csütörtök, január 18, 2018
Home Cikkek Testen kívüli élmények

Testen kívüli élmények

93
0
Megosztás

Évszázados legendák és napjainkban megtörtént esetek bizonyítják egy, az életről és a halálról alkotott elképzeléseinknek gyökeresen ellentmondó, megdöbbentő jelenség valódiságát. A világ különböző tájairól érkező beszámolók tucatjai tanúsítják azoknak a különleges képességű embereknek a létezését, akik képesek egyszerre két helyen tartózkodni. Akiknek nem okoz problémát, hogy energiát sugározzanak egy másik helyre, ezáltal ott is testi valójukban jelenjenek meg, s így nem kell gondolkodniuk kibúvókon – hiszen mindig rendelkeznek alibivel.

Milyen jó lenne kilépni a testünkből, és „megkétszereződve” egyszerre két helyen tartózkodni! Bizonyára önök is számtalanszor gondolkodtak már ezen – az első hallásra képtelenségnek tűnő – lehetőségen, amikor úgy érezték, annyi munkájuk akadt, hogy ellenkező esetben soha nem végeznének vele. Pedig mindez egyáltalán nem lehetetlen! A parapszichológusok régóta tanulmányozzák a testen kívüli tapasztalatokat, vagyis az asztrális projekciót: azt a jelenséget, melynek során egyes személyeket ugyanabban az időpontban két helyen is felfedezni véltek ismerőseik, netán írásos bizonyítékot is fel tudnak mutatni arra, hogy valóban találkoztak az illetővel – miközben őt ugyanakkor több száz vagy több ezer kilométerrel messzebb is látták.

 

Egyszerre két helyen

Az egyik elgondolkodtató esetről hajdan tartalmas riportokban számolt be a brit és a nemzetközi sajtó. 1842 hideg telén Norfolk megyében az egyik postakocsis egy tizenéves kislányt talált az út menti havas mezőn. A lánykán már a fagyási tünetek kezdtek mutatkozni a fogvacogtató hidegtől, ugyanis mindössze egy pálmalevelekből font vékony szoknyát és néhány kagylóékszert viselt! A kocsis azonnal felvette a szerencsétlen lányt, és hazavitte magához. Amikor azonban a kislány magához tért, és meglátta, hol van, olyan félelemérzet kerítette hatalmába, hogy attól kellett félni, megszökik a házból. Miután többszöri próbálkozás után sem sikerült vele szót érteni, kutatni kezdtek a szülei vagy rokonai iránt. A lányt eközben antropológusok kezdték vizsgálni, és arra a következtetésre jutottak, hogy valamelyik kis csendes-óceáni szigetről származik. De sem abból a térségből, sem más kontinensről nem jelezték, hogy nyom nélkül eltűnt volna egy tizenéves lány. A kislány – akit közben Viktóriának neveztek el – szép lassan megtanult angolul, de még ezután sem tudta elárulni, hogyan került egy szempillantás alatt a trópusi szigetvilágból a havas angliai mezőre. Az eset nemcsak a kislány rejtélyes felbukkanása miatt érdekes, hanem azért is, mert a Scotland Yard által lefolytatott hosszas nyomozás sem hozott semmilyen eredményt. „Már-már arra gondoltunk, bármilyen hihetetlennek hangzik is, hogy ez a lány egy általunk még nem ismert természeti jelenség miatt egyszerűen teleportálódott Angliába – nyilatkozta az X-aktákba illő vizsgálatokat vezető nyomozó, Michael Wheeler. – S arra, hogy sehol nem hiányolják, csupán egy magyarázatot adhatunk: elképzelhető, hogy egyszerre két helyen is képes jelen lenni.” A lány nem sokkal később egy himlőjárvány áldozata lett, így az igazságra valószínűleg soha nem derül már fény.

A leghíresebb történetek egyikéről Charles Berlitz Furcsa jelenségek című könyvében olvashatunk. A parajelenségek ismert szakértőjének adatai szerint egy fiatal hadnagy 1943-ban Panamában teljesített szolgálatot. Nagyon aggódott az anyjáért, aki akkoriban New Yorkban súlyos műtéten esett át. Eltávozást nem kaphatott, de egy rövid pihenő alatt, éjjel negyed kettő körül néhány percre elaludt, és álmában az East River Drive-on álló Memorial kórház előtt állt. Belépett, és a recepciónál engedélyt kért, hogy meglátogathassa az édesanyját. A recepciós nővér végignézett egy listát, majd beírta a látogatót. Egy másik nővér azt mondta a fiatalembernek, hogy ráismert az anyja szobájában látott fénykép alapján, amelyen téli egyenruhát viselt, ugyanazt, amelyet a látogatáskor. A hadnagy belépett a liftbe, és egy újabb nővér látta, hogy megnyomja a gombot. Miközben fölfelé ment, minden homályossá és álomszerűvé vált. Panamában ébredt fel, 1 óra 15-kor. Néhány nap múlva levelet kapott az anyjától, aki egy furcsa eseményről számolt be. Azt mondták neki, hogy a fia eljött meglátogatni, de ő nem találkozott vele. Bár többen is látták beszállni a liftbe, soha nem ért fel. Mindez 12.15-kor történt New Yorkban, ami panamai idő szerint 1.15-nek felel meg. A tiszt nevét, aki az anyját ment meglátogatni, beírták a nyilvántartóba: Charles Berlitz.

Az 1950-es évek közepén Londonban egy Wilson nevű férfi azt álmodta, hogy meglátogatta 80 kilométerre lakó nőismerősét. A szobalány nyitott ajtót, és azt mondta, az asszonya nincs otthon, de Wilson megkérte, hogy adjon neki egy pohár vizet, és a lány beengedte. A férfi nem törődött az álmával, de később egy barátja levelet kapott az illető hölgytől, amelyben szóba került Wilson látogatása, sőt még az is, hogy kért egy pohár vizet. Ezért Wilson elment az álombeli házba, hogy utánajárjon a dolognak. Két szobalány is megesküdött rá, hogy ott járt, és be is ment.

 

Az indiai szent különös látogatása

Az utóbbi évtizedek talán legismertebb testen kívüli utazója, Blue Haray nem kevesebbet állít, mint hogy akkor hagyja el testét, amikor akarja, és kísérleteknek is alávetette magát az észak-karolinai Durhamben található kutatóközpontban, a Psychical Research Foundationnél. A kísérletekben számos műszerrel mérték Haray szemmozgását, légzését és egyéb testműködéseit, és a monitorok jelentős eltérést mutattak, amikor a férfi – állítása szerint – elhagyta a testét. Egy alkalommal például washingtoni orvos barátjához utazott, aki kétkedés nélkül megvizsgálta, és receptet is adott neki – miközben ő valójában a durhami laborban üldögélt.

3

1970 elején egy – azóta már elhunyt, de a mai napig tisztelt – indiai szent ember, Dadadzsi Allahabadba utazott, az otthonától 700 kilométerre, és egy ottani családnál szállt meg. Ott tartózkodása alatt kiment a szabadba meditálni, és később elmondta követőinek, hogy e tevékenysége közben – Kalkuttában járt! Háziasszonyának azt is megemlítette, hogy Kalkuttában élő sógornője alátámaszthatja az állítását. A szent ember még a címet is megadta, ahol megjelent. Az ott élő család tényleg megerősítette Dadadzsi hihetetlen történetét. Roma Mukherdzá, a szent egyik tanítványa elmondta, hogy éppen olvasott a dolgozószobában, amikor Dadadzsi megjelent előtte. Az alakja először átlátszó volt, de aztán egyre anyagszerűbbé vált. A jelenéstől Roma annyira megrémült, hogy sikoltozva hívta a bátyját és az anyját. Dadadzsi eközben csak azt jelezte, hogy inna egy kis teát.

Roma az anyja és orvos bátyja kíséretében odavitte a teát – írta az esetről beszámoló két kutató, dr. Karlis Osis és dr. Erlendur Haraldsson 1975-ben. – Benyújtotta a csészét és a süteményt a félig nyitott ajtón. Az anya egy repedésen keresztül látta Dadadzsit. A báty, aki kissé odébb állt, csak azt látta, hogy Roma benyújtja a teát, majd üresen visszahúzza a kezét. Sehova nem tehette le a csészét anélkül, hogy belépett volna. Nemsokára hazaért az apa, egy bank igazgatója, aki bevásárolni volt a bazárban. Nem hitte el a történetet, ezért mindenkit félretolva odament, és belesett a szobába. Egy férfit látott ülni az egyik széken. Amikor a család végre bement, Dadadzsinak már csak hűlt helyét találták, de az asztalon ott füstölgött egy félig szívott cigaretta – Dadadzsi szent márkája.

A fentiekhez hasonló elgondolkodtató történetekről napjainkban is időről időre beszámolnak a híradások, miközben világszerte elismert parapszichológusok próbálnak magyarázatot adni a rejtélyre: miként lehetséges, hogy bizonyos emberek képesek „megkétszereződni”, és egyszerre két helyen is jelen lenni úgy, hogy mindezt – a legtöbb esetben – bizonyítani is tudják.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A HIHETETLEN! MAGAZIN 2004. OKTÓBERI SZÁMÁBAN

misztikusvilag.blog.hu