Home Cikkek UFO-k: A MEDIA EBREDESE?

UFO-k: A MEDIA EBREDESE?

663
0
Megosztás

A következ? írás a The Daily Tribune nev?, wisconsini illet?ség? napilap 2001. június 7-i számában jelent meg. A média az UFO-kérdéssel kapcsolatban kezdett?l fogva szkeptikus, olykor szinte már betegesen ellenséges álláspontra helyezkedett. Vajon ennek és az ehhez hasonló cikkeknek a publikálása segíteni fog- e kiküszöbölni az ufológia becsületén esett megannyi csorbát?

Kedves Olvasó! Mi jutott el?ször az eszébe, amikor az oldal tetején megpillantotta cikkem címét? Talán így mormogott magában: Jaj ne! Már megint egy félkegyelm?, aki a kis zöld emberkékr?l szóló sztorijával próbál megetetni? De lehet, hogy arra gondolt, hogy épp itt az ideje annak, hogy valaki komolyan beszéljen err?l a kényes témáról. Talán még egy rég elfeledett emlékét is felidézte: egyszer szemtanúja volt valamiféle megmagyarázhatatlan dolognak, amir?l azonban senkinek sem mesélt, attól való félelmében, hogy kinevetik, és bolondnak hiszik. Ha volt része ilyesmiben és emiatt bizonyos értelemben magányosnak érzi magát, talán megnyugtathatom azzal, ha azt mondom: ön egyáltalán nincs egyedül!

Az UFO-jelenségek els? szemtanúi évezredekkel ezel?tt éltek, manapság pedig az UFO-témájú honlapok második helyen állnak az internet látogatottsági listáján ? az els? helyen természetesen a szexoldalakat találjuk. Az elmúlt évtizedben egyedül az USA területén 200 000 UFO-észlelésr?l beszámoló ember vallomását rögzítették. A szemtanúk túlnyomó többsége becsületes, köztiszteletben álló polgár, szakmájuk ismeretében pedig az általuk elmondottak még nagyobb súllyal esnek latba: akad köztük számos pilóta, légi forgalomirányító, hivatásos katona, rend?r, orvos, ügyvéd és egyetemi professzor is. Mégis, ha ezek az emberek történetükkel kiállnának a nagy nyilvánosság elé, minden valószín?ség szerint csak a megvetés és a gúny céltáblájává válnának.

Az 1960-as években az amerikai média igen alapos munkát végzett annak érdekében, hogy a nagy befeketít? hadm?velet sikerrel járjon. A hatvanas évek szemtanúi nem éppen a legiskolázottabb rétegb?l kerültek ki, inkább egyszer? munkásemberek voltak. A szakavatott ellehetetlenít?k hamar ízekre szedték a beszámolóikat és egyenes adásban vagy az ismert napilapok hasábjain tették közzé a jelenségek prózai magyarázatait: ebben az id?szakban a szkeptikusok legkedveltebb vessz?paripája a meteorológiai ballon és a mocsárgáz volt.

Hasonló volt a hivatalos körök reakciója a nyolcvanas évek második felében, a f?ként Európa területén meglep? gyakorisággal, a búzatáblák közepén megjelen?, olykor bonyolult mértani ábrákat formázó gabonakörök esetében is. Angliában, a gabonakör-jelenség központi országában a szorgos médiaharcosok szinte azonnal felhajtották a Doug és Dave nev? fickókból álló, azóta jócskán elhíresült párost. A két fiatalember sikeresen és könnyedén gy?zte meg a világ tévénéz?it és újságolvasóit arról, hogy a gabonakörök szinte kivétel nélkül az ? mesterm?veik, amelyeket alig egyetlen éjszaka alatt, csupán némi taposómunkával és egy-két deszka segítségével hoztak létre. A magyarázat nyilvánvaló felszínessége és trivialitása ellenére, még most, tizenhárom év elteltével sem sikerült megszabadítani a gabonaábrák jelenségkörét az esetleges hamisítás gyanújától, s ez az amerikaiak többségének szemében azóta is kétségessé teszi a formációk valódiságát.

Miért van az, hogy az átlag amerikai ilyen mérhetetlenül heves ellenszenvvel viseltetik az ufológia iránt? Más országokban, különösen Nyugat-Európa és Dél-Amerika területén behatóan vizsgálják a jelenségeket, és néha kifejezetten nagy mennyiség? információt hoznak nyilvánosságra. Ezekben az országokban a média szinte soha sem rest utánajárni az eseteknek. Az USA-ban ezzel szemben mindent elkövetnek, hogy az ügyeket eltussolják, ha pedig mégis kénytelenek beszámolni néhány dologról, igyekeznek az egészet banálisnak és érdektelennek feltüntetni. Talán attól félnek, hogy az igazság nyilvánosságra hozatala pánikot és bizonytalanságot keltene?

Megosztás
Previous articleA Mercury 13
Next articleDávid Fia