Személyes hiedelmeink természete

Az életet sokszor saját meggyőződések, hiedelmek alapján kezeljük és nem veszünk tudomását arról, ha épen tévúton járunk. Mindez akadályozza az én korlátainak tágítását és saját feltételrendszert szabunk életünknek. Ebben a feltételrendszerben korlátozottan élünk, mintha egy ketrecben lennénk. Pedig a ketrecet mi magunk állítottuk fel, csak nem vesszük észre. Hogyan lehetne e ketrec rácsain keresztül kijutni?

Ha ezeket a hiedelmeket felismerjük és lebontjuk őket mint akadályozó tényezőket, akkor felismerhetjük a teremtés örömét, a kreativitás okozta boldogságot. Az énnek nincsenek határai, csak ha hiszünk benne. Azok a hiedelmek, melyeket naponta felállítunk, mind akadályozzák azokat a belső vágyakat, melyek kiteljesedésre törekednének.

Mint ahogy léteznek személyes, hiedelmek, léteznek személyes démonok, azaz félelmek is. Ezek a félelmek mindig körülvesznek minket, hiszen mindenkinek van félelme. Az azonban egyáltalán nem mindegy, hogy ki mennyire hisz személyes démonjaiban. Ha ugyanis kellő energiát fektetünk egy-egy ilyen démonba, akkor azzal valóságot nyer. Minél intenzívebb a pszichikus koncentrálás, annál nagyobb lesz a démon valósága.

Az energiát mi adjuk neki, mi teremtjük meg a fizikai életbe. A személyes démonok nagyon sokféleképpen megnyilvánulhatnak környezetünkben. Mivel alapvetően negatív szándékú tudatokról van szó, ezért részt vesznek az olyan események kibontakozásában, melyek nemkívánatosak. A személyes démon az én része, ahhoz az identitáshoz tartozik, aki megteremtette. Ugyan rendelkezik tudattal, de azonos az őt megteremtő identitással. Következésképp ha megteremtettük, el is tudjuk pusztítani. A dolog nagyon egyszerű: nem kell hinni benne.

Le kell küzdenünk félelmünket és biztosnak kell lennünk abban, hogy teremtményünk többé nem okozhat problémákat, mert a mi félelmünkből táplálkozik. A félelem megszűnése egyenlő a személyes démon megszűnésével. Az ilyen lények megjelenhetnek álmainkban is, ahol nagyobb valóságot kaphatnak, mert álomban közvetlenül történik a gondolatok materializációja. Amikor egy ilyen lény hatást gyakorol ránk, melynek akár pszichés, akár mentális jelei vannak, a forrás eredetileg saját magunk vagyunk.

Ebből egyenesen következik az, hogy amennyiben képesek vagyunk létrehozni egy hiedelemből fakadó démont, ugyanilyen módon képesek is vagyunk megszüntetni. Minden hit és személyes meggyőződés kérdése. Ha hiszünk a sikertelenségben és abban, hogy korlátozott a hatáskörünk, akkor ez a hiedelem jelen lesz életünkben, mert ezt fogadtuk el és akadályozni fogja mindazon célok elérését, melyekre vágyunk.

Az elhatározás csak akkor lehet teljes érvényű, ha abban hiszünk, hogy meg tudjuk valósítani az adott célt, mert ezzel automatikusan elutasítjuk a gátlóm tényezők megjelenését elménkben. Az életben tehát nem az a kérdés, hogy elérünk-e valamit, hanem hiszünk-e abban, hogy elérjük-e. És az olvasó mennyire hisz ebben?

Seres Gábor – paranormal.hu