Ragadozók az űrben

Egyes kutatók arra figyelmeztetnek, hogy senki ne számítson találkozásra a kozmikus idegenekkel, mert ilyen “összejövetelnek” az esélye a minimálisnál is kisebb.

Hiszen még az egymáshoz viszonylag közeli kozmikus térségekben is talán évmilliókig nem találkozhatnak az ott élő idegen lények. Mások arra hívják fel a figyelmet, hogy nehéz időben együtt élni másokkal, ha azok több millió évvel korábban fejlődtek ki, mint az emberiség, vagy éppenséggel majd csak ezután fejlődnek ki. Az is lehet – állítják-sugallják a pesszimisták -, hogy szinte soha sehol nem találkoznak a civilizációk, mert időben néhány millió vagy tíz-, esetleg százmillió éves késéssel, “csúszással” mennek el egymás mellett.

Ez burkoltan azt is feltételezi, hogy a civilizációk egy idő után kihalnak. Ennek az égvilágon semmilyen tudományos biztosítéka nincs, és kozmikus viszonylatban nem is lehet. Itt nem alkalmazható a földi, darwinista szemlélet a fajok fejlődéséről és végző kipusztulásáról. Megint mások arra figyelmeztetnek, hogy óvatosan gondoljunk két idegen civilizáció – a miénk és az övék – találkozására, mert abból sok baj származhat! Ők már az ostoba hollywoodi filmeken nevelkedtek, ahol az idegen szinte mindig vérszomjas tömeggyilkos.

Ezek az urak azt állítják: lehet, hogy a kozmikus idegenek is a ragadozók családjához tartoznak. Ismét földi hasonlattal élnek. A bolygónkon a fejlettebb élőlények két csoportra oszthatók. Az egyik a ragadozóké, ilyenek a macskák, kutyák, tigrisek stb. Ezeknek a szemük a fejük elején van, hogy teleszkópszerűen “zoomolhassanak” rá a leendő zsákmányra. A másik csoportba az áldozataik sorolhatók: a nyulak, egerek, őzek; ezeknek a szeme kétoldalt helyezkedik el, hogy a környező teret minden irányban szemmel tarthassák. Ez a védekezés szempontjából fontos. Az áldozatok többnyire növényevők, a ragadozók húsevők. A ragadozók az intelligenciatesztek tanúsága szerint általában messze felülmúlják a növényevők értelmi képességét.

Márpedig a lényeg nem a szem elhelyezkedésében, a hús- vagy növényevésben van. Az ember aligha azért vonul majd ki az űrbe, küld oda öt-tíz és egyszer akár száz űrhajót is, hogy mindent elpusztítson!
Hiszen vannak elveink, és a kozmoszt elsősorban kutatni akarjuk. Ha idegenekkel találkozunk, nem a konfliktust keressük majd, nem az lesz az első és egyetlen gondunk, hogyan lehetne beléjük kötni és nagyot lövöldözni az űrben, amíg valamelyikünk odavész… Nyilván akkor sem viselkedünk vademberek módjára, ha magunknál fejletlenebb lényekre és társadalmakra akadunk valahol.

Ráadásul a fejlett idegeneknek semmi hasznuk nem lenne abból, ha megtámadnának, leigáznának, rabszolgasorba hajtanának bennünket. Hiszen amit tőlünk ilyen nagy áldozat, háborúság és veszteség árán elvehetnének, azt megtalálják bármelyik másik bolygón a világűrben. Minden anyag, legyen az halott nyersanyag vagy élő, biológiai anyag, a kozmoszban ezermilliószor milliárd helyen ugyanúgy fellelhető, mint a Földön. Ráadásul ott sokkal kevesebb befektetés, idő- és energiapocsékolás, netán öldöklés nélkül is. Ebben reménykedjünk mi, “ragadozók” is…

Nemere István