Út a megvilágosodás felé
A test szivárvánnyá való alakítása nem más mint a megvilágosodás elérése, amikor képesek vagyunk a testünket fénnyé alakítani, melyet a Dzogchen nevű gyakorlat tanít. Ennek egyik legnagyobb művelője Padmasambhava volt.
Padmasambhava-ról úgy tartották, hogy rendelkezett paranormális képességekkel: tárgyakat volt képes átalakítani más tárgyakká, újjlenyomatát ott tudta hagyni kő és sziklafelületeken. Hozzá kapcsolódik egy tibeti iskola, a Nyngma megalapítása is, melynek azóta sok követője van. Aki kíváncsi ennek a szerzetesnek az életére, meg is tekintheti azokat a köveket, melyeken otthagyta az újjlenyomatát.
Az állapot, melyet a Dzogchen tanít, egyenlő saját lényünk megtalálásával és az Univerzummal való összekapcsolódással. Ez egy megtisztult állapot, melynek során érzékelni tudjuk azt is, amit egyébként fizikai érzékszerveinkkel nem vagyunk képesek. Ez a gyakorlat generációk óta tanítók és tanítványok között van tovább adva és igazi kiváltságot jelent annak a tudása, hogyan kell elérni ezt az állapotot.
Egyes tanítók kizárólag csak azért gyakorolják ennek az állapotnak az elérését, hogy ezzel segítsék a tanítványokat abban, hogy ők is elérjék ezt az állapotot. Egyes tanítókról úgy tartják, hogy képesek a halált átalakítani úgy, hogy egy ideig szellemi testben vannak. Jézusról is vannak akik úgy tartották, hogy képes volt a szivárványtest elérésére. Sőt, látták őt átmenni ajtókon anélkül, hogy azokat kinyitotta volna.
Az aura színei
A kérdés persze az, mi a háttere a szivárványnak? Mi okozza a színeket? A feltételezések szerint minden ember rendelkezik aurával. Az aura színét a személyiség határozza meg: a piros jelentheti például azt, hogy az adott személy energikus és lobbanékony. A sárga szín jelentheti azt, hogy valaki engedelmeskedő és szabálykövető. A kék szín jelentheti azt, hogy valaki nyugodt természetű. De ezek csak kitalált párosítások, a színek mögött alighanem meghatározott törvényszerűségek működnek.
Biztosan hallottunk már az úgynevezett Indigó Gyermekekről, akik különleges képességekkel rendelkeznek. Aurájuk lilás színű és céljuk, hogy segítsék az embereket. A másik különleges képességű gyermekek a Kristálygyermekek, akiknek szintén jellemző színű auráuk van. Ők napjainkban születnek és feladatuk mélyebb, mint az Indigó gyermekeké: az ő feladatuk nem csak egyéni szinten jelenik meg, hanem társadalmi szinten is: feladatuk a társadalmat segíteni. A harmadik csoport pedig a még meg nem született Szivárvány Gyermekeké, akiknek a legnagyobb feladat jutott: megértetni az emberiséggel a helyét a világban és elérni egy magasabb szellemi szintet. Ezeknek a gyermekeknek az aurája, mint ahogy a nevükben is benne van, szivárványszerű.
A kérdés persze az, miért éppen szivárványszerű azoknak az aurája akik megvilágosodtak? Lehet, hogy a megvilágosodás, az Univerzummal való összekapcsolódás energiája szivárványszerű?
Mivel mindannyian emberi lények vagyunk, így talán nem is állunk távol azoktól a buddhista szerzetesektől, akik képesek elérni a megvilágásodás állapotát; hiszen mindenkiben megvan a képesség, csak elő kell hívni. Ha pedig ez sikerül, akkor mindannyian kapcsolódhatunk az Univerzumhoz.
Orvosi vizsgálatok
A mesterek viszont képesek arra, hogy ideiglenesen halottak legyenek, majd újra életre keljenek. Azt pedig senki nem tudja, hogy pontosan mi történik ilyenkor velük. Egy ilyen megfigyelést egy Dr. David Levy nevű orvos végzett. Egy Karmapa nevű mestert 45 percig próbáltak újraélesztni orvosok és nővérek, amikor feladták. Ekkor az orvos azt vette észre, hogy a mester vérnyomása megemelkedett a nővér legnagyobb megdöbbenésére.
Amikor később Karmapa ténylegesen meghalt, az orvos megfigyelte, hogy a mester teste nem úgy viselkedett, mint ahogy annak a halál beállta után kellene: a szíve tájéka és a kezei melegek voltak, még 48 órával a halála után is. A bomlás sem kezdődött el, szagok sem utaltak erre. Levy szerint olyan volt, mintha a mester mély meditációban lett volna és valahogy a körülötte lévő légkör is megváltozott. Három nappal a halála után azonban megkezdődtek a halál után jellemző testi reakciók.
Híres tanítók
Karmapa különleges képességeit mások is megfigyelték már orvosokon kívül. Az 1970-es években a mester a Fekete Korona Mozgalom keretén belül amerikai körútját járta. A körút a felemelkedés gyakorlatát hírdette a híveknek. Az egyik ünnepségen lefotózták Karmapát, akinek a teste átlátszó, szellemszerű volt. A résztvevőknek az ünnepségen nem tűnt fel semmi különös. Sokan úgy tartják, hogy az eseményen készült fotón a mester szivárványteste látható.
Padmasambhava a 8-dik században jelent meg Közép Ázsiában. A monda szerint a Pakisztánban található Dhanakosa tó közelében egy gyermek sírdogált, aki lótuszvirágok között üldögélt. Az akkori király, Indrabodhi, akinek nem volt gyermeke, örökbe fogadta és Padmasambhavának nevezte el. Herceget nevelt belőle, aki később uralkodott. Padmasambhava azonban rájött, hogy a politika és a spiritualitás nem egyeztethető össze. Spirituális küldetése során titokban az egyik miniszter gyermekének halálát okozta, ami nem derült ki. Ettől függetlenül nevelőapja észrevette, hogy Padmasambhavát nem politikai célok vezérlik, ezért kitaagadta a királyi családból és száműzték Oddiyana tartományból.
Ez azonban Padmasambhava számára inkább előnyként szolgált. A száműzetés alatt ugyanis bejárta Indiát, miközben mélyebb filozófiai kérdéseket elemzett és a magasabb tudatállapotok elérését gyakorolta. Előfordult, hogy temetőkben végezte a meditációt. A mester tanításai felkeltették a figyelmét Zohar tartomány hercegnőjének, Mandaravának, aki csatlakozott útjához és szerelem alakult ki közöttük. Ezt Mandaravana apja, Zohar taartomány királya ellenezte és máglyára küldte a párt. Amikor azonban a máglyán meggyújtották a tüzet, a máglya tóvá alakult körülöttük. A csoda annyira lenyűgözte a királyt, hogy megáldotta őket.
Padmasambhava elment Tibetbe is, ahol hosszú éveken át tanított. Arra öztönözte az embereket, hogy hagyjanak fel a régi korok áldozatadásával járó vallásaival és kezdjék el tanulni a felemelkedett dharma tanokat. Akik látták őt eltávozni egy helyszínről, csodás jelenségként írták le azt: a tanítót ragyogó fény vette körbe miközben emelkedett az ég felé; de volt, hogy aranylóan ízzó oroszlán hátán emelkedett a levegőbe. Lehet, hogy mindez csak az emberek képzeletében történt így? Vagy valóban természetfölötti dolog állt a háttérben?
A választ talán a Dzogchen meditáció kissé mélyebb értelmezésében találhatjuk. Ezt a meditációt a tanítványok több szinten sajátítják el a mestertől. Minden szint egyre közelebb visz a megvilágosodáshoz. Az első szint a Trekchko. Ez a szint áttörést jelent a megnyugvás állapotába, amikor magunk mögött hagyjuk az össes negatív érzelmet. A második szint a Togal állapot. Ez a karmában való elmélyülést jelenti, de ennek a szintnek az eléréséhez már komoly önfegyelem szükséges.
És hogy honnan származik ez a tan? Egyesek szerint egy Tonpa Sherap nevű alapító hozta létre 18000 évvel ezelőtt, de mások szerint földöntúli eredete van.
A Dzoghen tanok
A Dzoghen kozmológia szerint a világűrban minden összefügg: az alacsonyabb és a magasabb anyagi szintek állandókölcsönhatásban vannak egymással. Minden természeti alapegységnek megvan a maga színe, melyet a szivárványtest felvet. Meg kell azonban jegyezni, hogy a mesterek nem azért fedik fel szívárványtestüket, hogy ezzel ámulatba ejtsék a közönséget, hanem azért, hogy elérjék a boldogságot és a lelki megvilágosodást. Ez egyébként a Buddhizmus egyik szabálya is.
Az olyan jelenségek pedig mint a falakon való átmenés, a tenyérnyom rajtahagyása köveken, több helyen való megjelenés ugyanabban a pillanatban csupán melléktermékei a szivárványtestnek. Ha valaki megrészegül ezektől a képességektől, akkor az etikai kérdéseket vet fel. Az igazi Dzogchen gyakorlók elrejtik ezeket a képességeket. A természetfeletti képességek tanulása nem azért történik, hogy másokat szórakoztassunk, hanem saját lelkünk fejlesztése érdekében, amihez egyébként minden élőlénynek joga van.
paranormal.hu | Okan Caliskan képe a Pixabay -en