Tényleg találhatnak vízforrásokat a vízjósok, csupán egy fapálcát használva, vagy a vízjóslás egy évszázados átverés? Az elmúlt években megnőtt a kereslet a vízkutatás iránt – ez az ősi gyakorlat, amelynek során egy villás bot vagy két fémrúd segítségével keresik meg a föld alatt rejtőző forrásokat -, főként az Egyesült Államok egyes részeit sújtó szélsőséges aszályok és az érintettek kétségbeesése miatt.
A vízmértékelés feltehetően a 15. századi Németországból származik, ahol először nemesfémek felkutatására használták, azonban hamarosan a rejtett vízforrások felkutatásának szinonimájává vált.
Bár a tudósok manapság hajlamosak elkerülik ezt a gyakorlatot, mivel az nem több mint áltudomány, a vízkeresés ezen formája még mindig népszerűnek bizonyul – különösen Kalifornia legsúlyosabban érintett régióiban, ahol egyes farmerek a vízkeresők erőfeszítéseire támaszkodnak, hogy megtalálják a termésükhöz szükséges vizet.
A tudomány azonban még mindig nem tudja, hogy a jóslás valóban úgy működik-e, ahogyan azt feltételezik.
“A tanulmányok közül van olyan ami alátámasztja, hogy a vízkeresők módszere működik, de van olyan tanulmány, ami szerint nem.” – mondta Todd Jarvis, az Oregoni Állami Egyetem munkatársa.
Az Egyesült Államok Geológiai Szolgálata (USGS) a honlapján található cikkben azt írja:
“A víz megtalálásának magyarázata, hogy eleve nehéz lenne eltéveszteni a vízlelőhelyeket. Egy megfelelő csapadékmennyiséggel és kedvező geológiával rendelkező régióban nehéz lenne olyan területeket találni, ahol éppen nincsen víz.”
Bár kétségtelen, hogy egyes vízkeresők valóban sikerrel járnak a keresés során, további bizonyítékokra lesz szükség ahhoz, hogy a tudományos közösség meggyőződjön arról, hogy ez a véletlenen kívül másra is visszavezethető.
Fotó: rony michaud / Pixabay
Üdv, ez egy műkődő technika, no de mi nem fa pálcával, hanem réz pálcával ill. hegesztő elekódával próbáltuk és működött.
akkor úgy tűnik, ez egy valóban működő technika.