Nem egy átlagos testen kívüli élmény történt Bill Wiese-el, aki 1998-ban meglehetősen felkavaró emlékekkel ébredt. Ha ugyanis megkérdezünk olyanokat, akiknek halálközeli élménye volt, hogy mit tapasztaltak, legtöbbször a szeretteikkel való találkozásról, fényalagútról, a béke és az elégedettség érzéséről számolnak be.
Bill Wiese számára azonban az élménye éppen az ellenkezője volt. Wiese azt állítja, hogy hajnali 3 óra körül kelt fel, hogy igyon valamit, amikor egy – ahogy ő fogalmazott – “testen kívüli élményben” volt része, amelynek során egy hosszú alagúton keresztül egy olyan helyre utazott, amely szerinte maga a pokol volt.
“Egyre forróbb és forróbb lett, és egy kőpadlóra estem egy cellában a pokolban. Voltak ott kőfalak, rácsok, és a hely egy mocskos, bűzös, füsttel teli börtönre emlékeztetett. A hőség olyan elviselhetetlen volt, hogy azon tűnődtem, hogy lehetek életben. Miért vagyok itt, hogy kerültem ide?” – mondta.
A következő dolog, amire emlékezett, hogy két nagy démonnal osztozik a cellán.
“És akkor az Isten iránti gyűlöletet, amit éreztek, rám irányították. Az egyik démon felkapott, és a börtöncella falához vágott. Úgy éreztem, mintha eltörtek volna a csontjaim. Tudtam, hogy egy szellemnek nincsenek csontjai, de mégis úgy éreztem. A másik démon pedig a mellkasomba vájta a karmait…” – mesélte a férfi.
A jelenet ezután egy lángoló gödörre váltott, amely tele volt több ezer csontvázszerű emberrel.
“A pokol bűze a legbüdösebb; rothadó, undorító szag” – mondta.
Mielőtt azonban észbe kapott volna, visszatért a testébe.
Az élményeiről később könyvet írt, amely végül több millió példányban kelt el. Az azonban, hogy valódi élménye volt-e, vagy csak álmodott, továbbra sem világos.
Fotó: Mark Hultgren / Pixabay