Világunk tele van különös teremtményekkel, ördögi lényekkel, misztikus szörnyekkel, ám a gyermekekr?l mindez nem mondható el, hacsak? Hacsak valami különös nincs bennük, márpedig a Zöld gyermekek, akikr?l számtalan beszámoló áll rendelkezésre, épp ebbe a kategóriába sorolhatóak.
Nem is olyan régen, 1887. augusztus közepén, egy napsütötte délutánon a spanyolországi Banjos falu mellett a mez?n dolgozó parasztok két tizenéves gyermeket pillantottak meg. Egy kisfiút és egy kislányt, akik valami titokzatos és furcsa öltözetben a közeli barlangból léptek el?, és akiknek b?re olyan zöld volt, mint a faleveleké.
A gyermekek a parasztokhoz léptek, és számukra ismeretlen, különös nyelven szólaltak meg, amelyet kés?bb nyelvészeknek sem sikerült azonosítaniuk. A gyermekeket a helyi bíró házába vitték, aki szerette volna lemosni testükr?l a különös zöld festéket, amely a bíró legnagyobb megdöbbenésére nem holmi festékanyag volt, hanem a gyerekek saját b?re. A kisfiút és a kislányt alapos vizsgálatnak vetették alá. Negroid vonású gyermekek voltak, de szemük inkább ázsiai jelleg?nek t?nt. Hiába kínálták ?ket különböz? ételekkel és italokkal, nem ettek és nem ittak, csak a frissen szedett zöldbabot fogadták el. A gyermekek hamarosan legyengültek, kiszáradtak. A kisfiú meghalt, a b?re kifakult, és egy normál ember b?rének színét vette fel. A kislányt nagy nehezen sikerült a földi ételekhez szoktatni. Még öt évig élt, ezalatt a bíró házában mint szobalány dolgozott, és sz?kszavúan beszámolt arról a titokzatos “földr?l”, ahonnét érkeztek. Országukban örök homály uralkodik, és sohasem süt a nap. Egy hatalmas szélvihar ragadta el ?ket, és ez röpítette a banjosi barlangok egyikébe ?ket. A kor tudósainak magyarázata szerint a zöld gyermekek csakis a Mars bolygóról érkezhettek, és valamilyen természeti anomália következtében kerültek a Földre. Az esetet akkor rendkívül egyedinek tartották, holott, mint kiderült, korántsem volt az.
A Woolpit-i zöld gyermekek egyedülálló története a középkori Anglia két krónikásának munkájában kerül el?ször említésre. Ralph, Coggeshall apátja, és a Newburgh-i William néven ismert történetíró is beszámolt róla, hogy az angliai István király uralkodásának idején (1135-54) egy farkasok elleni veremcsapdában két síró gyermeket találtak a suffolki Woolpit mellett. A helybéliek nagy csodálkozását nem csak a gyerekek viselkedése és érthetetlen beszéde váltotta ki, hanem megjelenésük is; a ruhájuk, a szemük, és ami a legmeglep?bb, a teljesen zöld b?rük. A gyerekeket a földbirtokoshoz, Sir Richard de Calne-hoz vitték, aki befogadta ?ket. Sajnos semmilyen kedvükre való táplálékot nem tudtak nekik adni, minden ételt visszautasítottak, csak a zöldbabot fogadták el. A kisfiú egy évvel kés?bb meghalt, de a kislány feln?tt, és a környéken telepedett le. Hamarosan b?rének zöldes színe is kifakult, és kés?bb férjhez ment egy Lynnb?l származó norfolki nemeshez.
Megtanult némileg angolul, és elmesélte, hogy ? és a fiú egy Szent Martin nev? országból jöttek, ahol nincs napsütés, csak állandó félhomály. Éppen a nyájukat legeltették, amikor a kíváncsiságukra hallgatva bemerészkedtek egy barlangba, és miután bezuhantak valami gödörbe, itt találták magukat a fényes Angliában.
A két eset közötti párhuzam szinte hajmereszt?. Az els? – Charles Fort által közzé tett – spanyolországi történetben is egy testvérpár szerepel éppúgy, mint Ralph of Coggeshall 1210 táján keletkezett krónikájában. Mindkét esetben a gyermekek ruházata, arcvonásaik különösek, de leginkább a zöld b?rük figyelemreméltó. Az els? esetben a kisfiú 5 napon belül hunyt el, míg a második esetben még egy évig élt. A leány mindkét alkalommal túlélte testvérét, s?t az Angliai esetben beilleszkedett a társadalomba is.
Hogy valóban földönkívüliekr?l van-e szó, vagy csupán a tündérmeséken alapuló népi elbeszélésekr?l, az ma még rejtély? Legalább is addig, amíg a kicsi zöld emberkék után újból fel nem t?nnek a Zöld gyermekek.