Jézus Urunk csaknem minden szava, melyet az Evangéliumok szájhagyomány útján és nem közvetlen hallásból rögzítenek – kimeríti a Thora-ellenesség és méginkább a Nagy Szanhedrin ellen nyilvánított vélemény kritériumát. Milyenek lehettek valójában az ? – zsidókat és a zsidó világot ostorozó szavai a valóságban, ha az evangéliumi ?átsz?rt formájuk” is kimeríti a legnagyobb vétség tényét?
Jézus Urunk bátorságát, elhatározottságát, egyenességét és megalkuvás nélküli, ?napbaöltözött forradalmár” mivoltát csak akkor tudtuk igazán méltányolni és értékelni, ha megismerjük az ? korában érvényben volt azon törvényeket, amelyek ?zsidó ország” alattvalóinak életét irányították. Ezek a törvények az ország összes lakosára vonatkoztak – függetlenül fajtájuktól – függetlenül attól, hogy ?nem zsidó vallás” követ?i voltak azel?tt. Zsidó-ország törvénye minden lakosra kötelez? volt és ez az ország nem ismerte a mai elnevezés és értelem szerinti, ún. ?világi törvényeket”. Itt csak egy törvény volt, mely világi és hitbeli, mely politikai és vallási – a zsidó életrend törvénye, a: Thora. És ez ellen még a zsidó király, Heródes sem tudott semmit tenni – hiszen ? is a ?zsidó ország”‘ állampolgára volt.
Azokat a ?gyakorlatokat”, melyeket a Thora és saját tekintélyének védelmében, a törvény legf?bb ?re – a jeruzsálemi Nagy Szanhedrin – foganatosított, prof. Ethelbert Stauffer gy?jtötte össze es ?Die jüdischen Ketzergesetze név alatt katalogizálta. Ezekb?l ismertetek néhányat a következ?kben (a számozás a törvénycikk illetékes számát tünteti fel):
1. Aki a szombat tiszteletét, vagy a Thora egyéb el?írását tudatosan és akarva átlépi, az Isten-szentségtelepít?.
2. Meg kell ?t dorgálni.
3. Ha az illet? nem szívleli meg a figyelmeztetést és tovább is a Thora rendelkezéseinek ellenszegül – azt halálra kell ítélni és meg kell kövezni.
4. Aki a Thora isteni eredetét kétségbe vonja – az megégetend?.
S. A rabbik valamelyik el?írásának (Halacha) be nem tartása éppen úgy büntetend?, mint a Thora-ellenesség.
39. Tévtan-hirdet? (szemét-prédikátor) ‘Bál’ gyermeke, aki az Isten népét tervszer? agitációval – az istentelenségbe akarja vinni.
40. Az ilyen ?szemét-prédikátor” ellen vezetett eljárásban mell?zni kell az egyéb ügyekben érvényes ?emberiesség rendelkezéseit.”
42. Az ?eltérített város” az egy városi vagy falusi körösség, amelyik a ?tévtan-prédikátor” agitációja következtében egy ?nagymérv? elpártolási mozgalmat ” szervez.
43. A jeruzsálemi Nagy Szanhedrinnek hivatalos közegeket kell az illet? helyre kiküldeni az alapos kivizsgálások lefolytatására, az elpártolási mozgalom körülményeinek – a kezdeményez?knek, az eltérítetteknek és az ártatlanoknak a szigorú megállapítása végett.
44. A kezdeményez?k minden esetben mint ?tévtan-prédikátorok” kezelend?k és megkövezend?k. A vagyonuk és birtokuk felégetend?.
45. Ha az elpártolási mozgalom még nem érte el a város lakosainak a felét – a lakosok megdorgálandók és figyelmeztetend?k.
46. Ha a dorgálás után visszatérnek – amnesztiában részesítend?k.
47. Ha a figyelmeztetés eredménytelen marad – úgy az eltérteket mind Jeruzsálembe kell vinni és egyenként, a megfelel? tanúkihallgatások útján lesznek elitélve.
48. A b?nösök megkövezend?k – vagyonukat jogos örököseik kapják.
49. Ha azonban az elpártolás mérve túllépi a város lakóinak felét, akkor egy különleges tömegeljárás alkalmaztatása szükséges. A város minden lakója kardélre hányattatik, és karddal kivégeztetik, a város maga minden birtokkal és vagyonnal hamuvá égettetik és azt soha többé felépíteni nem szabad
S0. Egy elpártolt városra alkalmazol! ilyen büntet? eljárást úgy kell tekinteni, mint ?az lsten-tisztelet ég? áldozatát “.
51. Az ‘elpártolt városra’ vonatkozó el?írások teljes értelmükben alkalmazandók az ?elpártolt törzsekre? is.
52. Egy ?hamis próféta” mindig ?tévtan-hirdet? “, aki Izraelt álmodozásokkal, látomásokkal, hazug-bálványozásokkal, varázslattal, szellemidézésekkel, vagy valóságos csodatettekkel az istentelenségbe szándékozza vezetni.
53. A ?hamis-prófétát” küldheti maga az Isten is, hogy próbára tegye Izraelt.
54. A ?hamis próféta” azonban legtöbbször a pokol eszköze, Beliál lelkiségében, akinek erejével a megtévesztés csodáit teljesíti.
55. A ?hantis-prófétát” a Nagy Szanhedrinnek kell elítélni és Jeruzsálemben kell kivégezni.
77. Az ? istenteleneknek ” a kivégzése az Isten legnagyobb dics?ítése.
A fent közöltek csak kis részét képezik ezeknek a ?hóhér-törvényeknek”, amiket a zsidóság minél el?bb akart a mi Urunk Jézusra alkalmazni. Láthatjuk, hogy minden szava beleütközött-a Thorába, hiszen Ó nem a zsidóság bosszúálló Jehováját prédikálta, hanem a Szeret? Mennyei Édesatyát, aki a zsidók országában ?idegen Isten” volt.
Megérthetjük, hogy ?nem lehetett próféta a saját hazájában”, hiszen a Nagy Szanhedrin titkos ügynökei már epedve lesték, hogy a szamáriai lakóhelyek lakosságának ?több mint a fele” csatlakozik majd Hozzá és így a törvény szerint az Úr minden atyafiságát kardélre hányhatják a 49.§ értelmében.
Követték a mi Jézusunkat mindenüvé és ? okosan és bátran hirdette az Atya szent forradalmát – a megtisztulást és az örök élet valóságát. Hirdette, de úgy, hogy a zsidóság hajdani ügynökei nem tudták az ?elpártolást” egyetlen községre sem rábizonyítani, hiszen a ?hamis próféta” a ?hegyen beszélt, vagy a tónál tanított” és végezte csodatetteit. Nem lehetett tehát tudni hogy a ?kíváncsi sokaság” honnan is gyülekezett össze?….
Hasonló céllal sohasem késztette állásfoglalásra híveit, hanem példázatokkal tanított. Amikor a zsidó ?törvénytudók”, vagyis a vizsgálatra kiküldött ügynökök már el?re lefektetett pontokra kérdezték, mint az pl. Lukács 10:25-37. elbeszéléséb?l kiviláglik – nem ? felelt, hanem az elmondott példakép után maga az ügynök adta meg a választ és így a Thora szerint az Úr Jézus nem volt letartóztatható, mert nem ? mondta ki a Thora-ellenes szavakat.
A mai júdai-kereszténység a Thora felmagasztalója, hiszen a Szent Biblia egyik részét a Thora alkotja.