csütörtök, január 18, 2018
Home Cikkek Természetfeletti képességű emberek – A mitikus tudós

Természetfeletti képességű emberek – A mitikus tudós

103
0
Megosztás

Tudósok Jelentős csoportot alkotnak Nagydobrony hiedelmvilágában a tudósok. Tudósoknak, tudományosnak nevezték a természetfeletti képességű embereket. Fő jellemvonásaik közé tartozik, hogy tudományuk birtokában születtek, de vannak olyan esetek, amikor öröklődés útján válnak tudóssá. A tudós általában foggal, hat ujjal, vagy burokban születik. Tevékenysége közé tartozik a gyógyítás, a különböző lények rontásainak elhárítása, de saját maga is képes rontani. Nagydobrony hiedelemvilágában a tudósok közül a leggyakrabban a tudós pásztor és a tudós kocsis jelenik meg. A tudós pásztor ért az állatok gyógyításához, és bizonyos természetfeletti erők segítségével irányítja a nyáját.

„Nyár vót, a teheneket kint őriztik a legelőn. Az asszonyok meg a mezőn dógoztak. Oszt mikor estére hazamentek, a tehenek még mindig nem vótak othon. Mán fejni kellett vóna. A vacsorához is kellett a tej, mert ugyi fárattak is vótak, oszt gondolták, hogy főznek tejbekását, vagy valamit löknek a tejbe. Egypár asszony összeszedődött, oszt kimentek a legelőre megnizni, hogy hol vagynak mán. Ott vót minden tehen a legelőn, de a pásztor nem vót sehol. Úgy gondolták, hogy ha mán kimentek, hazahajtik majd ük a csordát. Ahogy hajtották a teheneket, azok mindig csak a legelő széliig mentek el. Attul nem lehetett üköt tovább hajtani. Az asszonyoknak muszáj volt elmenni megkeresni a pásztort. Az meg rossz riszeges vót, oszt elaludt valamék sáncba. Mondták neki, hogy menjen hajtsa haza a teheneket, mert ük nem tudják. A pásztor felkőtt, elment a legelőre. A legelő közepibe vót beszúrva a botja. A botra meg rá vót tíve egy nagy koszos, zsíros kalap. A pásztor megfogta, kihúzta a botját, feltette a kalapját a fejire, oszt körüljárta a legelőt. A tehenek rögtön megindultak hazafele.” A következő történet a pásztor rontó tevékenységéről számol be: „Apa beszegődött bojtárnak egy pásztor mellé a bátyusi legelőre. Az uradalom jószága vót. Fiatal gulyát őriztek. Iccaka kint aludtak a kalyibába, a jószág meg a karámba vót behajtva. A pásztor felkőtötte apámat iccaka, hogy menjen nizze meg, hogy nem rontott-i ki a karámbul a gulya. Lusta vót, fi atal vót, oszt nem akart felkelni. Inkább azt mondta, hogy most nézte meg, nem rontott ki. Azut megint mondta neki, hogy menjen nézze meg. Nem ment akkor se. Visszafeküdt oszt aludt. Akkor a pásztor meg felkőtt, oszt elment. Apám meg arra ébredt, hogy a sok pockok ott szaladgálnak rajta, hasán, feje alatt, mindenütt.

1

Még mikor felkőtt, a zsebibül, ingujjábul is ugráltak kifele. Akkor oszt felkőtt oszt elmint a pásztor után, mondta neki, hogy ott a sok pocok a kalyibába. Azt mondta neki, hogy “eriggy vissza, feküdj le, nincs ott mán semmi”. Igen mosolygott. Mire viszszament nem vót ott semmi. Hát más este megint mondta neki, hogy nézzen szijjel. Akkor mán azt mondja “mentem kifele, nehogy megint rámeressze a pockokot.” Az eperjesi legelő vót mellettek. Azon meg egy másik pásztor őrizte a nyáját, oszt eljött a pásztor hozzájok, oszt ennek meg elveszett az órája. Oszt elvitte az óráját. Ez meg kérdezte, hogy nincs i nála viletlenül. Az meg azt mondta, hogy nincs. Oszt akkor azt mondja, visszajött a pásztor. Levetette az ingit, oszt meggyújtotta vele a csipkebokrot. Oszt azt mondja, hogy mikor legjobban égett, az ingével elkezdte ütni a tüzet. Addig verte, míg a tűz el nem aludt. Mikor elaludt a tüz, megfogta az ingit, megrázta, felvette. Sehol nem vót megigve. Apám csak nizte, közel se mert menni. Oszt azt mondja a másik pásztort, aki elvitte az óráját, meg úgy leltik meg majdnem félholtan. Azt ütötte.” „Mondta apámnak, hogy maradjon ott vele, megtaniti, de hát dehogy maradt vón ű. Nem számított neki mán, hogy sokat fi zettek, mikor letelt a szerződise, örült, hogy megszabadulhat tüle” – fejezi be a történetet Szanyi Km. Erzsébet. A tudós pásztort a tehenek gyógyító szakembereként is számon tartották. Nagydobrony hiedelemvilágának másik ismert alakja a tudós kocsis. Tudományát természetfeletti úton, próbák kiállásával nyeri.

2

Halála akárcsak a boszorkánynál a tudomány átadásának feltételéhez fűződik. Hatalma van a lovas kocsik és a lovak fölött, a megkötött lovat távollétében el tudja indítani, a haladó kocsit megállítani. Megakadályozza mások vagy egy másik kocsis lovainak elindulását. Ezt leggyakrabban egy mágikus ostor segítségével éri el. Életre tudja kelteni a döglött lovat. Kocsijával a levegőbe tud emelkedni, s ott különleges gyorsasággal száguld. Adatközlőim a következőkben így beszélnek erről: „A szomszid a házát csinálta, Munkácsra ment rünkőt venni. Este felé vót, oszt nem tudta hogy haza hozni, nem vállalta senki. Egy öreg ember meg oda ment hozzá, hogy mire a nap lemegy, ő otthon lesz a fával. Igen gebe lovai vótak. Nem tudott mást keríteni, hát beleeggyezett. Az öreg ember hátra ültette, nem hagyta maga mellé ülni. Csak azt hallotta, hogy valamit susmorikolt a lovaknak, oszt ű mán csak arra eszmélt, hogy mán itthon vót.” Az elbeszélő a történetben nem említi a mágikus ostor használatát. A lovak nem az ostortól, hanem valamiféle varázsigétől kaptak szárnyra. A következő történet a tudós kocsis másik jellemző sajátosságát mutatja be: „Lakodalom vót az utcába. Régen az vót a szokás, hogy a menyasszonyt szekerrel vittik a faluba. Egy embert az utcábul nem hijtak meg menyasszonyt vinni. Megsértődött, oszt azt mondta, hogy “megálljatok, nem fogtok ti máma sehová menni”. Mán vittik vóna a menyasszonyt, felültettik egy szekirre, oszt alig mentek egy pár lépést, eccer csak kiesett a szekérnek a kereke. Így ment ez egy darabig. Oszt estefele csak egy nagy nevetist hallottak.” Érdekes, hogy ebben a történetben a tudós kocsis nem a lovakat állítja meg, hanem a szekér kereke esik ki minden újabb próbálkozáskor. „Pinte Ignác apjának vót egy ostora. Nagy erdővágás vót akkor, oszt fuvarozni járt oda. Két gebe lova vót. Oszt az ostorral csak megsuhintotta a lovakot, oszt azok meg repülve hizták. Ezt az ostort a Veres korcsmába vette valami embertül. És jött közbe, hogy be kellett menni neki tartalékos katonának, félbe kellett hagyni a fuvarozást. Munkácson vót katona. Beálltak a vacsoráir a sorba, oszt azt mondta a barátjának, hogy lipjenek haza, mert ű tudja, hogy az anyja derejét főz. A barátjával hazajött derejét enni, de mire a sor rájok került, akkora már vissza is értek Munkácsra. De az ostort bedugta a mestergerendának a jukába, míg a katonaságba vót. Oszt az istornak a végi kint bingergett mindíg. Rendesen ilt. Az anyja fi lt tüle. Mikor katonaságtul hazajött, beállott egy zsidóhoz megint fuvarosnak. A zsidót hordta Bátyuba. Olyan rohamoson száguldott a lova, hogy mire a zsidó kimondta, hogy “Ignác Bátyja, jaj a kalapom”, addigra mán a kapuajban állt meg.

2015doctorstrange_press_301015-article_x4

Ignác meg azt mondta, hogy már nem szólt még Bátyuba, akkor nem maradt vón ott a kalap. Az anyja meg mindig mondta neki, hogy tüntesse el az ostort. Eladni nem tudta, mert senki se vette meg. Elégetni nem tudta. Közbe ijfélkor hijták ZUBÁNICS LÁSZLÓ –VARGÁNÉ KATONA MÁRIA 18 mindig, csak nem akart mán velek menni, mert mán minden ördöngőssigre ki vót tanulva, mán csak a tű fokán kellett vóna neki keresztülbújni. Nem akart. Akkor megfogták, oszt elvittik a Buda Pali csürjinek a tetejire. A feje felett egy szalmaszálon egy malomkő csüngött. Így kényszerítették, hogy bújjon keresztül. Ha nem, a szalmaszálat elvágják, oszt a malomkő beburiti. Közbe olyan sugallat csapta meg, hogy azoknak ne fogadjon szót. Azt tanálta mondani, hogy: “Utaid Uram mutasd meg, hogy el ne tévedjek …” Mikor ezt kimondta, ledobták a csűr tetejirül, de a malomkerék nem irte utól. Valahogy hazakerült, biztos az ördögök vihettik haza, mert csak belöktik a konyhába. Az anyja a zuhanásra felébredt, olyan állapotba találta, hogy minden testriszibül folyt a vir, meg vót hasogatva a ruhája, meg a büri is. Annyit tudott csak mondani az anyjának, hogy az ördögök megberenálták vele a tövises kerítést a temetőbe. Azért vót meghasogatva. Várták mán a halálát reggel. Az anyja sírt a kapuba. Egy kódus ment azon a reggelen arra, oszt megkérdezte, hogy “Miért sir, tán nagy betege van? Azt mondta, hogy van egy haldoklója, azt siratja. Engedilyt kirt a kódus, hogy felmehessen megnizni. A többi bentlevő mán egy talut tartott az orra alá, alig levegőzött. A kódus azt mondta, hogy ű meggyógyíti. Elküldött egy asszonyt, hogy kilenc fejfárul hozzon forgácsot, a másikot meg, hogy füvet szedjen, a harmadikot meg, hogy fődet hozzon a sirrul. Elkért az anyjátul egy olyan csuprot, amibe még tej nem vót sose. Ű kiment, megfejte a tehenet. Rátette a tejet a spórra, oszt amit hoztak az asszonyok, azt belerakta a tejbe. Belefőzte. Kért azután egy olyan kendőt, ami még fejen nem vót soha. Aztat elhasította kilenc fele. Rákötötte a végtagjaira, ahová ű gondolta, még a torkára is szorított egyet. Leült mellé az ágyra. A spórrul vette azt a forró folyadékot, oszt beöntötte a torkára. Akkor még nem mozdult meg semmije. Mikor másodszor beleöntötte a folyadé- kot, feljajdult, hogy “jaj!” Akkor a kódus azt kérdezte tüle, hogy csak jaj, az istened hol van. Megint öntött a torkára. Akkor mán kétszer jajdult fel, de mán mondta, hogy “jaj istenem” Akkor a kódus azt mondta, hogy “aha, már van istened!” Akkor felkőtötte, oszt a folyadékot, ami még megmaradt, mind beleöntötte, ami meg az alján maradt, azzal meg bekente a sebeit. Megfogta a hóna alatt, elkezdte jártatni, míg rendesen nem beszilt. Mikor rendesen beszilt, megmondta a kódusnak, hogy ű már egészséges.  Az anyja meg akarta fi zetni a kódusnak a gyógyítást. Az meg azt mondta, hogy neki a legrongyosabb inget, meg a legrongyosabb gatyát adják oda fi zetsigűl. Mig az asszonyok beszigettek a meggyógyulttal, addigra a kódus eltűnt, hiába akartak míg hozzáfordulni, hogy üköt is gyógyítsa meg. Még mielőtt eltűnt vóna azt mondta, hogy az ostort vigyik ki az erdőbe. A száldokfába fúrjanak egy lyukat, oszt abba dugják bele, egy dugóval meg dugják be. Ű meg mikor megy hazafele, ódalt menjen, ne az úton. Megcsinálták, oszt az ostor többet nem ment haza. Az emberbül nagy templomjáró lett.” Benedek Boris hiedelemközlésében egy egész komplex képet nyújt nemcsak egy tudós kocsis sorsáról, hanem Nagydobrony hiedelemvilágának különböző alakjai is megjelennek benne: ördöngősök, boszorkányok és végül egy másik tudós, aki koldus alakot ölt magára, hogy megszabadítsa az áldozatot a rontástól. A tudós kocsissal kapcsolatban az adatközlők emlékeznek arra, hogy gyakran vetélkedett a tudós áccsal, aki a ház tetején ülve megállította az arra haladó kocsis lovait. A vetélkedés végén azonban az ács halva esik le a tetőről.

 

Zubánics László – Vargáné Katona Mária
BOSZORKÁNYOK PEDIG NINCSENEK?!
Kárpátaljai Magyar Könyvek
Intermix Kiadó,
Ungvár – Budapest 2007