Home Tudomány és technológia Mindannyian egy szimuláció szereplői vagyunk?

Mindannyian egy szimuláció szereplői vagyunk?

0

Gondolkodott-el már azon, hogy mi van ha egy valósághű számítógépes szimuláció keretein belül létezik? Benjamin Curtis – a Nottingham Trent Egyetem filozófia és etika vezető tanára ezeket az elképzeléseket és koncepciókat vette górcső alá.

Ha eszünkbe jut a fenti gondolat, inkább megpróbáljuk lerázni magunkról. De vajon biztosak lehetünk-e aban, hogy tényleg azok vagyunk, akiknek hisszük magunkat? Mi van, ha a testünk és a körülöttünk lévő világ nem más, mint illúzió?

Ha ez így van, akkor egy ilyen felismerés örökre megváltoztatná az életünket.

Ez az elmélet azonban nem egy újkeletű dolog. Hasonló gondolatai már a 17. századi francia filozófus, Rene Descartes-nek is felvetődtek. Ő persze nem gondolta, hogy egy szimuláció része lenne, hanem azt vetette fel, hogy egy gonosz démon talán megtéveszti őt és hogy a körülötte lévő világot valóságosnak gondolja, holott nem az. De a gonosz démonok manapság már kissé divatjamúlt teremtményeknek számítanak.

A 20. századi filozófiában az volt a népszerű elképzelés, hogy elektródákra kötött agyak vagyunk, amelyekbe gonosz tudósok elektromos impulzusokon keresztül táplálják be az élményeinket. Ez (többé-kevésbé) a Mátrix című film alapfeltevése. De mostanra már ez az elképzelés is elavultnak számít.

A kortárs filozófia ehelyett azt kéri tőlünk, hogy képzeljük el, hogy számítógépes szimulációban élünk, és hogy az elménk maga is csupán emuláció, amely számítógépes kódon fut. Ezt a hipotézist számos filozófus és tudós komolyan veszi, és néhányan azt állítják, hogy a hipotézis nemcsak lehetséges, hanem jó eséllyel igaz is.

Van-e szabad akaratunk?

Ha tehát a feltételezés szerint szimulációban élünk, mi lesz a szabad akaratunkkal?

Ebben az esetben úgy érezhetjük, hogy szabad akaratunk van, de mindez csupán a programozásának köszönhető. Ha az elménk nem lenne más, mint egy számítógépes program, amely valahol egy szerveren fut, akkor nehéz elképzelni, hogyan lehetne valódi kontrollunk a gondolataink és tetteink felett. Mindent a programozásunk határozna meg.

De most már egy lépéssel továbbmehetünk, és megkérdezhetjük: mi a különbség a számítógépben egy program szerint futó elme és az agyban biológiai törvények szerint futó elme között?

Valójában nem lenne szabad akaratunk, mert gondolataink és cselekedeteink egy számítógépben zajló elektronikus műveletek eredményei lennének, amelyek felett nincs befolyásunk. De a mi gondolataink és cselekedeteink az agyunkban zajló biológiai műveletek eredményei, és azokat sem tudjuk irányítani. Úgy tűnik tehát, hogy nem számít, hogy egy számítógépes szimulációban vagy a való világban vagyunk-e. Akárhogy is, az elmélet szerint tehát nincs szabad akaratunk.

De lehet, hogy a programozásunk az idegrendszerünk csupán bizonyos paramétereit határozza meg, amelyeken belül a szabad cselekvés még valahogy lehetséges, ahogyan azt egyesek gondolják. Vagy talán a szabad akarat valami másban áll, mint abban, hogy képesek vagyunk mást tenni, mint amit mi teszünk, ahogy mások gondolják.

Lehetnek-e a számítógépes programok tudatosak?

Egy hagyományos nézet, amelyet Descartes vallott, és amelyet néhány kortárs filozófus (például Richard Swinburne) még mindig vall, az, hogy a tudatosság egyáltalán nem biológiai agyunk működéséből ered. Az elme e nézet szerint teljesen elkülönül az agytól, de a kettő mégis kölcsönhatásban van egymással. A tudatos gondolatok tehát a szellemi elmében keletkeznek, majd átsugározódnak a fizikai agyba.

De akik valószínűtlennek tartják ezt a nézetet, éss úgy gondolják, hogy a tudat a biológiai anyag működéséből ered, azoknak úgy tűnhet, hogy egy valódi tudatos elme nem biológiai anyagok működéséből is ered, mint amilyenekből egy számítógép készül. És ha ez igaz, akkor a számítástechnika és a mesterséges intelligencia rohamos fejlődését tekintve nem lehet már messze az a nap, amikor egy ilyen elme létrejön.

A tudatos számítógépes elmék létezésének messzemenő következményei vannak. Az egyik ilyen következmény az ilyen elmék erkölcsi státuszának kérdése. Ha lehetnek vágyaik és érzelmeik, lehetnek boldogok és szomorúak, és szerelmesek, akkor úgy tűnik, hogy ugyanolyan erkölcsi tiszteletet érdemelnek, mint az emberi lények.

De akkor erkölcsileg helytelennek tűnne beavatkozni az életükbe, például újraprogramozni a programozásukat, ami gyilkossággal lenne egyenértékű. Úgy tűnik, hogy a mi jogainkat védő jogi kereteket ki kellene terjeszteni az ő jogaik védelmére is. Hogy ez hogyan lehetséges, az egy bonyolult kérdés, amellyel a filozófusok és a jogi szakértők még csak most kezdenek foglalkozni.

Dr StClaire képe a Pixabay -en