Eva Carriérre, akinek a neve a spiritualizmus történetében leginkább arról válhatott hírhedté, hogy szeánszain a figyelmet nem a szellemvilágra, hanem legnőiesebb testrészére irányította – igen, arra, ami a lábai között van.
Marthe Béraud, akinek csak később lett a neve Eva Carrierre, 1886-ban született Franciaországban. A lányt egész fiatalon eljegyezték: jegyese egy francia katona volt, aki sajnálatos módon egy trópusi betegségben meghalt a Kongó medencében egy kiküldetés során. Ezt követően Eva Elie Noel tábornokkal és annak feleségével élt Villa Carmenben. Ez alatt az időszak alatt azt vallotta, hogy vőlegénye halála óta pszichikus képességet fejlesztett ki.
Eva hamarosan, 1905-től kezdve szeánszokat szervezett a faluban. Az egyik alkalommal azt állította, hogy egy ősi hindu isten szellemét idézte meg, akiről bizonyítékként fényképet is készítettek. A fényképek ugyanakkor gyanúra adtak okot, ugyanis a rajta lévő alak úgy nézett ki, mint akit kartonból vágtak ki. Charles Richet orvos, aki szintén részt vett az egyik szeánszon mindenesetre azt vallotta, hogy ez a bizonyos hindu isten (akit Bien Boának neveztek) jelen volt a helyiségben, és meg is érintette őt.
Később azonban kiderült, hogy a Bien Boa ektoplazma átverés volt: ezt egy 1906-ban megjelent újságcikk fedte fel, amiben kiderült, hogy a szellem szerepét egy arab férfi vállalta el.
Miután kiderült a család, Martha nevet váltott és felvette az Eva Carriére nevet. Emellett szerelmi viszonyba került egy Juliette Bisson nevű nővel, aki később szintén részt vett a szeánszokon mint asszisztens.
Az egyre több szeánsz után a két nő hírneve is terjedni kezdett: olyannyira, hogy az ügyben nyomozni kezdett Artur Conan Doyle író is, aki meg volt győződve arról, Eva képességei hitelesek. Nem értett egyet ezzel Harry Houdini világhírű bűvész, aki szerint Eva trükköket alkalmaz.
Gustav Geley orvos és kutató azt írta, hogy Eva képességei egyediek. Halála után azonban olyan fényképekre bukkantak, melyek csalásra adnak gyanút: Juliette fejére ugyanis drótok voltak csatolva, melyekkel hamis ektoplazmákat lehetett csinálni.
Albert von Schrenck-Notzik kutató szintén hitt a médiumnak és szintén hitelesnek tartotta képességeit. Mathilde Ludenhoff pszchiáter szerint Albert kutatásai nem voltak kellően tudományosan megalapozva és Eva megvezette őt.
A helyzet azonban abszurdabb volt, mint gondolnánk: a pár valójában szexuálisan túlfűtött volt, a szeánszokon előfordult, hogy meztelenre vetkőztek, kihívóan viselkedve. Juliette még külön meg is kérte Albertet, hogy vizsgálja meg mint nőgyógyász, ami enyhe célzás volt.
A szeánszokon készült képek szintén erősen erotikus jellegűek voltak: a két nő nem egyszer meztelenül lépett a fényképező elé, leleplezve saját magukat a kartonfigurákkal együtt. Ruth Brandon történész szerint, valójában arra használták a szeánszokat, hogy szexuálisan felizgassák a férfiközönséget.
1920-ban Eric Dingwall és V.J Woolley szintén megvizsgálta Evat és arra a következtetésre jutottk, hogy nem rendelkezik pszichikus képességekkel. A szeánszon megjelent ektoplazmákat pedig Juliette közreműködésével rendezte meg, aki gyakran elbújt a szekrényben, hogy hangokkal hihetőbbé tegye a jeleneteket. 1922-ben egy londoni kutatócsoport szintén vzsgálat alá vetette a nőt, akik negatív eredménnyel zárták a vizsgálatot.
1954-ben Donal West még azt is felfedezte, hogy Eva a Le Miroir nevű francia magazinból vágta ki a kartonfigurákat: az újság jellegzetes betűi ugyanis feltűnőek voltak, de még a kartonpapír hajtásvonalai is látszódtak.
Ezeket a fejeket Eva a szeánszok előtt több-kevesebb alapossággal készítette el.Egyes kartonból készült arcok Eva hajához voltak drótozva azt a látszatot keltve, hogy a médium mellett ektoplazmák jelentek meg.
Albert, azonban, aki mély hívője volt a spiritualizmusnak, mindent megtett azért, hogy a botrány ne kerüljön nyilvánosság elé, mert akkor a téma igencsak hitelét vesztené és sokan elfordultak volna a spiritualitás irányztától.
Így tény, hogy okozott némi kárt a hölgy, de szerencsére közel sem annyit, hogy hatással lett volna a a spiritualizmus igaz útjára.
Minden fotó a Public Domainban található
Enrique Meseguer képe a Pixabay -en.