Ha UFO szerencsétlenségről van szó, mindenkinek egyből Roswell ugrik be. Pedig az UFO hitet beindító legendás 1947-es eset előtt fél évszázaddal egy hasonló, ám jóval kevésbé ismert rejtély borzolta a kedélyeket Amerikában: egy különös repülő szerkezet zuhant egy álmos texasi kisváros szélkerekére. A legenda szerint a galaxis valamely távoli szegletéből származó lény földi maradványai a helyi temetőben vannak elföldelve, a gyanús sír exhumálását azonban a mai napig nem engedélyezik a hatóságok. Sokak szerint természetesen csak egy fiktív sztoriról van szó, amit azért találtak ki, hogy megmentsék a bajban lévő települést az enyészettől.
A rejtélyes égi látogató története
Az 1896-os, 1897-es években az Egyesült Államok számos részén különös légi járműveket figyeltek meg az emberek. A leírások alapján ezek leginkább cigaretta formájú léghajókra hasonlítottak, és nem nagyon talált magyarázatot senki rejtélyes megjelenésükre. Egy ilyen azonosítatlan repülő szerkezetről számolt be a Dallas Morning News 1897. április 17-i cikke, amelyet a Texas állambeli Aurora egyik lakosa, S. E. Haydon jegyzett.
A cikk szerint még abban az évben, április 9-én a feltételezett ufó a helyi bíró tulajdonában álló szélkeréknek csapódott. A pilóta – aki természetesen nem élte túl a balesetet – a helyiek állítása szerint kétségtelenül nem e világról származott, sőt, a hadsereg egyik tisztje kifejezetten marslakónak titulálta a furcsa szerzetet. Mindenesetre Aurora lakosai megadták a lénynek a végtisztességet és keresztény rítusok szerint a helyi temetőben földelték el maradványait. Az esetről a temető mellett felállított emléktábla is megemlékezik.
Ami az „űrhajó” roncsait illeti, nagy részét a megrongálódott szélkerék alatti kútba dobták, egyes darabjait pedig a lény mellé temették. A történet misztikusságát csak tovább fokozza, hogy a szélkereket 1935-ben megvásároló új tulajdonos, Brawley Oates megtisztította a kutat a roncsdaraboktól, mivel azt újból víznyerő helyként akarta használni. Miután azonban ivott a vízből, komoly ízületi gyulladás alakult ki nála. Oates úgy vélte, a roncsdarabok fertőzték meg a vizet, ezért betegedhetett meg. Ennek eredményeképpen 1957-ben betonlemezzel fedte le a kutat, aminek vizéből innentől fogva senki nem fogyasztott.
Volt valami a földben?
Az esetet az elmúlt években többen is alaposan górcső alá vették. A Foxhoz tartozó KDFW televíziós csatorna egy komplett dokumentumfilmet szentelt a lezuhant repülő tárgy történetének, idegen életre és technológiára utaló bizonyítékot viszont nem sikerült találnia. Még a Texas állam által emelt emléktábla is csak puszta legendaként kezeli az egész sztorit.
Az amerikai székhelyű, civil kezdeményezésű MUFON (Mutual UFO Network – Kölcsönös Ufóhálózat) egyik tagjának, Bill Case-nek a kutatása tekinthető talán az egyik legalaposabbnak a témában. 1973-ban sikerült két szemtanút is előkerítenie. Mary Evans mindössze 15 éves volt, amikor a baleset történt. Elmondása alapján szülei látták a légi jármű roncsait, őt azonban eltiltották a katasztrófa helyszínétől. Hasonlóan járt Charlie Stephens is, aki 10 éves fiatal fiúként szülei tiltása miatt szintén nem tekinthette meg a maradványokat, azonban még látta a légi járműből áramló füstöt, amint az Aurora északi része felé zuhant.
Ezt követően a MUFON a temetőben is kutakodni kezdett. Előkerült egy sírkő, amin egy repülő csészealjhoz hasonló szerkezet volt látható, ráadásul a MUFON szerint a fémdetektorok is jelezték valaminek a jelenlétét a föld alatt. Case sajnos nem kapott engedélyt a szóban forgó sír exhumálására. Amikor következőleg ott járt, állítása szerint a sírkő már nem volt sehol, a földből csupán egy 7 centiméteres cső állt ki. A fémdetektor ezúttal nem jelzett semmit, amiből az ufóvadász azt a következtetést vonta le, hogy a fémdarabokat valakik kiáshatták, és elvihették.
A MUFON JELENTÉSE VÉGÜL AZT TALÁLTA, HOGY A BIZONYÍTÉKOK HIÁNYOSAK, UGYANAKKOR NEM ZÁRTA KI A CSALÁS LEHETŐSÉGÉT SEM.
A stáb a temetőt is megszemlélte. Az exhumálást továbbra sem engedélyezték a hatóságok, a filmesek azonban a fényképek és radarképek alapján találtak egy jelöletlen sírt azok között a nyughelyek között, amelyek többségét még az 1890-es években létesítették.
A GYANÚS SÍR AZONBAN NAGYON ROSSZ ÁLLAPOTBAN VOLT, ÉS MÉG A RADARFELVÉTELEKKEL SEM LEHETETT MEGÁLLAPÍTANI, KINEK VAGY MINEK A MARADVÁNYAI NYUGSZANAK BENNE.
Szinte biztos, hogy kacsa az egész
Nem lenne meglepő, ha az égből érkező látogató története szimpla kitaláció lenne. Ezzel kapcsolatban a település korábbi polgármestere, Barbara Brammer végzett kutatásokat. A városka lakóinak minden oka meglett volna a csalásra.
Először is a város egyik fő bevételi forrása a területén termesztett gyapot eladásából származott, a megélhetést biztosító növények nagy részét viszont egy fertőzés elpusztította. Ha ez nem lett volna elég, egy tragikus tűzeset, majd egy komolyabb járvány is tovább amortizálta a települést. Mindemellett egy fontos vasúti beruházás sem valósult meg, ami igencsak érzékenyen érintette Aurorát. Jogos volt tehát a félelem, hogy a település idővel elnéptelenedik, így Brammer szerint Haydon idegene éppen kapóra jött, hogy felélessze a haldokló város iránti érdeklődést. Az, hogy a híres cikknek nem lett folytatása, és még a földönkívüli temetéséről sem tudósított senki, a „kacsa” gyanúját erősíti.
1979-ben a Time magazin interjút készített az akkor 86 éves Etta Pegues aurorai lakossal, aki egyértelműen kitalációnak minősítette Haydon újságcikkét.
Csak azért írta, hogy a figyelmet ráirányítsa Aurorára. A vasút kikerült minket, a várost az elnéptelenedés fenyegette”
– nyilatkozta Pegues.
Kitaláció vagy sem, a földönkívüli látogató feltételezett sírja mind a mai napig mágnesként vonzza a turistákat Aurorába.
Origo | A kép forrása: Wikimedia Commons