2018-ban a Harvard Egyetem tanulmányozni kezdte a tibeti szerzetesek egyes képességeit. Leginkább az érdekelte őket, hogyan képesek testhőmérsékletüket elméjükkel szabályozni.
A tudósok kimondottan szerencsésnek mondhatták magukat, mert nem sokan vannak, akik megkapák a kiváltságot, hogy tanulmányozhassák a himalájai szerzeteseket.
De milyen képességekkel is rendelkeznek?
A szerzetesek g-Tummo-nak nevezett meditációja során képesek testhőmérsékletük megváltoztatására. Ebben az állapotban megfigyelések szerint képesek nedves papírt is megszárítani. Mély meditatív állapotban képesek több mint 60%-al lassítani anyagcseréjüket és egy egész éjszakát túlélnek -18 fokos hidegben, mindössze egy sálat viselve. A tudósok nem értik, hogyan történik mindez és az állapot elérése titkos tudásként van jelen a szerzetesek körében.
A Harvard Egyetem kutatói arra voltak kiváncsiak, hogy mi igaz a legendákból, amelyek a szerzetesek csodálatos képességeiről beszélnek.
Az első tanulmányutak az 1980-as években vették kezdetét, amikor Herbert Benson Indiába utazott, hogy a g-Tummo meditációt vizsgálja. Ekkor szembesült Benson azzal a jelenséggel, hogy a szerzetesek képesek változtatni testük hőmérsékletét, elméjüket használva.
A tibeti papok úgy írják le ezt a meditációt, mint a belső énünk irányítását. Amikor bekerülnek ebbe az állapotba, a gerinc mentén hőt éreznek, amely annak a jele, hogy elérték a tudatnak azt a bizonyos mély szintjét. Meg kell jegyezni azonban, hogy nem egy elterjedt gyakorlatról van szó. A g-Tummo-t leginkább csak Kelet Tibetben gyakorolják.
A papok képesek a dermesztő hidegnek is ellenállni; tartósan olyan hidegben lenni, ami tudósok szerint már halálos a szervezetre. Ennek ellenére amikor megfigyelték őket ebben a hidegben, arra lettek figyelmesek, hogy testük gőzt produkál, ami a hőtermelés jele.
A megfigyelést többször elvégezték és minden esetben a szerzetesek túlélték a hideget testük hőtermelése által; mindez arra enged következtetni, hogy szabályozhatták testhőmérsékletüket. Herbert Benson megfigyelései alapján azt mondta, hogy a buddhista papok szerint ez a valóság amiben élünk csupán egyike azoknak, melyekről nem tudunk. Ez a mentális állapot pedig elérhető azzal, hogy jót cselekszünk és meditálunk. A test hőtermelése csupán a mellékterméke a g-Tummo-nak.
De hogy mi a pontos biológiai mechanizmus emögött, az nem világos. Tudósok ellátogattak ugyanakkor az indiai Sikkim-be, hogy további vizsgálatokat végezzenek. Az itt élő szerzetesek szintén képesek voltak testhőmérsékletük és anyagcseréjük szabályzására. Így elmondhatjuk, hogy ez a képesség valóban emberfeletti.
1985-ben olyan szerzeteseket figyeltek meg, kik a Himalája magas hegységeiben töltötték az éjszakát -18 fokos hidegben. A szerzeteseken hiányos öltözék volt és nem húzódtak közel egymáshoz, hogy megtartsák a testhőt; ennek ellenére nyugodtan végigaludták az éjszakát, nem fáztak, nem dideregtek. Másnap visszagyalogoltak a kolostorba és frissek, energikusak voltak.
A tanulmány azt a következtetést vonta le, hogy meditatív állapotban a szimpatikus idegrendszer csökkentett működése valóban okozhat testhőmérséklet változást. Sok kérdés azonban még mindig megválaszolatlan. Úgy tűnik, ezek a tibeti szerzetesek szent titkai maradnak. Tisztelet feléjük.