Ha máshol nem is, a tévében már biztos belefutottál a Milla Jovovich-es Jeanne d’Arc-ba, ami bizony igaz történet. Ez a francia parasztlány több meghatározó győzelmet aratott, a százéves háború idején vezette a francia nép felszabadító harcát az angolok ellen nemzeti hőssé és később szenté vált. Úgy emlegették: az orléans-i szűz. Csakhogy az egyházi törvényszéknek nemigen volt ínyérő, hogy női hadvezér és még Isten is szólt, ezért szegény alá gyújtottak boszorkányság vádjával.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy száz éves háború
1337-ben kitört a francia területeken a száz éves háború a francia trón körüli viták okán. Az uralkodók között viszály dúlt, a nemesség is megosztott volt. Mindeközben az angolok elkezdték ledarálni a francia gazdaságot, míg végül 1429 elején Franciaország háromnegyede angol uralom alatt állt. Rövidesen az angolok ostrom alá fogták Orleáns-t, ami nem mellesleg az egyetlen független francia város volt a Loire vidékén, ergo ha azt is elorozzák, akkor az angolok nyertek és game over. Röviden-tömören Franciaország benne ült a sz?ószban.
Jeanne-t megszólítják a szentek
Jeanne 1412 körül született Domrémy-ben. Szülei, Jacques d?Arc és Isabelle Romée. Hétköznapi kis parasztlányka volt, aki szeretett táncolni. Jeanne saját bevallása szerint 12 éves korában volt az első látomása, amiben egyedül állt egy mezőn és beszéltek hozzá. A vízió után örömében sírva fakadt. Úgy gondolta, hogy Alexandriai Szent Katalin, Antiokheiai Szent Margit és Szent Mihály szólították meg és kérték arra, hogy söpörje ki az angolokat és vezesse el a trónörököst Reimsbe a koronázásig, ha már 816 óta volt tisztességes királyuk. Ilyen látomásokban egész életében része volt. Akár fizikai vagy lelki harcról volt szó, a látomásokban tanácsokkal látták el őt és biztatták. Bátran hangoztatta is, hogy látomásaiban maga Isten kérte, hogy szabadítsa fel hazáját.
A parasztlány lesz a megmentő
16 éves korában azt jósolta, hogy megfordul a hadiszerencse Orléans közelében és természetesen be is teljesült. Erre a vaucouleurs-i helyőrség vezetője gróf Robert de Baudricourt, megengedte Jeanne-nak, hogy találkozzon VII. Károllyal Chinonban. Ekkor már okosan inkább férfinak öltözött.
Közben Károly anyósa, Aragóniai Jolán kiperkált egy felmentő sereget Orléanshoz. Velük tartott Jeanne, méghozzá lovagi felszerelésben, fehér páncélban, lovon ülve, karddal meg zászlóval. Ez tükrözte megbecsült személyét a seregben, meg aztán erényövnek sem volt utolsó egy vaskos páncél az esetleg kiéhezett katonák között. Ugyanis végig vadul igyekezett szüzességét óvni, ezért még a haját is rövidre nyírta, hogy senkinek se támadjon iránta gusztusa.
Időközben a tanácsadók suttogni kezdtek Károly fülébe, mi van, ha Jeanne nem igazhitű, hanem boszorkány. Na nehogy már valaki azt mondja rájuk, hogy a királysága Sátán ajándéka volt. A Károly fülébe ültetett bogár gyorsan elrendelte 1429 áprilisában Poitersben a Jeanne hitének bevizsgálását. A suttogók pechére a vizsgálóbizottság kifogástalan életűnek, alázatos, becsületes, hívő kereszténynek nyilvánították a harcos parasztlányt.
Jean d’Orléans, az orléans-i hercegi család megbízott vezetője eleinte távol tartotta a lányt a haditanácstól, és a táborban is felejtették, amikor a sereg elment háborúzni. De Jeanne mégis megoldotta, hogy mindig mindenütt ott legyen, akit egyébként társtisztjei nagyra becsültek és az ügyes stratégát és harcászt láttak benne. Pedig Jeanne se töketlenkedett, hanem szigorúan megtiltott mindenféle paráznaságot, káromkodást és még a szajhákat is kipenderítette a táborból.
1429. május elején sorra foglalta az erődöket és egyre sikeresebbnek mutatkozott. Még azután is, hogy a nyakán eltalálta egy nyílvessző, de tojt rá és visszatért levezényelni az utolsó rohamot. A korabeliek az elkötelezettség hősnőjének emlegették.
VII. Károly, Jeanne kérésére, megtette őt hadsereg társparancsnokává II. Alençon János herceg mellett. Végül a sikerek odáig vezettek, hogy július 16-án Reims megnyitotta kapuit és 17-én megtartották a koronázási ceremóniát.
Addigra már a legtöbb tábornok is Jeanne pártjára állt. Alençon végképp hálás lehetett neki, mert neki köszönhette az életét. A lány előre figyelmeztette egy készülődő tüzérségi támadásra. Ugyanebben a csatában bizonyította maga Jeanne is újfent, hogy kiválóan dolgozik az őrangyala vagy gumiból van, mert nekicsapódott a sisakjának egy kőből készült ágyúgolyó és lazán túlélte. De az sem állíthatta meg, mikor a szeptember 8-án kezdetét vett Párizs felszabadítása során a lábába fúródott egy nyílvessző. Sérült lábbal folytatta a csapatok irányítását.
Kétségkívül ő az a nő a filmekben, akit nem talál a golyó, de legalábbis nem lehet megölni? rá is szolgált, hogy októberben nemesi címet kapott, amiért bevette Saint-Pierre-le-Mo?tiert.
Amikor már nem tartottak igényt Isten harcosának szolgálatára?
Következő útja Jeanne Compi?gne-be vezette 1430 áprilisban, hogy védekezzen az angol és burgund ostrom ellen. Május 30-án parancsot adott a visszavonulásra még azt is vállalta, hogy utolsóként lép le a csatatérről, de a burgundok körbevették és fogságba került.
Akkoriban lehetőség volt a fogoly kiváltására, de Jeanne családja nem rendelkezett elég suskával a király meg? nem csinált semmit. A magára maradt Jeanne több alkalommal is igyekezett megszökni, végül az angolok vették meg?
És mint valami trófeát, az angolok diadalmenetben vitték Rouen-ba, ahol boszorkánysággal vádolták meg az egyháznál. Seperc alatt elítélte eretnekség vádjával Pierre Cauchon beauvais-i püspök. A cserbenhagyott prófétanőt néhány nappal később megpróbálták megerőszakolni a börtönben.
Szegény Jeanne egymaga próbálta meg kitalálni mihez kezdjen, mi a kisebb rosszabb, amit választhat, így az addigra megfélemlített és halálfélelemmel küzdő lány nyilvánosan beismerte bálványimádását és hogy nem Isten, hanem a Sátán szólt hozzá. Ezért eredetileg csak életfogytiglanira ítélték volna, de a hite erősebb volt, mint gondolta ? meg aztán egy látomásban a szentek jól lecseszték, hogy gyenge és áruló és visszavonta vallomását.
Végül 1431. május 30-án máglyahalált halt Rouen-i Vieux-Marche-on. Utoljára is Jézus neve hagyta el a száját. Porait utána még egyszer begyújtották, nehogy bárki is valami ereklyét gyűjthessen be tőle, és ami azután is megmaradt, azt a Szajnába szórták.
Jobb később, mint soha?
Véletlenül sem Jeanne jó hírnevéért és lelki üdvösségéért, hanem hogy ne az legyen, hogy egy eretnek segítségével szerzett magának koronát, 1455-ben VII. Károly arra kérte III. Kallixtusz pápát, vizsgálja felül Jeanne ügyét. És mit ad Isten 1456. július 7-én, hát nem ártatlannak találták Jeanne-t és mártírrá nyilvánították?
1909. április 11-én boldoggá, 1920. május 16-án pedig szentté avatták, és Szent Johanna lett Franciaország egyike a kilenc védőszent közül.
Érthető, hogy Jeanne d’Arc legendás alak lett. Nem sok parasztlányról tudni, akihez szólt Isten (kivéve még a fátima-i meg a medjugorje-i gyerkőcöket, bár ott inkább a Szűz Anya volt a beszélgetőpartner, de úgy tűnik, Istennel mindketten kedvelik az egyszerű embereket) és még legendás harcosává is váltak. Persze ma már tudjuk, hogy az akkori emberek sík hülyék voltak és ahelyett, hogy értékelték volna a csodás képességeket, rögtön az ördögnek tulajdonították és tulajdonosát tűzre dobták.
Jeanne d’Arc hitte, hogy bármely társadalmi rétegből származó ember kaphat isteni küldetést. Ahogy az lenni szokott, már anno is a nők voltak érzékenyebbek az Jeanne támogatói közé tartozott VII. Károly anyósa, Aragóniai Jolán, aki igazolta a lány szüzességét és pénzelte Orléans-i útját. Luxemburgi Johanna, aki fogságban tartotta compi?gne-i elfogása után, enyhítette fogságának körülményeit és igyekezett kitolni az angoloknak történő kiadását. És ott van Burgundiai Anna, a bedfordi hercegnő, az angol kormányzó felesége, aki ugyancsak szűznek nyilvánította Jeanne-t. A nők egy pozitív példaképet, egy hívő lelkű, tetterős hősnőt látnak benne, nem úgy, mint a férfiak, akik a riválist, az ellenséget, a boszorkányt?