Irán iszlám el?tti korokból származó legf?bb szentélye egy feneketlen tó partján fekszik. A 100 m széles, a hagyomány szerint feneketlen tavat, termálforrások táplálják, és egyenletes vízkiáramlása fokozatosan több mint 40 m mély ásványmedencét épített ki. Ezt a napjainkban Takht-e Szolejmán, “Salamon trónja” néven ismert, k?kehelyben nyugvó, titokzatos és gyönyör? tavat Irán legf?bb szentélyeként tisztelték az iszlám eljöveteléig.
T?z és víz együttes jelenléte vonzotta Irán ?si alapítóit, az árjákat, indoeurópaiakat erre a vulkanikus és földrengéses területre. A szent tó egy korábbi, t?le nem messze fekv?, földrengés következtében kiszáradt tó helyébe lépett. Az árják f?istenük, Ahuramazda, valamint a víz védelmez?je, Ardviszúra Anáhita éltet? elemeiként tisztelték a tüzet és a vizet.
A harmadik leginkább tisztelt istenségük Mitra, a mennyei fény istene volt, aki kés?bb Mithrászként egy szigorú misztériumvallás istenévé vált. Kultusza komoly kihívást jelentett a kései Római Birodalom hivatalos vallásának, a kereszténységnek.
Az árják az ?selemek, azaz a föld, a t?z és a víz beszennyezését nagy b?nnek tartották. Ezt az elvet, valamint a t?zoltárok rituális használatát továbbadták a zoroasztrianizmus híveinek.
Kik a zoroasztriánusok ?
Több mint 2000 éve fogy, apad a zoroasztrianizmus követ?inek száma. 1976-ban világszerte csupán 130 ezret számláltak bel?lük. Többnyire Indiában, Bombayben telepedtek le, ahová a muszlin hódítás el?l menekültek Iránból, Perzsiából.
A világ leg?sibb ismert vallásaként számon tartott zoroasztrianizmus a görögök által Zoroaszternek nevezett bölcs, iráni nevén Zaratusztra tanításait követi. Zoroaszter Irán keleti részén élt az árja hit papjaként, röviddel Kr. e. 600 után. Szakított az ?si kultuszokkal, és Ahuramazda választott prófétájának vallotta magát.
A zoroasztrianizmus a régi vallás megreformált változataként a dualizmus elvét hangsúlyozta, az örök ellentétet a teremt? Ahuramazda (Óhrmazd) és ellenpólusa, Angro Mainju (Ahriman) között, a jó és a rossz, az igazság és a hazugság között.
A mágusokat, akik az eredetileg Irán északnyugati részén él? törzs tagjai voltak, az antik világban a zoroasztrianizmus kiváltságos papjainak tartották. A három királyok, akik a hagyomány szerint Savehb?l (Sz?ve) keltek útra, hogy Betlehemben Jézus megszületésének tanúi lehessenek, szintén mágusok voltak. Ebb?l a szóból ered a mágia kifejezés is, mely valaha a zoroasztrianizmus rítusait jelölte. Kés?bb, amikor más vallások ezt a hitet kiszorították, jelentése a varázslásra korlátozódott.
A t?z, Ahuramazda jelképe, a zoroasztrianizmus központi eleme maradt. A napjainkban él? párszik templomaiban, csakúgy, mint ?seikében, örök t?z ég. A papok még ma is fátylat viselnek, nehogy leheletükkel beszennyezzék a tüzet, amelyet csak tiszta, száraz fával táplálnak?
A Fejedelmi T?z
A Szászánida-dinasztia uralkodása idején (Kr. u. 3-7. század) a dakhmákat, a “hallgatás tornyait” zoroasztrianizmust államvallássá emelték, tanításait az Avesztában gy?jtötték össze.
A “hallgatás tornya”…
Irán egész területén örök t?zzel ég? t?zoltárokat emeltek. Közülük néhány, sziklás magaslatok koronájaként, messzir?l láthatóan lobogott a szabad ég alatt. Másokat t?ztemplomokban helyeztek el, amelyeket csahár-táknak, négyes boltív?nek neveztek, mert a négy sarokoszlopot összeköt? ív tartotta a kupolát.
A Naks-e Rosztam-beli t?ztemplom egyike az Irán területén valaha örök t?zzel lobogó templomoknak. A 11 m magas bazalt és mészk? tornyot feltehet?leg I. Dareiosz emeltette. A t?z csak a király halálakor aludhatott ki. Kés?bb az utódja élesztette fel ismét?
T?ztemplom Naks-e Rosztam -ban…
Csaknem minden városban és faluban égett szent t?z, csakúgy, mint az egyes tartományok központjában. A hagyomány társadalmi osztályokhoz köti a tüzeket, Átar-Gusnászp volt a harcosoké és kirá lyoké, Átar-Burzin-Mihr a pásztoroké és földm?veseké és Átar-Farnbag a papoké. Ezt a három hatalmas szent tüzet valószín?leg még a korai pártus id?kben, Kr. e. 150 körül szentelték fel, s a mitológia szerint Ahuramazda élesztette ?ket a világ védelmezésére. Ma már csupán az Átar-Gusnászp, a Fejedelmi T?z hollétét tudjuk pontosan. A t?z istenének kegyelméb?l életre kelt lángjai Takht-e Szolejmán ?si szentélyének t?ztemplomában lobogtak.
A maga nemében páratlan Takht-e Szolejmánt, Sír Robert Ker Porter brit kutató fedezte fel 1819-ben.
Takht-e Szolejmán…
De csupán 1959-ben, amikor is a Német Archeológiai Intézet ásatásai során agyaglenyomatokat találtak, bizonyosodott be, hogy ebben a városban égett valaha a Fejedelmi T?z. Az expedíció feltárta azt is, hogy Takht-e Szolejmán már jóval azel?tt szentély volt, miel?tt I. Huszrau Anósírván szászánida király (531-579) újjáépíttette a templomot, és várost alapított. Huszrau tette Pakht-e Szolejmánt Irán legf?bb kultikus zarándokhelyévé. A Tigris folyó menti Ktésziphónban akkor már állt csodálatos palotája, mely olyan hatalmas volt, hogy az emberek azt gondolták, dzsinnek építették?
Takht-e Szolejmánt a Körmeneti út választotta ketté, mely az északi kapu díszes bejáratától a t?ztemplomon és benne a Fejedelmi T?z-nek otthont adó oltáron át a tóhoz vezetett. A szászánida királyok a ktésziphóni fényes koronázási szertartás után gyalogosan zarándokoltak ide, hogy a Fejedelmi T?z oltáránál részesüljenek az isteni kegyelemben. E rítus ábrázolása jelenik meg a szobrászatban, a hatalmas domborm?veken, melyeket a dinasztia uralkodásának els? 150 évében Irán egész területén, de legf?képpen Fársz tartományban, asziklák falába véstek. Ezeket a reliefeket folyópartok vagy források táplálta tavak fölött lehetett látni, s a királyságot dics?ítették, a szászánida királyokat ábrázolták, amint átveszik diadémjukat, a hatalom jelképét Ahuramazda, Ardviszúra Anáhita vagy Mitra istenek kezéb?l.
Huszrau szent városát a bizánciak 624-ben kifosztották. Kés?bb a mongolok újjáépítették, és fennhatóságuk alatt is tartották egészen a hírhedt Abaka kán uralkodásáig, aki ezen a helyen itta halálra magát a 13. században? A Fejedelmi T?z azonban kialudt, és a leglátványosabb szentélyb?l mára csupán elhagyatott k?halom maradt…