Az emberiség évszázadok óta küzd azzal, hogy megértse az emberi tudat természetét. Peter Halligan neuropszichológus és David A Oakley pszichológus közelebbről megvizsgálta az évszázados vitát arról, hogy pontosan mi is a tudat. Az alábbiakban az előadásukból idézünk:
Egyénként úgy érezzük, hogy tudjuk, mi a tudat, mert naponta megtapasztaljuk. Ez a személyes tudatosságnak az a bensőséges érzése, amelyet magunkkal hordozunk, és az ezzel járó érzés, hogy gondolataink, érzelmeink és emlékeink felett tulajdonjogot és irányítást gyakorlunk.
A tudomány azonban még nem jutott konszenzusra a tudat természetét illetően – ami fontos következményekkel jár a szabad akaratba vetett hitünkre és az emberi elme tanulmányozásához való hozzáállásunkra nézve.
A tudattal kapcsolatos hiedelmek nagyjából két táborra oszthatók. Vannak azok, akik úgy vélik, hogy a tudat olyan, mint egy szellem az agyunk gépezetében, amely külön figyelmet és tanulmányozást érdemel. És vannak olyanok, mint mi, akik megkérdőjelezik ezt, rámutatva, hogy amit tudatosságnak nevezünk, az csak egy újabb kimenet, amelyet a hatékony idegrendszeri gépezetünk a színfalak mögött hoz létre.
Az elmúlt 30 évben az idegtudományi kutatások fokozatosan eltávolodtak az első tábortól. A kognitív neuropszichológia és a hipnózis kutatásait felhasználva a nemrégiben megjelent tanulmányunk az utóbbi álláspont mellett érvel, még akkor is, ha ez aláásni látszik azt az elgondolást, miszerint a tudat felett állunk.
És amellett érvelünk, hogy ez nem pusztán pusztán tudományos érdeklődésre számot tartó téma. A tudat szelleméről való lemondás, hogy a tudományos törekvések az agyunk gépezetére összpontosítsanak, alapvető lépés lehet, amelyet meg kell tennünk az emberi elme jobb megértéséhez.
Különleges a tudat?
A tudatossággal kapcsolatos tapasztalataink alapján határozottan a vezetőülésben ülünk, és úgy érezzük, hogy mi irányítjuk pszichológiai világunkat. Objektív szemszögből nézve azonban egyáltalán nem egyértelmű, hogy a tudat valóban így működik, és még mindig sok vita folyik magának a tudatnak az alapvető természetéről.
Ennek egyik oka az, hogy sokan közülünk, beleértve a tudósokat is, dualista álláspontot képviselnek a tudat természetével kapcsolatban. A dualizmus olyan filozófiai nézet, amely különbséget tesz az elme és a test között. Bár a tudatot az agy – a test egy része – hozza létre, a dualizmus azt állítja, hogy az elme elkülönül a fizikai tulajdonságainktól, és a tudat nem érthető meg pusztán a fizikai agy tanulmányozásával.
Könnyű belátni, hogy miért hisszük ezt. Míg az emberi testben minden más folyamat a mi felügyeletünk nélkül ketyeg és lüktet, a tudatosság megtapasztalásában van valami egyedülállóan transzcendentális. Nem meglepő, hogy a tudatot valami különleges dologként kezeljük, amely különbözik azoktól az automatikus rendszerektől, amelyek fenntartják a légzésünket és az emésztésünket.
A kognitív idegtudomány – amely a megismerést alátámasztó biológiai folyamatokat tanulmányozza – egyre több bizonyítékkal támasztja alá ezt a nézetet. Az ilyen tanulmányok felhívják a figyelmet arra a tényre, hogy számos pszichológiai funkciót a szubjektív tudatosságunkon kívül, egy sor gyors, hatékony, nem tudatos agyi rendszer hoz létre és hajt végre.
Gondoljunk például arra, hogy milyen könnyedén nyerjük vissza az eszméletünket minden reggel, miután előző este elvesztettük azt, vagy arra, hogy szándékos erőfeszítés nélkül, azonnal felismerjük és megértjük a formákat, színeket, mintákat és arcokat, amelyekkel találkozunk.
Nem tudjuk, hogyan jönnek létre az érzékeléseink, hogyan jönnek létre a gondolataink és mondataink, hogyan idézzük fel emlékeinket, vagy hogyan irányítjuk izmainkat a járáshoz és nyelvünket a beszédhez. Egyszerűen fogalmazva, nem hozzuk létre vagy irányítjuk gondolatainkat, érzéseinket vagy cselekedeteinket – csak látszólag tudatosulnak bennünk.
Tudatossá válás
Az tény, hogy egyszerűen tudatára ébredünk a gondolatainknak, érzéseinknek és a körülöttünk lévő világnak, arra utal, hogy tudatunkat a színfalak mögött generálják és irányítják olyan agyi rendszerek, amelyekről nem is tudunk.
A nemrégiben megjelent tanulmányunk szerint a tudatossághoz nem tartozik semmilyen, magától az agytól elkülönülő, független pszichológiai folyamat, ahogyan az emésztésnek sincs olyan kiegészítő funkciója, amely a bélrendszer fizikai működésétől elkülönülten létezne.
Mialatt egyértelmű, hogy a tudat élménye és tartalma egyaránt valóságos, mi amellett érvelünk, hogy a tudomány szempontjából ezek epifenomenálisak: másodlagos jelenségek, amelyek magának a fizikai agynak a működésén alapulnak. Más szóval, a tudat szubjektív élménye valós, de az irányítás és a tulajdonlás funkciói, amelyeket ennek az élménynek tulajdonítunk, nem azok.
Az agy jövőbeli tanulmányozása
Álláspontunk se nem objektív, se nem szubjektív. De a tudatosságot továbbra is a vezetőülésbe helyezni, úgy tekinteni rá mint az agy felett álló mechanizmusra, valamint felruházni mindennek felett álló irányító funkciókkal, nem szerencsés és csak hátráltatja az emberi pszichológia és viselkedés megértését.
Annak érdekében, hogy a pszichológiát jobban összehangoljuk a többi természettudománnyal, és úgy tudjuk tanulmányozni, akárcsak az emésztést és a légzést, perspektívát kell váltanunk. Erőfeszítéseinket a nem-tudatos agy tanulmányozására kellene átirányítanunk, nem pedig a korábban a tudatosságnak tulajdonított funkciók tanulmányozására.
Ez természetesen nem zárja ki a tudatosságba vetett hit természetének, eredetének és elterjedésének pszichológiai vizsgálatát. De azt jelenti, hogy a tudományosan arra kellene összpontosítani, hogy mi történik a tudatunk alatt – ahol szerintünk a valódi neuropszichológiai folyamatok zajlanak.
Az általunk javasoltak keretet adhatnak az emberi elme jövőbeli tanulmányozásának, amely úgy tekinthet az agyra mint egy fizikai gépezet, nem pedig úgy, mint valamiféle megfoghatatlan, szellemi dologra.
Ezt a cikket a Creative Commons licenc alapján fordítottuk.