? Az egyiptomi régészek a szakkarai masztabák feltárása közben olyan edényeket, vázákat találtak amik nem illenek bele az egyiptomi fejlettség képébe. Az ősi sírboltokban talált leletek között volt néhány vékony nyakú korsó. A korsók dioritból készültek, ami a legkeményebb kőzet a Földön.
Egy tízes keménységi skálán a gyémánt (a földön lévő legkeményebb anyag) a 10, a diorit pedig a 8-as értéket képviseli. Hosszú, karcsú, elegáns nyakuk van és öblös testük. Az edényeket, a nyakat és a testet úgy vájták ki, hogy a faluk egészen vékony lett.
De hogyan voltak képesek az egyiptomiak ilyen tárgyakat készíteni?
A szakkarai masztabák az ősi Egyiptom egyik legrégibb építményei, melyek ránk maradtak. Nagy, vályogtéglából készült épületek romjai, melyek a legrégebbi dinasztia királyainak sírjai voltak. A jelenlegi tudományos közvélemény szerint nem lehetnek későbbiek I.e. 2575-nél, és nem lehetnek korábbiak I.e. 3050-nél. Ez azt jelenti, hogy a vékony nyakú korsók, amiket bennük találtak, 4000-5000 évesek.
Nincs olyan mai módszer, amivel ilyen korsókat tudnánk létrehozni. Az edzett acél alig tudja megkarcolni a dioritot. De még ha az egyiptomiaknak volt is ilyen fémük, nem tudjuk elképzelni, miféle eszközzel lehetett behatolni egy ilyen edény karcsú nyakába, és hogyan lehetett a belsejét kivájni.
Egy másik edény úgy van kialakítva, hogy az alja egy félgömb. Az edény olyan precízen van megmunkálva, hogy az edény tökéletesen függőlegesen megáll a félgömb alakú talp részén!
A kutatók azt állítják, hogy ebben a korban a legkeményebb fémeszköz csakis rézből készülhetett. Na de ha edzett acéllal se lehet megkarcolni a dioritot, akkor esélyük sem lehetett réz eszközökkel ilyen tárgyakat gyártani. A vázák a korai időkből származhatnak, ami csak bonyolítja a helyzetet, mert a hivatalos tudósok szerint akkoriban a vadászó, gyűjtögető életmódot folytattak az egyiptomiak.
Az a talány, hogy hogyan munkálták meg az egyiptomiak a dioritot, azzal a talánnyal párosul, hogy hogyan munkálták meg a gránitot. A gízai Nagy Piramis látogatóinak ezrei pillantottak csodálattal a királysírok csokoládé színű gránitszarkrofágjaira, anélkül, hogy valami rejtélyt gyanítottak volna. Ezt a rejtélyt először az egyiptológia atyja, a neves angol régész, Flinders Petrie ismerte fel. Nevezetesen, ahhoz, hogy a szarkofágot kifaragják a gránitból, gyémánthegyű fúrókra lett volna szükség, melyeket 2 tonna nyomásnál kellett volna használni. Ma ezt különösebb nehézség nélkül meg tudjuk tenni, de csak elektromossággal működő gépekkel. Mai napig nincs róla elképzelésünk, hogyan sikerülhetett ez az egyiptomiaknak.
Alternatív Tudomány