Home Földönkívüliek Mesterséges “csatornák” miatt hitték azt sokan a 19. század végén, hogy a...

Mesterséges “csatornák” miatt hitték azt sokan a 19. század végén, hogy a Marson értelmes lények éltek

0

Manapság a csillagászati felfedezések korát éljük. Szinte napról napra érkeznek hírek olyan kutatási eredményekről, amelyek segítségével az emberiség egyre közelebb kerül az univerzum teljes megismeréséhez.

Számos, sokakat izgató kérdésben azonban továbbra is sötétben tapogatózunk. A földönkívüli értelmes élet lehetősége az egyik ilyen téma, amely a viktoriánus kor emberének fantáziáját is megragadta.

A kérdéskör középpontjában hagyományosan a Mars áll. Sokan még manapság is úgy gondolják, a vörös bolygón egykor olyan állapotok uralkodhattak, amelyek lehetővé tették az élet megjelenését. Ezen elmélet egyik képviselője volt Percival Lowell is, aki azonban túl messzire ment következtetéseiben.

A befolyásos bostoni családba született Lowellt már gyerekkorában is érdekelték a természettudományok, különös tekintettel a csillagászatra. Amikor lediplomázott matematikából a Harvardon, a Naprendszer keletkezéséről tartott beszédet, amelyről úgy vélte, ködszerű anyagból keletkezett.

1893-tól már teljes mértékben a csillagászatnak szentelte az életét, és megépíttette a Lowell Csillagvizsgálót az arizonai Flagstaffban, amellyel elsősorban a Mars megfigyelése volt a célja. A nagy magasság miatt, szándékosan választotta ezt a helyet obszervatóriuma felépítéséhez.

Lowell figyelmét elsősorban a Mars csatornái ragadták meg, amelyekről a neves olasz csillagász, Giovanni Schiaparelli értekezett. Igaz, Schiaparelli valójában a canali szón a Marson található mesterséges képződményeket értette, a félrefordítás azonban sokakat sarkallt további kutatásokra és teóriák felállítására.

Köztük Lowellt is, aki mintegy másfél évtizedet áldozott arra életéből, hogy számos részletes leírást készítsen a Mars felszínéről, és azt állította, távcsövén keresztül észlelte a vörös bolygón található mesterséges csatornákat. Ebből arra következtetett, hogy kell(ett) lennie ott valamilyen magasabb intelligenciának, amely képes csatornák építésére. Marssal kapcsolatos kutatásait három könyvben összegezte.

Bár többen is osztották Lowell nézetét, az elméletet elsősorban Lowell tette népszerűvé. Elemzéseiben nem természetes képződményekről beszélt, ezek közé tartoztak a csatornák is. Úgy vélte, a bolygón megtelepedő értelmes lények, egy fejlett civilizáció képviselői kétségbeesésükben szánták rá magukat a csatornák megépítésére: a sarki jégsapkák az utolsó vízforrást jelentették számukra, amelyekkel megmenthetőnek látták kiszáradó és haldokló bolygójukat.

Az elmélet rendkívül népszerű lett a nép körében, a tudományos közvélemény azonban nem volt ennyire lelkes. Más csillagászok nem észlelték a Marson azokat a jegyeket, amelyeket Lowell igen, akik pedig mégis, úgy vélték, a csatornák hálózata nem olyan nagy, mint amekkorának az amerikai csillagász leírta.

1909-ben a dél-karolinai Mount Wilson Csillagvizsgáló rendkívül modern távcsövével is megvizsgálták, mennyire helytállóak Lowell állításai, és azt találták, hogy a bolygón számos olyan geológiai képződmény figyelhető meg, amelyet természetes erózió okozott.

A csillagász elmélete az 1960-as években dőlt meg végleg, amikor a NASA a Mariner-program keretében a korábbiaknál sokkal jobb minőségű képeket készített a bolygóról. Felfedték, hogy a Marson kráterek találhatók, a csatornák pedig csak optikai illúziók voltak.

Lowell hírnevét azonban már életében is kikezdte megcáfolt teóriája, és ez, valamint az első világháború kitörése valósággal leterítette a pacifista tudóst. 1916. november 12-én egy végzetesnek bizonyult stroke vitte el. 61 éves volt. Csillagvizsgálójától nem messze, az ún. Mars-dombon temették el.

Múlt-kor