A marsi gombáktól az idegen megastruktúrákig – tényleg találtak a tudósok bizonyítékot az idegen életre? Ezen címszavakkal Gareth Dorrian – a Birminghami Egyetem űrtudományi posztdoktori kutatója – a Marson és azon túli, élettel kapcsolatos ellentmondásokat vette górcső alá.
Marsi gombák
Egy nemrégiben készült tanulmány azt állítja, hogy bizonyítékot találtak gombaszerű életformákra a Mars felszínén, melyeket a NASA Mars Exploration Rover Opportunity marsjárójának fedezett fel, nem sokkal a 2004-es landolás után.
A kutató szerint ezek valójában nem is élő szervezetek, hanem hematit származékok – a hematit ásvány kis gömb alakú darabjai -, és pontos eredetüket a tudósok még mindig vitatják. A hematit vas és oxigén vegyülete, ami egyébként kereskedelmi szempontból fontos a Földön. A gömb alakú kőzetek a Marson az anyag fokozatos felhalmozódásával jöhettek létre lassan elpárolgó folyékony vizes környezetben – vagy akár vulkanikus tevékenység során is keletkezhettek.
Akárhogy is, Dorrian szerint gombáknak nem nevezhetjük őket. Az Opportunity leszállóhelye körüli terület tele van velük – a felszínen mindenütt láthatók, és a talaj alá temetve, sőt sziklákba ágyazva is találtak ilyen formákat.
Megkövesedett férgek
Nem ezek az űrbeli “gombák” voltak az első állítások az idegen élettel kapcsolatban. 1996. augusztus 7-én az akkori amerikai elnök, Bill Clinton a Fehér Ház gyepén állva bejelentette, hogy a tudósok mikroorganizmusok ősi, megkövesedett maradványait fedezték fel egy 1984-ben az Antarktiszról előkerült meteoritban.
Az ALH 84001 nevű meteorit egyike annak a maroknyi kőzetnek, amely a Marsról származik. Ezeket vulkánkitörések vagy meteoritbecsapódások robbantották le a bolygó felszínéről, és valószínűleg évmilliókig sodródtak az űrben, mielőtt a Földre kerültek.
A bennük felfedezett apró struktúrák erős mikroszkópok segítségével mikroszkopikus féregszerű organizmusokra hasonlítanak, és valószínűleg több milliárd évesek. A struktúrák valódi eredetével kapcsolatos vita ma is tart – sok tudós rámutatott, hogy a jól ismert szervetlen folyamatok igenis képesek olyan struktúrákat létrehozni, amelyek élő szervezetekre hasonlítanak. Más szóval, pusztán azért, mert valami egy kicsit is hasonlíthat az életre (gombára vagy másra), még nem jelenti azt, hogy az is.
Rejtélyes gázok
Az 1970-es években a Nasa Viking robot leszállóegységei egy sor kísérletet végeztek, amelyek célja az volt, hogy a marsi talajban mikroorganizmusok jelenlétét vizsgálják.
A kísérletek során a leszállóegységek fedélzetén lévő reakciókamrákban kémiai úton kezelték a marsi talaj kisebb mintáit. Az egyikben radioaktív szén-14-et tartalmazó tápanyagokat adtak a talajmintákhoz. Elméletileg ezt minden növekvő és szaporodó mikrobának fel kellene szívnia. A szén-14-et aztán idővel egyre inkább “kilélegeznék”, és a reakciókamra koncentrációja folyamatosan növekedne.
A kémiai elemzések után minden egyes talajmintát folyamatosan több száz fokra hevítettek, hogy elpusztítsák a mikrobákat, azzal a szándékkal, hogy megnézzék, megszűntek-e a talajban az ilyen reakciók. Érdekes módon ez a kísérlet a szén-14 koncentráció folyamatos növekedését mutatta az idő múlásával, amely a víz forráspontja fölé történő felmelegítés után megszűnt. A jelenséget számos szervetlen kémiai reakcióval magyarázták. Ezek az eredmények tehát továbbra sem meggyőzőek, és ma is vitatottak.
A közelmúltban a Mars légkörében apró mennyiségű metánt is találtak. Ez azért is érdekes, mert a Földön élő szervezetekről ismert, hogy metánt bocsátanak ki. Ismét hangsúlyozni kell azonban, hogy ez nem perdöntő bizonyíték az életre. Metán számos szervetlen folyamat során is keletkezhet, többek között a felmelegedett kőzetekből.
Hűha!
1977-ben az amerikai Big Ear rádióteleszkóp szokatlan rádiójelet észlelt az égbolt pásztázása közben. A jel mindössze néhány percig tartott, nagyon nagy teljesítményű volt, és egy szűk frekvenciatartományban észlelték. Ezek a tényezők a természetes eredet ellen szólnak mivel a legtöbb természetes rádióforrás széles frekvenciatartományban észlelhető.
A pontos jelet azóta sem észlelték újra, annak ellenére, hogy az égbolt ugyanezen részén gyakori rádiófelmérések történtek. A jel akkoriban annyira figyelemre méltó volt, hogy az ügyeletes csillagász, Jerry Ehman piros tollal bekarikázta a jel lenyomatát, és mellé azt írta: “Wow!”.
Az évek során különböző magyarázatokat javasoltak, többek között nemrégiben azt, hogy a jelet egy elhaladó üstökös, vagy egy Föld körül keringő műhold adása okozta. A Wow! jel pontos eredete a mai napig nem teljesen elfogadott, és továbbra is izgalmas rejtély marad.
Tabby csillaga
A bolygóvadászat egyik legfontosabb eszköze a halványítási módszer – egy csillag fényének megfigyelése, hogy megnézzük, szabályos időközönként lecsökken-e, amikor egy keringő bolygó halad el előtte. 2015-ben hivatásos csillagászok a Planet Hunters projektben részt vevő civil tudósokkal együttműködve bejelentették, hogy felfedeztek egy közeli csillagot, amely szokatlanul erős és egyenletes halványodást mutat az idő múlásával.
A Tabby-csillagot Tabitha Boyajian csillagászról nevezték el, aki a felfedezést bejelentő tanulmány vezető szerzője volt. A Kepler-űrteleszkóp adatai nem csak rendszeres halványodást mutattak, ahogyan azt egy bolygó keringésétől várnánk, hanem rendkívül szabálytalan fényesedés, és érdekes módon a fénykibocsátás több éven át tartó következetes csökkenése is megfigyelhető volt.
Ez a rendkívül szokatlan viselkedés számos elméletet indított el a megfigyelések magyarázatára, többek között üstököspor vagy egy hatalmas becsapódásból származó törmelék, amely fokozatosan szétterül, és beborítja a csillag arcát. Egyesek azt is feltételezték, hogy ezek egy fejlett idegen faj jelei, amely a csillag köré épített egy struktúrát. A további megfigyelések azonban nem találtak megerősítő bizonyítékot ennek a lehetőségnek az alátámasztására. A rádióteleszkópok például nem észleltek semmilyen szokatlan rádiósugárzást a csillagból. Ma a felfedezés mögött álló tudósok úgy vélik, hogy a szokatlan fényesedéseket a csillag arcán áthaladó kozmikus porfelhők okozzák.
Bármennyire is izgalmasak, fontos, hogy az idegen életre vonatkozó állításokat egészséges adag szkepticizmussal kezeljük, és a tudósok valóban ezt teszik. Mindent összegezve, nem találtak meggyőző bizonyítékot a földönkívüli élet létezésére … még.
A cikk teljes fordítása Creative Commons licensz alatt készült
mike lacoste képe a Pixabay -en.