezte kísérleteit Auschwitzban. Mengelének a kegyetlenségeit a nürnbergi per során meglehetõsen alulbecsülték, és nem is tettek amerikai részrõl komoly erõfeszítéseket az elfogására. A Mengele utáni nyomozást azzal vezették félre, hogy olyan jelentést tettek közzé hivatalos részrõl, amely szerint Mengele egy paraguayi illetve brazíliai rejtekhelyen tartózkodik, és ezért már nem jelent fenyegetést. De bizonyos csodálatos megjelenésekrõl is érkeztek hébe-hóba információk, amelyek szerint a “Halál Angyalát” itt vagy ott lehetett látni. Az azonban már tényként elfogadható, hogy ezrek és ezrek életének a feláldozásával végzett kísérletei jelentékenyen hozzájárultak az agykontrollal kapcsolatos amerikai kutatásokhoz.

Valószínûleg Mengele használta a már említett Dr. Green álnevet, akit egyes kísérleti alanyok csak Vaterchen-ként (Apácskaként) emlegettek vagy Schoner Josef-nek (Szép József), illetve David és Fairchild-nak neveztek. Mengele karcsú, jó megjelenésû ember volt, megnyerõ modorral – ugyanakkor a legdurvább dührohamokat is megengedte idõnként magának. A túlélõ kísérleti alanyok gyakran emlegetik fényes fekete csizmáit, amint ide-oda járkált a szobában, és a százszorszép leveleit húzogatva mondogatta: szeretlek, nem szeretlek, szeretlek, nem szeretlek… Amikor az utolsó levélszirmot is letépte, akkor a leggonoszabb módon megkínozta azt a kisgyermeket – a többi gyermek jelenlétében -, akit éppen pszichikailag programozott. A lelkileg meggyötört túlélõk arra is visszaemlékeznek, hogy meztelenül majmok közé, ketrecekbe zárták õket. A majmok arra voltak trenírozva, hogy bántalmazzák õket. Mindebbõl arra lehet következtetni, hogy Mengele az emberek állati szintre történõ visszavetését fontosnak tartotta. Arra is törekedett, hogy kísérleti alanyait leszoktassa a sírásról, a jajgatásról vagy bármilyen erõteljes emóció kinyilvánításáról.

Dr. D. Ewen Cameron, egy másik kísérletezõ orvos Kanadából, aki Dr. White néven is ismert, korábban Kanada és Amerika Pszichiátriai Társaságának, majd pedig a Világ Pszichiátriai Társaságnak volt a vezetõje. Cameron széles körû tapasztalatokkal és kitûnõ bizonyítványokkal rendelkezett, ezért a CIA részérõl Allen Dulles több millió dollárt juttatott el hozzá olyan társaságokon keresztül, mint például a “Society for the Investigation of Human Ecology” (a Humán-ökológiát Kutató Társaság), amelynek szintén Cameron volt az elnöke. A kísérleteket a McGill Egyetemen és a St. Mary Kórházban és az Allan Memorial Intézetben végezték.

Cameron alkalmazta az olyan szokásos módszereket, mint az elektrosokk, a különbözõ drogok és kábítószerek beadása, valamint az agylebenyek mûtéti eltávolítása. Cameron azonban egy sajátos technikát is kidolgozott, amelyet “psychic driving”-nak (pszichikai vezetésnek) nevezett el. Ennek keretében a gyanútlan kísérleti alanyokat drogok segítségével több héten át kómában tartották és rendszeresen elektrosokkot hajtottak rajtuk végre. Eközben egy elektronikus sisak volt a fejükre rögzítve és ismétlõdõ üzeneteket továbbítottak hozzájuk különbözõ sebességgel. Sok kísérleti alany olyan gyermek volt, akiket Cameron a római-katolikus árvaházi rendszertõl kölcsönzött ki. Dr. Cameron-t a pszichiátriai szaklapok többsége meg sem említi. Ez nagyrészt annak is betudható, hogy a Project MK-Ultra 1970-ben leleplezõdött és számos kanadai kísérleti alany és családjuk kártérítési pert indított. A CIA és a kanadai kormány bírósági egyezséget kötött, amelynek keretében a sértettek úgy kaptak kártérítést, hogy nem volt szükség bármiféle törvénysértõ magatartás hivatalos elismerésére.

Michael Aquino alezredes, aki a katonai hírszerzõ szolgálatnál dolgozott, a legutóbb nyilvánosságra került adatok szerint állítólag szintén részt vett a kormányzat által szponzorált kísérletekben. Aquino-t különcködõ zseninek tartják, akit elbûvöltek a náci, pogány rituálék és megalapította a “Temple of Set”-et. (Seth vagy Széth Osiris fivére és gyilkosa az egyiptomi mitológiában; a természet vad, pusztító erõinek a megszemélyesítõje.) A “Temple of Set” az Anton LaVey (vagyis Lövey Antal) “Church of Satan” (a Sátán Egyháza) nevû “vallási” szervezete elágazásának tekinthetõ. Aquino kapcsolatban állt a san fransico-i Golden Gate Bridge déli részénél lévõ Presidio Parkban található katonai támaszponton kirobbant botránnyal. Ennek keretében gyermekek molesztálásával vádolták. A gyermekáldozatok szüleinek a mély csalódására Aquino-t azonban valamennyi vádpont alól felmentették. Aquino kódneve “Malcolm” volt, és ilyen név alatt fejlesztett ki olyan kiképzésre szolgáló és magnószalagra rögzített tananyagot, amely tájékoztat arról, hogy hogyan kell MONARCH-slave-eket (“slave=rabszolga”) – azaz teljesen függõ helyzetbe taszított biorobotokat elõállítani. Aquino, alias Malcolm, együttmûködött a kormányzati és a katonai hírszerzéssel, valamint számos bûnözõi szervezettel és okkult csoporttal a MONARCH-slave-ek szétosztásában.

Egy másik fontos programozónak Heinrich Muller tekinthetõ, akit “Dr. Blue” vagy “Dr. Gog” kódnevek alatt is ismertek. Heinrich Mullernek valószínûleg volt két fia, akik folytatták apjuk foglalkozását. Részt vett a programozásban “Dr. Black”, aki minden bizonnyal Leo Wheeler volt, annak az Earl G. Wheeler tábornoknak az unokaöccse, aki a vietnami háború idején a Vezérkari Fõnökök Egyesített Tanácsának az élén állt. További szakértõ programozók voltak még E. Hummel és W. Bowers.

A CIA apró részletprogramokra osztotta szét az MK-Ultra projectet azért, hogy kevésbé legyen szembetûnõ. Az egyes specializált részfeladatokra vonatkozó kísérleteket különbözõ egyetemeken, börtönökben, magánlaboratóriumokban és kórházakban végeztette el. Ezekért a kísérletekért nagyvonalú juttatásokban részesítette kormányzati és más pénzforrásokból a kísérleteket végzõ csoportokat. A MONARCH-programozással kapcsolatos kísérletekben résztvevõ legfontosabb intézmények között ott találjuk a Cornell, a Duke, a Princeton, a UCLA, a University of Rochester, az MIT nevû egyetemeket; a Georgetown University Hospital-t, a Maimonides Medical Center-t, a St.Elisabeth Hospital-t (Washington D.C.-ben), a Bell Laboratories-t, a Stanford Research Institute-ot, a Westinghouse Friendship Laboratories-t, a General Electric-et, az ARCO-t és a Mankind Research Unlimited-et.

A nem teljes felsorolásból is kiderül, hogy a részfeladatokat igen sok helyen kellett elvégeztetni. A kísérleti eredményeket rendszerint katonai támaszpontokon mûködõ létesítményekben elemezték, összegezték és így született meg a “végtermék”. Ezekre a létesítményekre, mint programozó, vagy újraprogramozó központokra, illetve csaknem halált okozó traumaközpontokra hivatkoztak. Közülük is felsorolunk néhányat: China Lake Naval Weapons Center, The Presidio, Ft. Dietrick, Ft. Campell, Ft. Lewis, Ft. Hood, Redstone Arsenal, Homestead AFB, Grissom AFB (AFB=Army Facility Basis). Ugyancsak kiemelkedõ programozó központként emlegetik szakértõk a Langley Research Center-t, a Los Alamos National Laboratories-t, Tavistock Institutes-ot valamint olyan környékeket, mint Mt. Shasta, Lampe és Las Vegas.
[center][img]http://media.npr.org/assets/img/2012/05/23/cia1_wide-26bcf07043d88926d5a4975eabb362d232819aff-s4.jpg[/img][/center]