Létezik egy olyan irat, melyet a mai napig nem sikerült megfejteni. Az ismeretlen betűkkel, ismeretlen nyelven írt könyv a Szent Grál rejtekhelyét, vagy az örök fiatalság titkát tartalmazhatja.
Létezik egy kézirat, mely ellenáll mindenféle megfejtési próbálkozásnak. Soha senkinek nem sikerült megfejtenie annak betűkészletét, tartalmát, vagy jelentését. Ez a világ legtitokzatosabb könyve. Még magát a szerzőt sem tudjuk biztosra, csak annyi bizonyos, hogy egy nagyon egyedi betűkészletet használt, és rejtélyes ábrákkal tűzdelte tele művét. Egyesek szerint egyszerű csalásról van szó, míg mások azt mondják, hogy akár a Szent Grál rejtekhelyét, vagy az örök fiatalság titkát tartalmazhatja. Mi hát az igazság? Sikerül-e valaha valakinek megfejtenie a kéziratot? Mit tudunk eddig a Voynich-kódexről?
A kriptográfiáról röviden
Az ember a történelme során számtalan alkalommal használta a rejtjelezés, kódolás technikáját, amikor bizalmas információkat vagy tudást kellett megvédeni. A kriptográfia – magyarul rejtjelezés – története a régmúltba nyúlik vissza. Már a kezdetek kezdetén ismert volt az ún. behelyettesítéses technika esetén a nyílt szöveg minden betűjét egy másikkal helyettesítik – a betűk megtartják pozíciójukat, de megváltozik a hangértékük. E titkosításról szóló első leírás érdekes módon a Káma szútrá-ban található, amelyet a 4. században vetett papírra egy brahmin tudós, Vátszjájana, egy kétszáz évvel régebbi kézirat alapján. Időszámításunk első évezredének titkosírását – egyszerűsége és megbízhatósága révén – a behelyettesítéses kód uralta.
Az idők során a kriptográfia nagy fejlődésen ment keresztül. A tapasztalatok azt mutatták, hogy egy-egy kriptográfiai eljárás megfejtésére, hiába írnak ki akár pénzdíjas pályázatot, az nem feltétlenül jelent elegendő motivációt, hogy a megfejtés módját (vagy tényét) felfedjék. Emiatt a kriptográfiai módszerek használói sosem lehetnek biztosak abban, hogy az üzenetüket csak a címzett képes elolvasni. Ezért újabb és újabb titkosítási technikák követték egymást az évszázadok során, melyek már olyannyira jól elrejtették az üzenetek eredeti tartalmát, hogy megfejtésük komoly gondot okozott a legjobb kódfejtőknek is.
A németek által a világháború alatt használt híres Enigma-kódot nagyon sokáig nem voltak képesek a szövetségesek megfejteni. Az Enigma egyébként magát az eszközt nevezte meg, melyen elkészítették a kódolt üzeneteket. Az első Enigmát Arthur Scherbius német mérnök fejlesztette ki az első világháború végén.
Enigma gép
Ezt a modellt, illetve változatait az 1920-as évektől kereskedelmi céllal kezdték el alkalmazni. Az Enigmát használói abszolút biztonságosnak tartották, mivel az ezzel kódolt szövegek hagyományos módon megfejthetetlenek voltak. Használói azonban nem számoltak azzal, hogy a gép által generált titkos szöveget egy másik géppel meg lehet fejteni. Az Enigma feltörhetetlennek tartott kódolását az angolok és a franciák kudarcai után először a lengyel Marian Rejewski vezette, kriptográfusokból és más matematikusokból álló csoport törte fel 1932-ben.
Rejtélyes, nehezen, vagy soha nem megfejtett titkosírások tucatjával léteztek a történelem során. Talán mindenki hallott már a Beale-kódról vagy Beale papírokról. A Beale-kód az 1880-as évek óta tartja izgalomban a kódfejtőket és a kincskeresőket. 1885-ben publikálta James B Ward azt a három, kódszámokból álló levelet, amely egy hat évtizeddel korábban elrejtett aranykincs lelőhelyét határozza meg. Mondanunk sem kell, a Beale papírokat mind a mai napig nem sikerült senkinek megfejtenie, bár voltak próbálkozások, és egy ízben úgy látszott, hogy valakinek csak sikerül feltörni a kódot, de végül kudarcba fulladt a kódfejtési kísérlet.
Egy rejtélyes kézirat
Bátran kijelenthető, hogy a Voynich-kézirat a világtörténelem egyik legrejtélyesebb történelmi dokumentuma. Rengeteg profi kódfejtő van, akik naponta fejtenek meg komoly nehézséggel bíró feladványokat, az elmúlt években azonban még nekik is beletört a bicskájuk a szóban forgó kéziratba.
A kéziratról azóta sok mindent megtudtak a kutatók, de még így is csaknem lehetetlen a beazonosítás. Tudják például, hogy milyen korú a dokumentum. A legfrissebb szénizotópos vizsgálat szerint körülbelül a 1405 és 1440 között készülhetett Európában. Borjúbőrből készült pergamenre íródott, valamint a szerző feltehetőleg liba vagy kacsatollat használt az íráshoz.
Rejtélyes rajzok
A kézirat 272 darab oldalból áll, ezek egyenként 23*15 centiméteresek. Sajnálatos módon az idők során egyes lapok megsérültek, kiszakadtak, eltűntek, volt, amelyiket kitépték, ki tudja milyen kulcsinformációt tartalmazhattak, így mára csak 235 lap maradt meg.
A 20. század elején egy New yorki régiség kereskedő, Wilfrid Michael Voynich nevéről lett ismert a kézirat, ugyanis ő volt az, aki hozzájutott egy régiség vásáron. A láda, amelyből előkerült, egy bizonyos Athanasius Kircher hagyatéka volt. Voynich nem hezitált, rögtön felkeltette érdeklődését a rejtélyes kézirat. Egész életében azon fáradozott, hogy megfejtse, de rengeteg sikertelen próbálkozás után végül belátta, ez az irat számára megfejthetetlen. Egészen haláláig nem jutott közelebb a megoldáshoz, így mikor utolérte a kaszás, a kézirat a Yale- Egyetem könyvtárába került.
Itt hosszú éveken át tanulmányozta több különböző kutató. Megfejteni azonban senkinek sem sikerült. Igazából évtizedeknek kellett ahhoz is eltelnie, hogy elinduljanak valami nyomon a dokumentum eredetét illetően.
A rajzok, és írások hömpölygő szövevényében még a kódokon edzett kutatók is elcsúsztak. Átláthatatlan, rejtélyes, és megmagyarázhatatlan. A rajzok különálló részekre osztják a szöveget, mint ahogyan az a fenti képen is jól látható. Rögtön az első felvetésük az volt a szakembereknek, hogy ha már az írást nem is tudják megfejteni, az ábrákból talán következtetni lehet az oldalak tartalmára.
A kéziratban szereplő rajzok nagy része növényeket ábrázol, így az egyik legkorábbi és egyben legnépszerűbb elmélet szerint a Voynich-kézirat nem más, mint egy herbárium. valószínűleg szerepel benne a növények előfordulási helye, jellemzése, a belőlük kinyerhető anyagok, illetve receptek.
Ha valóban egy herbáriumról van szó, akkor miért kellett olyan titkosírást alkalmazni megírása során, hogy azt szinte lehetetlen legyen visszafejtenie az utókornak? Talán az örök fiatalság receptjét tartalmazza? A csodafőzet elkészítésének menetét, melyet, ha elfogyasztunk, soha nem fogunk megöregedni? Ki tudja. Amíg meg nem fejtik a szöveget – már ha valaha megfejtik – nem zárhatjuk ki ezt a lehetőséget sem. Minden kétséget kizáróan értékes információk lehetnek a könyvben, hiszen más nem indokolná annak titkosítását, rejtjelezését.
Voynich-kézirat
Állatövi, és csillagtérképek is szerepelnek benne, valamint optikai jelenségeket is szemlétet. Vagyis, ha forgatni kezdjük a papírt, szinte életre kelnek a rajzok. Talán egy orvos írhatta a könyvet, hogy így rejtse el a fölfedezéseit a többi vetélytársa elől?
A Voynich-kézirat szerzője nagyon sokáig homályba burkolózott. Az első hozzá vezető nyomra még maga Wilfrid Voynich bukkant rá, amikor másolatokat készített az eredeti példányról. A másolatok készítésének eljárásakor ugyanis lassacskán megjelent egy addig láthatatlan szöveg a kézirat első oldalán.
Valaki, vagy valakik ugyan levakarták a szöveget, ki tudja miért, de ibolyán túli fényben megtekintve még látni lehetett a tinta nyomát.?
Kémiai eljárásokkal a következő, névként értelmezhető szöveget sikerült kiolvasni: Jacobj `a Tepenece. A név nagy eséllyel a tepeneci Jakub Horcickyé, ismertebb latin nevén Jacobus Sinapiusé. Ő megfelelő ismeretek birtokában volt ahhoz, hogy egy ilyen fajta gyógynövényeket ismertető könyvet hozzon létre, mert értett hozzájuk. Ráadásul II. Rudolf személyes orvosa is volt, így a botanikus kertekbe bejárása volt gondnokként. Azonban ezt az elméletet hamar elvetették egy nemrég előkerült dokumentum miatt. Sokkal inkább úgy sejtik, hogy az előlapon kibetűzött írást később írta oda egy tulajdonos vagy könyvtáros, és csak az ő feltételezése a szerzőre nézve.
A feltételezett szerzők sorra követték egymást. Roger Bacon, John Dee, Edward Kelley, a szóba jöhető neveket napestig lehetne sorolni, és mindegyikükhöz sikerült valami érvet találni, hogy miért jöhetnek szóba. Róluk egy másik cikkben teszünk majd említést, illetve arról, hogy ki a legvalószínűsíthetőbb szerzője a Voynich-kéziratnak.
Az igazság az, hogy a szerzőt 100%-os bizonyossággal még ma sem ismerjük. Egyesek azt állítják, hogy a Voynich-kézirat két vagy több szerző műve, akik különböző dialektust vagy kiejtési szabályokat használtak, de egyszerre dolgoztak a szövegen.
Rengeteg elmélet
Mivel a kódot a mai napig nem fejtették meg, rengeteg elméletet gyártottak azzal kapcsolatban, hogy vajon mit is tartalmazhat a könyv, miről is szólhat, illetve milyen információkat foglalt bele a szerző. Ezen elméletek egy részét sikerült érvekkel alátámasztani, de vannak olyanok is, melyek puszta feltételezésen alapulnak.
Elképesztő belegondolni, hogy valaki évszázadokkal ezelőtt írt valamit, és ma, a modern kor számítógépes világában sem vagyunk képesek megfejteni!?
A dokumentum egyik nagy érdekessége, hogy annyiféle ábra, rajz és alakzat található benne, hogy jóformán bármilyen elméletet is állítunk fel róla, biztosan találunk egy-két támpontot benne erre vonatkozóan.
Az örök fiatalság titka
Az egyik legérdekesebb teória szerint a könyv az örök fiatalság ?vagy halhatatlanság – elixírjének receptjét tartalmazza. Ez megmagyarázná azt, hogy miért kellett titkosírással fölvinni a lapokra az információt. Ráadásul egyes ábrákon azt lehet látni, hogy különféle emberalakok mártóznak meg valamiféle zöld folyadékkal teli futurisztikusnak látszó medencében, majd fiatalokká válnak.
Dokumentum egy párhuzamos világból?
Az élet elixír elméletnél még meredekebb elmélet nem is evilági eredetet feltételez. Eszerint a Voynich-kézirat hatszáz évvel ezelőtt egy tér-idő fodrozódás következtében egy szomszédos, vagy párhuzamos univerzumból/világból került át hozzánk. Tehát a kézirat tényleg egy 15. századi dokumentum, de nem ugyanabban a világban, nem ugyanott és nem ugyanolyan módon íródott. Ezért nem lehet megfejteni, mert egy számunkra teljesen ismeretlen nyelven írták meg.
Egzotikus, vagy kihalt nyelv
Lehet, hogy azért nem sikerült megfejteni a kéziratot, mert egzotikus nyelven íródott, amit mára már nem ismernek, vagy egy olyan nyelven, ami az idők során kihalt. Jacques Guy nyelvész egyszer azt sugallta, hogy a szöveg nyílt, és egy egzotikus természetes nyelven írták. Nem rejtjelezték, csak egy újonnan feltalált ábécével készítették. A szavak szerkezete hasonlít a Kelet- és Közép-Ázsiában beszélt nyelvek szavaihoz, főként a sino-tibeti nyelvek (kínai, tibeti, burmai), az ausztro-ázsiai nyelvek (vietnami, khmer), és lehet, hogy a tai (thai, lao és társai) nyelvek szavaihoz. Ezek közül sok nyelvben a szavak egy szótagúak, és a szótagoknak gazdag a belső struktúrája, ideértve a tónusokat. Ez az elmélet történelmileg is alátámasztható elmélet. Bár ezeknek a nyelveknek van saját írásuk, ez túl nehéznek bizonyult a nyugati látogatók számára, akik fonetikus írásokat találtak ki, amikben többnyire latin betűket használtak, de néha teljesen új ábécét vezettek be. Habár az ismert példák a Voynich-kézirat után keletkeztek, a történelem sok felfedezőre és misszionáriusra emlékezik, akik elkészíthették a kéziratot akár Marco Polo tizenharmadik századi útja előtt is, de valószínűbb, hogy Vasco da Gama 1499-es keleti útja után.
Egy kódkönyves rejtjel
A Voynich-kézirat szavai valószínűleg kódok, legalábbis ezen elmélet szerint. A kódok jelentését egy másik, a kézirattól független kódkönyv tartalmazza, ez megmagyarázná azt, hogy miért nem sikerült még számítógépes módszerekkel sem megfejteni. Bár kulcs nélkül is lehet dekódolni, azonban nagyon nehéz feladat, és mint tudjuk, eddig még nem sikerült előbbre jutni ezen a téren a kutatóknak. A fő érv a teória mellett az, hogy a szavak belső struktúrája és a hossz-eloszlásuk hasonlít a római számokéra ? amik használata kódként abban az időben egyértelmű választás lehetett. Ez viszont némileg ellentmondásos, ugyanis az effajta technikát nem alkalmazták hosszabb szövegek esetén, mivel körülményes volt őket kódolni és dekódolni.
Héber szöveg vizuálisan rejtjelezve
A Voynich-kézirat szövege kísértetiesen hasonlít egyes héber szavakra, így akár héber szöveg is lehet vizuálisan rejtjelezve. Mihelyst helyesen, betűt nem tévesztve írjuk át a Voynich-kéziratot az EVA-t alapul véve, sok szó olvasható héber szóként, melyek eltorzítva ismétlődnek a továbbiakban az olvasó megtévesztésére. A kézirat AIN szava megfelel héberül a szem szónak, amely a későbbiekben megjelenik még AIIN vagy AIIIN-ként is, azt a benyomást keltve, mintha más szavakról lenne szó. Mivel matematikai módszerekkel nem jutottak előrébb a kód megfejtésében, a tudósok azt feltételezik, hogy talán tényleg Vizuális rejtjellel van dolguk.
Mesterséges nyelv
Talán az egész nem más, mint egy mesterségesen létrehozott nyelv utolsó hagyatéka. Ez az ötlet nagyon régi: egy korai ismert példa John Wilkins filozofikus nyelve 1668-ból, de ez még mindig a Voynich-kézirat keletkezése utánra datálódik. Az ismert példákban a kategóriákat szuffixumok hozzáadásával osztják részekre, ennek következtében egy adott témájú szövegben sok hasonló szó fordul elő, például a növénynevek mindegyike ugyanazzal a betűvel kezdődik, hasonlóan a betegségek, és így tovább. Ez magyarázhatja a szöveg ismétlődő természetét.
Idegen lények üzenete
Egy másik hajmeresztő teória szerint a könyv idegen lényeg középkori üzenetét tartalmazza. Éppen emiatt nem értjük és nem bírjuk megfejteni a nyelvezetét, mert az ott leírtak nem Földi nyelvezeten íródtak. Ez nem más, mint a glosszolália tudománya. A glosszolália nyelveken szólást jelent, amikor a médium önkívületi állapotban idegen (akár létező, akár feltételezett, vagy kitalált) nyelven beszél, olyanon, amin egyébként nem tud. Talán az égi lények, a csillagok közt lakó civilizációk üzentek valami fontosat, melyet soha nem fogunk tudni magunktól megfejteni, csak ha majd ők is akarják.
A Szent Grál titka
Mint minden megfejtetlen titok kapcsán, itt is felmerült a Szent Grállal való kapcsolat. Lehet, hogy a becses tárgy végső nyughelyét írja le? De akkor miért vannak benne növényekről készített rajzok, csillagjegyek? Talán a Szent Grál pontos helyét, és a belőle fogyasztandó égi nedű receptjét írja le?
Csalás
A kézirat szövegének bizarrsága, a megkettőzött és a hármas szavak, a képek gyanús tartalma (növénykimérák) és a történelmi utalások hiánya azt az ötletet támogatja, hogy itt valójában csalásról van szó, a szöveg teljesen értelmetlen. Ha eddig senki sem tudott értelmeset sem kihámozni belőle, akkor az lehet, hogy azért van, mert nem jelent semmit. Egyesek szerint maga Wilfrid Michael Voynich áll az egész mögött, és ő maga hozta létre a kéziratot. Antikváriusként meg volt arra a lehetősége és tudása, hogy egy korhű, hiteles dokumentumot hozzon létre. Azonban ezt az elméletet a szénizotópos kormeghatározás egyértelműen kizárta.
A Voynich-kézirat tartalmának megfejtéséhez tehát az elmúlt években sem jutottunk közelebb. Sőt, talán rejtélyesebb, mint valaha. Bár időnként feltűnik egy-egy önjelölt, aki azt gondolja, hogy majd feltöri a kódot, ez eddig senkinek sem sikerült. A titok továbbra is titok, az üzenet pedig megfejtetlen.
Fotó: Wikimedia Commons