Home Spiritualitás Spirituális szemszögből: az egészség

Spirituális szemszögből: az egészség

0

Az alábbi cikk nem minősül tanácsadásnak. A cikk a szerző személyes gondolatait tartalmazza a témáról és azok csupán a szerző spekulációi. A cikk célja a téma bemutatása egy alternatív szemszögből. Minden egészséggel kapcsolatos problémái esetén forduljon orvosához, gyógyszerészéhez és mindig kövesse a hivatalos egészségügyi előírásokat!

A spirituális felfogás szerint a testet a lélek teremti annak gondolatai által, ez a teremtés pedig folyamatos.

A környezetünk az érzelmeink és gondolataink mintaképe. Minden forma és tárgy, nem más, mentális világunk materializált képe. Ugyanakkor hogyha a tárgyakat gondolataink teremtik (az idő késleltetésével a fizikai megvalósulás útján), akkor ebből az következik, hogy testünket is magunk formáljuk. Tehát mi felelünk az egészségünkért is. A test nem önállóan működik: reagál minden egyes gondolatra, minden egyes érzelemre, még a legapróbb érzésre is. Egyáltalán nem mindegy tehát, milyen érzelmeket hordozunk magunkban.

A betegségekre ezért mindig óvatosan gondoljunk. Ha betegséget, nyomorúságos, szenvedésekkel teli életet képzelünk el, akkor azt kapjuk, mert ezek a gondolatok teremtik meg az elképzelt valóságnak a materializált képét. Ha gondolatainkban az egészség dominál, az éppoly elevenen kifejezi valóságát, mint ha betegségre gondolnánk. Szintén ehhez kapcsolódik, hogy saját nehézségeinket is magunk teremtjük.

Sok betegség belső, tudattalan problémák miatt alakul ki. Az ilyen problémák elfojtással keletkeznek. Elfojtani azért nem szerencsés s problémákat, mert azzal nem fognak megoldódni és ugyanúgy fennállnak majd. Az elfojtott düh, bánat, valamilyen módon ki fogja fejezni önmagát, legtöbbször betegségek formájában. A betegség valamilyen belső megoldatlan problémának a tünete. Valamilyen módon kifejezésre kell juttatnia önmagát. Ha nem tudjuk kreatívan hasznosítani a negatív emóciókat, akkor könnyen betegséggé alakul.

A pozitív cselekedet mindig megszünteti a betegséget kialakító negatív energiákat, míg az elfojtás továbbra is biztosítja a megoldatlan probléma fennmaradását. Ez a különbség a cselekedet és az elfojtás között.

Szintén nem túl szerencsés dolog rettegni a betegségektől. Ha félünk valamilyen betegségtől, akkor figyelmünk középpontjába állítjuk, ami katalizátorként fog működni a negatív állapot materializációjában. Nem azt mondom, hogy szeretni kell a betegséget, mert a vágy egyébként is megteremti a betegség feltételeit, de ki az aki vágyna arra, hogy például tüdőgyulladást kapjon? Mint ahogy nem akarunk betegek lenni, nem szabad félni sem tőlük, mert a félelem energia: hozzájárul az elgondolt valóság tárgyiasulásához. A betegségtől való félelem kíméletlenül kialakítja azokat a testen belüli feltételeket, melyek által maga a betegség kialakul, függetlenül attól, hogy akarjuk-e vagy sem. Amint a félelemérzettel töltött gondolataink elhagyják elménket, a sejtek olyan módon reagálnak ezekre a gondolatokra, hogy előidézzék a betegség kialakulását.  Amit a legegyszerűbben tehetünk: nem gondolunk a betegségekre.

Persze kérdezhetné valaki, miért betegszik meg az, aki egészséges életmódot folytat? Mint tisztáztuk, a legtöbb betegség kiváltó oka vagy az elfojtott negatív érzelmek, vagy a betegségektől való félelem. Ebben az esetben az utóbbin van a hangsúly: azért táplálkozunk egészségen, mert félünk a betegségektől. A betegséget a félelem váltja ki. Nyilván az egészségtelen táplálkozás is hozzájárul a betegségek kialakulásához, de ott nem biztos, hogy a félelem a kiváltó ok. Leegyszerűsítve tehát aki egészségesen táplálkozik és figyelmének központjában nem a betegségek állnak, az helyes úton jár.

Az elfojtott negatív emóciók valóságának a kifejeződései a testen belül igen változatosak lehetnek. Sokszor szervi megbetegedéseket okoznak, de nem ritkák az idegrendszeri betegségek, a neurózisok sem. Ilyenkor felbolydul a az agy és az idegrendszer kémiai egyensúlya előidézve a pszichózis állapotát. A lélek mint tudat azonban még ilyenkor sem vész el. Látszólag az ilyen emberek tudata meg van bomolva, az entitás teljesen tudatában van önmagának, nem veszti el egyetlen személyiségét sem.

A megbetegedések egyik másik oka, hogy nem reagálunk azonnal az ingerekre. Ha teljesen spontán viselkednénk, azonnal reagálva a különböző behatásokra, természetünktől fogva lennénk egészségesek. Rögtön a felszínen, az éber tudat szintjén oldódnának meg azok a helyzetek, melyek a negatív, elfojtásra kerülő érzéseket kiváltják. Az azonnali reakció tehát az esélyét sem adná meg annak, hogy elfojtsunk valamit, a spontán reakció megelőzné azt, hogy különféle negatív energiákkal töltsük meg a testünket.

Egy olyan világ azonban, ahol spontán reakciók működnek, elképzelhetetlen számunkra. Ha mindenki az adott pillanatban, adott lelki állapotának megfelelően reagálna egy-egy helyzetre, könnyen elveszíthetnénk barátainkat, szeretteinket. Ehelyett mit csinálunk? Nem őszintén reagálunk az ingerekre mintegy becsapva másokat és önmagunkat is.

Mindez csak ránk, emberekre jellemző. Nézzünk körül az állat és növényvilágban! Nincsenek szabályok, nincsenek törvények, mégis minden tökéletes összhangban van egymással! Az élőlények spontán módon reagálnak az őket ért ingerekre. Az oroszlán nem fojtja el a dühét, hanem azonnal támad. Az oroszlán úgy kelt szimpátiát a nőstényben, hogy ennek gátlások nélküli jelét adja. Mindezek primitív viselkedési formák, mégis hűebben követik az Univerzum természetét. A természetben, a világűrben lévő látszólagos káosz valójában nem káosz: tökéletes rend uralkodik mindenhol. A káosz, a spontaneitás ismeri a rendet. A természetben nincsenek szabályszerűséget, mégis rend uralkodik. Minden automatikusan működik és így lesz egészséges. Ha bármiféle szabályszerűséget vagy hiedelmet vezetnénk be a természet működésébe (ami ugye képtelenség), akkor már nem lenne egészséges. Ugyanez a helyzet a testünkkel is. Önálló működésében rend uralkodik, ennek bármely pszichikus akadályoztatása hiba lenne és az egyensúly felborulna.

Ha az érzelmeket szabadjára engedjük, akkor nem keletkeznek felesleges testen belüli, energiából álló gócpontok. Ez az energia ebben az esetben elindul a fizikai megvalósulás felé beindítva azokat az eseményfaktorokat, melyek megteremtik ezen érzelmek kiteljesülését. Ezért lenne célszerű spontán módon reagálni az ingerekre, mert ekkor ez az energia azonnal megtalálni anyagi megvalósulásának irányát.

A bennünk lévő érzelmekkel ugyanakkor nem vagyunk azonosak. Minden érzelem ugyanis pillanatnyi. Mint korábban volt róla szó, állandóan változunk, sohasem vagyunk ugyanazok, akik az előző pillanatban voltunk. Így érzelmeink is változnak, feltéve, ha hajlamosak vagyunk változtatni rajtuk. Minden érzelmen lehet változtatni, átalakítani, konstruktív energiákkal kicserélni. Híven tükrözik pszichés állapotunkat, de ezek bármikor módosíthatók, mint ahogy a gondolatok is, melyek elhagyják a testünket.

A fájdalom nem egy olyan dolog, ami elvont értelemben rossz lenne. Éppen ellenkezőleg: a fájdalom stimulációs hatást gyakorol a tudatra, felgyorsítva a megoldás keresését. A fájdalom serkenti azokat a faktorokat, melyek a probléma leküzdésében való út megteremtését szolgálják. Jelzi, hogy sürgősen, minél hamarabb generáljunk egy olyan probléma megoldási konstrukciót, amely alkalmas lehet arra, hogy a negatív érzelmek ezen megoldási referenciamátrix egyik végpontján kreatív energiává alakuljanak.

A személyiség minden ingerre reagál. Az ego megpróbál különbséget tenni a mozgás és a cselekvés között, pedig a kettő azonos. Mozgás nem létezik cselekvés nélkül, cselekvés nem létezik mozgás nélkül. Hiába próbál válogatni-e kettő között, személyiségszerkezete mögött ott van magasabb Énje, akinek megvan az a képessége, hogy állandó jelleggel reagáljon minden ingerre. Ugyanez adott az ego számára is, csak itt már az idegrendszer szab határokat.

Ha nem lennénk képesek befogadnia fájdalmas ingereket is, nem lennénk életképesek sem. Testünket alkotó millió parányi sejtje és részecskéje boldogan semmisül meg, az idő minden pillanatában, melyek tudatában vannak annak, hogy egy sokkal bonyolultabb Én részei. A megsemmisülés itt megint csak átalakulást jelent, mely egy teljesen természetes folyamat az univerzumban. Csak mi erőszakoltuk rá a csúnya halál szót. A negatív ingerekre tehát egyrészt szükség van, mert hozzájárulnak azokhoz az átalakító folyamatokhoz, melyek fenntartják a működés rendjét.

Ezeket az alapismereteket azért érdemes tudnunk, hogy megértsük, hogy az ego ugyan elutasítja a fájdalmat, de éppen a korlátozó szerep miatt, a személyiség hajlamos azt befogadni. A korlátozó szerep itt egyedi célokat szolgál: a betegség segíthet új megvilágításba helyezni egy adott problémát, segíthet új kapukat nyitni egy nehéz élethelyzetből való kijutásához. A betegség ilyen esetben olyan mintha hibernálná az egot, megőrizve a személyiség integritását. A betegség tehát időt hagyhat a kiútkeresésnek, megőrizve a psziché egyesített rendszerét, megóvva azt az összeomlástól egészen addig, amíg a konstruktív energiák megalkotása célirányosan meg nem indul.

A betegség része az identitás mozgásának, tehát nem tekinthetünk rá úgy mint valami külső erőre. Energiákból alakul ki, melynek éppen az a feladata, hogy összetartsa a pszichológiai rendszereket. Innen megközelítve a dolgot tehát a betegség egyesítő erővel hat, amely csak akkor kóros, ha az akadályoztató feladatok megszűnése után is jelen van. Ilyen esetekben, ha a gyógyulás nem következik be, a betegség további célokat szolgálhat például a személyiség biztonságérzetének fokozásában, különösen gyakori ez, ha a személyiséget neurotikus tünetek veszélyeztetnék, ilyenkor a közbelépő betegségegyfajta védelmi szerepet tölt be a személyiség fejlődésében.

Általában viszont ha megnyílnak azok a csatornák, melyek elvezetnek a hátráltató folyamatok leküzdésében, akkor a betegség lefolyása is megindul. Ezek a csatornák biztosítják a gyógyulást. Az energiák szabad utat nyernek és a betegség energiája cselekvéssé alakul. Minden energia átalakítható. Láthatjuk tehát, hogy a betegségek a test jelzései afelől, hogy rossz mentális úton járunk, hogy tévedünk valamiben. Reakciók, melyek arra késztetik a személyt, hogy változtatásokat hajtson végre mentálisan vagy fizikailag egyaránt. Előfordul, hogy csupán szemléletbeli változásra van szükség, valamely meggyőződés, vélemény megváltoztatására azáltal, hogy valamit jobban megismerünk. Előítéleteink gyakran becsapnak minket, ami szintén zsákutcába vezetheti az elmét.

A lélek arra használja az egot, hogy rajta keresztül tapasztalja meg a valóságot. Mindannyian részesei vagyunk a lelkünknek, mi gyűjtjük a tapasztalatokat, hogy bővüljön a tudása. Amikor egy betegség felbukkan, jelzi, hogy közel van a megoldás, de még mindig nincs megoldva. Felhívja a figyelmet arra, hogy van megoldás és vegyük észre. Miután a testen belüli elváltozást előidéző tévútra tévedt energiák átalakulnak, a személyiség szerkezete erősebb lesz. A korábban konszolidálódott tévképzetek felbomlanak és új, hatékonyabb fókusz alakul ki a hatékonyabb helyzetfelismerés és belátás érdekében. Az elme egészségesebb lesz, az elsajátított tapasztalatok megmaradnak.

A betegségek tüneteinek változatossága elárulja, hogyan viszonyul az egyén a problémához. A még ki nem alakult betegségek például arra utalnak, hogy a személy még nincs kész, nem nézett szembe a problémákkal. Azonban léteznek rejtett betegségek is, melyek okoznak tüneteket. Ebben az esetben nincsenek engedélyezve az élmények és a tapasztalások, alvó energiákról van szó. A személy képtelen lenne átélni azokat az eseményeket, melyek átélésére a betegségek megjelenése hívná fel a figyelmet. Ezek a kórok tehát megmaradnak az inaktivitás szintjén. Passzív problémákról van szó, melyek sosem kerülnek a felszínre. Ez azért szerencsétlen helyzet, mert így a személy nem lesz képes ezen események kezelésére hiszen nincs tapasztalás.

Amiről most beszéltünk nem azt jelenti, hogy a betegségnek okvetlenül be kell következnie. A személy sok esetben más úton oldja meg a gondokat, problémákat. A betegség nem minden esetben jelenik meg. A problémákra más jelek is felhívhatják a figyelmet, de sokszor önálló felismerés történik. Ilyenkor a személy ha kutatni kezdi a megoldást, akkor az energiák a megvalósulás útján fognak hasznosulni, ha azonban elfojtás történik, akkor többnyire megjelenik a betegség. A személyiségnek ki kell fejeznie önmagát, meg kell nyitnia azokat a kapukat, melyeken át megtapasztalhatja a megoldáshoz vezető utat. Az entitás vágyik a tapasztalás után, ugyanúgy mint a személyiség is. Bár az én olyan részei mint az ego elutasítja a szenvedés és a fájdalom minden ingerét, mégis jelzik számára, hogy valami nincs rendben. Ekkor aktiválódnak a test vészjelző berendezései, melyek betegség formájában kiáltanak a megoldás után. Ilyenkor már csak a személyiségen múlik, hogyan reagál ezekre a tünetekre.

Nagyon jó példa minderre az Alzheimer kór. Az agyban beinduló abnormális kémiai folyamatokat a psziché okozza, nem megfordítva. Azok az idősek, akik nem akarnak szembenézni életük végével, tudat alatt olyan folyamatokat indítanak, melyek az idegrendszer befogadóképességét csökkenti, így nem kell tudatosítaniuk magukban az időskort és az ezzel járó körülményeket, a halál tudatosulása is késleltetve van, amely másfajta feldolgozási módot biztosít az elmének. Csakhogy a személyiség egón kívüli része még ekkor is működik: már megismerkedett az új környezettel, amely rá vár és mire ténylegesen bekövetkezik a halál, akkor az anyagi világ megszűnése gyakorlatilag semminek sem tekinthető. Ezt a betegséget tehát egyfajta védekező mechanizmusnak tekinthetjük.

A test számára azért fontos az egészség, mert ez a természetes állapota. Minden betegség és tünet megjelenése abnormális. A tudatunk testünkön, idegrendszerünkön keresztül tapasztal, tehát maga az entitás, a lélek is így nyeri a tapasztalatokat. Közvetítő egység vagyunk, de ez nem azt jelenti, hogy a lélek kihasználna minket. Ugyanúgy birtokoljuk azt a hatalmas tapasztalási anyagot, mint ahogy a lélek birtokolja. Részesei vagyunk egymásnak. A test tehát az élet megtapasztalásának egyik eszköze. Ha nem egészséges, akkor nem tud megfelelően működni, az egészség hanyatlását pedig megérzi a tudat is.

Okan Caliskan képe a Pixabay -en.