A csillagászok szakadatlanul elemzik Naprendszerünk legrejtettebb zugait is; olyan helyeket, melyeket soha nem fogunk látni és soha nem fogunk eljutni. A csillagászok azonban nem ragadnak le csak a Naprendszernél: kutatják és vizsgálják a számtalan exobolygók mozgását, pályáját és atmoszféráját is.
Más kutatók az élet mibenlétét vizsgálják: hogyan keletkezett az élet és létezik-e a kozmosz más részein? Megint mások mesterséges jelek után kutatnak, hátha sikerül elcsípni valamit, amit egy másik civilizáció küldött. Az idegenek lehet hogy ott vannak valahol és mi folyamatosan keressük őket.
Nem mondhatjuk tehát egyáltalán, hogy az idegen élet keresése és kutatása nem zajlik. Nem mondhatjuk, hogy a tudomány annyiban hagyja ezeket a dolgokat, hiszen a csillagászok jó része szakadatlanul keresi az életre utaló jeleket. Egy olyan kérdésről van szó, amely több évszázada foglalkoztatja az emberséget. Hogyan is gondolnánk, hogy a tudományt nem érdekeli a rejtély?
Ha követjük a tudományos hreket, akkor találkozhatunk olyan kutatási eredményekkel, melyek a célja a földönkívüli élet megtalálása. Ez ügyben nemrég nyilatkozott is Avi Loeb csillagász, aki szerint elképzelhető, hogy a közelmúltban a Naprendszeren átsuhant Oumuamua objektum akár mesterséges eredetű is lehetett. A kérdést tudományos szempontból járta végig a kutató, kiemelve azokat az objektumot érintő rendellenességeket, melyek utalhatnak valamiféle idegen eredetre.
Mégis, sokan úgy nyilatkoznak a tudományról mint valami beszűkült elméről, amely egyáltalán nem nyitott az új dolgokra vagy elzárkózik az ismeretlentől. Mint egy örök szkeptikus, aki mindenben kételkedik. A kritikus gondolkodás valóban eszköze a tudománynak, de az nem jelenti azt, hogy ne mutatna érdeklődést az ismeretlen dolgok felé, hiszen akkor nem is fejlődne.
Amit talán hiányolnak, az egy határozottabb fellépés lenne a kutatók részéről. Fellépés, aminek során közlik, mennyire elhivatottak kutatni a rejtélyeket és büszkén hangoztatják az eddigi eredményeiket. Lehet ugyanis, hogy csupán arról van szó, hogy nem hallunk eleget ezekről a kutatásokról.
Mert mi is a valóság? A valóságban számtalan kutató és tudós görcsöl kérdések és problémák felett, kutatják az élet rejtelmeit, éjszakákat töltenek a kérdések megválaszolásával, rakétákat, űrhajókat, műholdakat indítanak az űrbe, számolnak, mérnek, elméleteket alkotnak, felteszik a kérdést: egyedül vagyunk?
Említsük meg csupán Jill Tartert, aki több éve dolgozik a SETI-nél és eddig mindent megtett azért, hogy a legalaposabb technológiával keressék a földönkívüli életet, az őt érő kritikák ellenére. Mégsem találtak semmit. De nem azért, mert a tudomány beszűkült agyú vagy túlontúl szkeptikus lenne hanem azért, mert eddig nem találtak értékelhető bizonyítékot. A tudomány keres, nincs hiánya a motivációban, de nem talált még semmit, ami egy különálló dolog.
Ami pedig az Oumuamua objektumot illeti, nem azért nem kap nagyobb hangot az elmélet, miszerint földönkívüli eredetű lenne mert a tudomány elfordul a kérdés elől, hanem azért, mert sok olyan érvet találtak, ami viszont amellett szól, hgy a tárgy természetes eredetű. Megintcsak tehát, nincs elegendő bizonyíték. Pedig a tudósok nyitottak rá. De hogy tovább is menjünk, hasonló objektumokat szintén szeretnének tanulmányozni, éppen ezért fejlesztik az Üstükös Elfogó Projektet (Comet Interceptor Mission).
Az objektum furcsa viselkedésére tehát vannak olyan magyarázatok, melyek alátámasztják a tárgy természetes voltát mint például az egyik felvetés, miszerint akár egy fagyott nitrogénből álló jéghegyről lehet szó.
Egyes kutatások mindenesetre nagy visszhangot generálnak, ezt nem szabad elfelejteni, még ha maguk az eredmények csalódást is okoznak egyeseknek: az arzénalapú, életre utaló fosszíliákat, melyeket a közelmúltban marsi meteoritokon találtak szintén a tudomány nyitottságát támasztja alá. Még ha valami szenzációsabban is szerettünk volna.
Az lehet ugyan, hogy a tudomány néhány évtizede valóban elutasítóbb volt, de az utóbbi éveben meglehetősen nyitottá vált. Mi, akik érdeklődünk az UFO-k és paranormális jelenségek iránt viszont nem látunk bele a tudományus munkába. Vagy inkább: nem akarunk belelátni? Mert ez is egy elutasítás. Ne feledjük: az Univerzum hemzseghet az élettől. A tudomány pedig keres, szüntelenül.