Kísértetek egész sora járja a washingtoni kongresszus folyosóit és oszlopcsarnokait, legalábbis a személyzet és egyes honatyák visszaemlékezései szerint.
A legrégebbi legendák a szövetségi törvényhozás hófehér épületének fekete rabszolgák általi felépítéséhez f?z?dnek. Az egyik kimerült munkás elaludt a leend? kongresszus 1794-ben megkezdett alapozásnak helyszínén. A szerencsétlent nem vették észre, az amerikai demokrácia szentélye így az ? kriptájává vált, amelynek kövei közül több mint két évszázada próbál meg kopogással és kaparászással kiszabadulni.
A ma Capitolumi dombnak hívott egykori Jenkins-dombon fekete macskák tanyáztak hajdan az építkezés kezdete el?tt. A munkálatok során megsemmisült a barlang, amelyben laktak, s elpusztultak a kölykök is. A “démonmacska” azóta is keresi kicsinyeit a hatalmas épület alagsorában, s vészjósló megjelenése mindig nagy bajt jelent. 1918. november 1-jén például egy rend?r fekete macskát látott elsuhanni a kongresszusban. Ahogy közeledett felé, az állat árnyéka egyre nagyobbra n?tt, majd egy szemvillanás alatt az egész jelenség elt?nt. Másnap egy 90 halottal járó tömegbeleset történ a New York-i metróban. A macska tappancslenyomatai – vagy legalábbis az ahhoz hasonló kopások – ma is ott láthatók a törvényhozás k?padlóján.
De ott bolyong a kongresszus folyosóin John Lenthall építésvezet? szelleme is, akire 1808-ban ráomlott a szenátus és a legfels?bb bíróság volt tanácstermének födémje, valamint a két nagy egykori ellenlábas, Daniel Webster és Henry Clay képvisel? kísértetei is. ?k ugyan nem itt haltak meg, de életükben annyit és olyan vehemenciával vitatkoztak egymással az épületben a rabszolgaság és az unió szellemér?l, hogy err?l a szokásukról a túlvilágon sem tettek le.
Fel-felt?nik olykor a néhai Preston Tullabee képvisel? is, akit pisztolyával 1890. február 27-én sebzett itt halálra egy Charles Kinkaid nev? újságíró. A honatya er?sen nehezményezte, hogy a tollnok megszell?ztette románcát az egyik fiatal hivatalnokn?vel, ezért fülön ragadta, de a riporter egy lövéssel vett elégtételt a támadásért. A lépcs?t, ahol a halálos incidens történt, fekete foltok csúfítják, amelyek a babona szerint nem a kövezet hibái, hanem a grádicsokon azóta is Kinkaidet keres? Tullabee elhullajtott lemoshatatlan vércseppjei.
A szellemhadsereg derékhadát azok a föderációs katonák adják, aki az észak-déli polgárháború alatt itt lehelték ki a lelküket. A kongresszus kupolatermében ugyanis 1861-63 között kórház m?ködött, és sokakat a legkomolyabb orvosi beavatkozás sem tudott megmenteni. A csaták elülte után a személyzet tagjai nem egy esetben látták, hogy a rotunda kordonkötelei kilengenek, s hogy az él? emberek el?tt olykor kékzubbonyos katonák árnyai bukkantak fel.
A terem?rök eskü alatt tett vallomásai szerint a 19. század végén a kongresszus szobrai szilveszterkor, éjvíz idején leléptek talapzatukról és táncra perdültek. Volt aki azt is látta, hogy a polgárháború idején egymás ellen harcoló északi Grant tábornok (a kés?bbi elnök) és a déli Lee tábornok kezet fogott egymással.Az amerikai kongresszus legel?kel?bb kísértete John Quincy Adamsé, aki elnökségének lejárta után – az amerikai történelemben egyedüliként – visszatért a képvisel?k soraiba. Adams 1848. február 21-én a felszólalása közben összerogyott a képvisel?ház régi kamarájában. Az id?s képvisel?t a házelnök hivatalába vitték, ahol két nap múlva meghalt. A hever?, amelyen a szíve megsz?nt dobogni, a mai napig is a helyiségben található, amelyet azonban azóta a hölgyek olvasószobájává alakították át. Adamst a képvisel? hölgyek és a kongresszusi alkalmazottak is több alkalommal látni vélték, a szobában körbejárva, üres tekintettel és önelégült mosollyal, mintha egy felszólalásra készülne.