A római mitológiai kör főistene, az ég és a mennydörgések uraként ismert Jupiter biztosan elégedett lenne, ha látná a róla elnevezett bolygón végbemenő, intenzív változásokat: meteorok lépnek a légkörbe, az atmoszféra színe állandóan változik, viharos felhőátvonulások alakulnak ki. Egyes légköri képződmények eltűnnek, néhányuk hosszú szünet után visszatér, miközben új felhőzónák is keletkeznek. A legújabb eredményeket G. Orton, a NASA kutatója foglalta össze egy októberi bolygótudományi konferencián.
Orton szerint a Jupiteren jelenleg globális léptékű változások zajlanak. Hasonlóra évtizedekkel ezelőtt is volt példa, de az akkori műszerezettség nem tette lehetővé a folyamatok alapos vizsgálatát. Egyes, most megfigyelt változások már évtizedek óta nem jelentkeztek, bizonyos területek pedig eddig nem látott módon mutatkoznak. Orton és munkatársai (akik között amerikai, angol és japán csillagász is van) a NASA Infravörös Távcsövével és a hawaii Mauna Kea tetején található Subaru-távcsővel készítettek infravörös felvételeket a Jupiterről 2009 és 2012 között, majd összehasonlították ezeket az egyre aktívabb amatőrcsillagászok jó minőségű, látható tartományban készített képeivel.
A csapat 2009 és 2011 között az egyenlítőtől délre található, barna színű, ún. Déli Egyenlítői Öv (SEB) elhalványodását és visszafényesedését követte, majd a hasonló, de az egyenlítő másik oldalán elhelyezkedő Északi Egyenlítői Övet (NEB) tanulmányozta. Ez az öv 2011-ben az utóbbi száz éves időszakot tekintve rekordot döntő mértékben kivilágosodott, majd idén márciusban ismét sötétedni kezdett.
Az infravörös képek segítségével kimutatható volt, hogy az Északi Egyenlít?i Övnél mélyebben elhelyezked? felh?rétegek megvastagodtak, a magasabban lév?k viszont nem feltétlenül. Ezzel ellentétben a Déli Egyenlít?i Övnél a két szint felh?i egyszerre vastagodtak meg, majd tisztultak ki. Az adatok a kivilágosodó területen található sötétebb, hosszúkás, úgynevezett barna bárkák tulajdonságaira is rávilágítottak: kiderült, hogy vannak világosabb területek a felh?zetben és valószín?, hogy száraz, leszálló légáramlások jellemzik ?ket.
A csapat vizsgálta az Északi Egyenlít?i Öv déli peremén húzódó, váltakozóan kék-szürke szín? sávsorozat tulajdonságait is. Úgy t?nik, hogy ezek a legtisztább és legszárazabb területek a bolygó légkörében, amelyek az infravörös képeken forró foltokként jelennek meg, ugyanis felfedik a Jupiter atmoszférájának alsó rétegeib?l feláramló sugárzást. (A NASA Galileo ?rszondájának egyik egysége 1995-ben egy ilyen forró folt környékén lépett be a bolygó légkörébe). Ezek a forró foltok 2010 és 2011 között elt?ntek, de idén júniusban ismét megjelentek az Északi Egyenlít?i Öv kivilágosodásával és újbóli elsötétedésével egyidej?leg.
A Jupiter légkörében lezajló változásokkal egyidej?leg számos objektum is csapódott a bolygó atmoszférájába, amelyeket t?zgömbszer? jelenségekként figyelhettek meg a földi amat?rcsillagászok. Ezek közül három, valószín?leg 15 méternél kisebb objektumot 2010 után figyeltek meg, míg a legutolsó észlelt becsapódás 2012. szeptember 12-én volt. Orton és munkatársai infravörös vizsgálatokkal kimutatták, hogy ezek nem okoztak maradandó változásokat a légkörben, ellentétben az 1994-es és 2009-es nagy becsapódásokkal. Orton szerint a Jupiter az utóbbi néhány évben szokatlan viselkedést mutatott, ezért a kutatók egyre több, jól képzett és jó távcsövekkel felszerelt amat?rcsillagász segítségét várják, hogy folyamatosan szemmel lehessen tartani a Naprendszer legnagyobb bolygóját.