A pensacolai irányítótoronytól megkérdezte, melyikük szállhat le el?ször, ugyanis bár ? megkapta az engedélyt, egy másik gépet is lát a közelben. A légirányítás meglepetésére azt közölte, hogy nincs senki a közelben, a radar semmit nem jelez. Jividen társaival együtt egy szilárd, kör alakú tárgyat látott, melynek látszólagos nagysága egy karnyújtásnyira tartott üveggolyóénak felelt meg.
Engedélyt kért, hogy a tárgy felé forduljon repül?gépével. Amikor jobbra fordult, a tárgy hirtelen a bal felé mozdult és 11 óra irányában volt látható. Ekkor a pilóta felgyorsított, hogy utolérje, ám a tárgy ugyanezt tette. Ezután repül?gépével feljebb emelkedett, és látta, hogy valóban szilárd tárgyról van szó, ugyanis kitakarta a lent elterül? Mexikói-öböl egy részét. Jividen szerint öt perc után az ufo felgyorsított és New Orleans felé haladva elt?nt szem el?l. A pilóta landolás után jelentést írt az esetr?l.
Majd negyven évig nem beszélt az ügyr?l, a történet most úgy került nyilvánosságra, hogy John Alexander nyugalmazott ezredes ufókról írt könyvében publikálta.
Alexander szerint valóban repkednek azonosítatlan technikai eszközök a leveg?ben és az amerikai hadsereg tud is ezekr?l. Azt viszont cáfolja, hogy a hadsereg b?vebb információval rendelkezne róluk, mint a civil szemtanúk.
Dokumentumfilm hasonló esetekr?l, a pilóták és az irányítótorony közötti beszélgetések hangfelvételeinek felhasználásával: