Home A múlt rejtélyei Rejtélyes lábnyomok okoznak fejtörést a kutatóknak

Rejtélyes lábnyomok okoznak fejtörést a kutatóknak

0

A tudósok hamarosan közelebbről is megvizsgálnak egy 3,6 millió éves lábnyomsorozatot, amelyet Tanzánia északi részén fedeztek fel.

Az észak-tanzániai Laetoliban található, vulkáni hamuban megőrződött, 3,66 millió évvel ezelőttre datált fosszilis lábnyomok gyűjteménye még mindig tartogat meglepetéseket, csaknem 45 évvel a felfedezésük után.

A Laetoli egyik lelőhelyéről származó fosszilis lábnyomok újraelemzése alapján a Nature folyóiratban megjelent új tanulmány szerzői azt állítják, hogy egy korábban ismeretlen korai emberi faj bizonyítékát fedezték fel ezen a helyen. Van azonban okunk arra, hogy óvatosnak legyünk ezzel a következtetéssel kapcsolatban.

Mielőtt elmélyednénk ezekben az új eredményekben, említsünk meg néhány szót ezekről a lábnyomokról. Laetoli, a paleontológiai ásatásokról jól ismert terület számos különböző lelőhelyet foglal magában, amelyeket az ABC betűivel jelölnek. Mary Leakey brit paleoantropológus és munkatársai 1978-ban számoltak be először fosszilis lábnyomokról a G lelőhelyen, a Laetoli fő nyomvonalas lelőhelyén.

2016-ban egy Fidelis Masao tanzániai régész vezette csapat további nyomokat fedezett fel a G helyszín közelében, az S helyszínen. A G és S helyszínen talált lábnyomokat általában az Australopithecus afarensis nevű jól ismert ősember (hominin) fajhoz rendelik, amelynek legismertebb példája a “Lucy” csontváz.

Kevésbé ismert az a tény, hogy 1976-ban, két évvel Leakey híres felfedezése előtt, az A lelőhelyen öt lábnyomot találtak. Fontos, hogy ezek a lelőhelyek mindegyike ugyanazon a hamufelületen található, így tudjuk, hogy ugyanabból az időszakból származnak.

Az A helyszín öt lábnyomát azonban nagyrészt elfelejtették, Leakey későbbi felfedezése háttérbe szorította. Ez érthető volt, mert az A helyszín lábnyomai rossz morfológiai formájúak, vagyis rosszul definiáltak, és kevesebb volt belőlük (a G helyszínen több mint 30 egyedi lábnyom található).

1987-ben Russell Tuttle amerikai paleoantropológus felvetette, hogy ezeket a lábnyomokat egy medvefaj, vagy a G lelőhelyen találtaktól eltérő hominin hagyhatta hátra. Arra is figyelmeztetett, hogy a lábnyomok formájának változatossága a G lelőhelyen találtakhoz képest egyszerűen annak a hamurétegnek a változó tulajdonságait tükrözheti, amelyen a hominin végigsétált.

Annak kiderítésére, hogy kihez tartoztak ezek a lábnyomok, egy nemzetközi kutatócsoport 2019-ben újra feltárta az A-lelőhelyen talált nyomokat. Eredményeik állnak a Nature folyóiratban megjelent új tanulmány középpontjában.

A kutatók különböző módszerekkel, többek között fényképezéssel és 3D-szkenneléssel vizsgálták meg a Site A lábnyomokat. Összehasonlították a szélességet és a hosszúságot fekete medvék, csimpánzok és emberek lábnyomaival, valamint a G és S helyszínről származó nyomokkal. A medveelméletet is megvizsgálták a modern fekete medvékről készült videofelvételek vizsgálatával, amelyek ritka alkalmakkor felegyenesedve járnak.

A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy összességében az A helyszínen talált lábnyomok nem hasonlítanak a medve nyomaira, és különböznek a G és S helyszínen talált lábnyomoktól.

Az egyik különlegesség, amire felhívják a figyelmet, hogy az A helyszín nyomvonala keresztbe-kasul lépked, szinte mintha az ember megpróbálna egy vonalat követni egy józansági teszt részeként. Ez és más eredményeik alapján a szerzők azt sugallják, hogy az A lelőhelyen található nyomokat egy másik hominin készítette, mint a G és S lelőhelyeken található nyomokat. Azt állítják, hogy 3,66 millió évvel ezelőtt két hominin faj járta be a laetoli tájat.

A szerzők szerint ez lehetséges. Egynél több homininfaj volt az afrikai tájon ebben az időszakban, és néhány Australopithecus-fajon belül is láttunk anatómiai eltéréseket a lábfejben.

Itt a nyomok változatossága a kulcskérdés. Képzeljük el, hogy sétálunk egy tengerparton vagy homokos ösvényen. A lábnyomok, amiket hagyunk, egyik lépésről a másikra változnak. Ez tükrözi az emberi járás természetes változékonyságát, valamint a talaj jellemzőinek finom különbségeit.

Egy nemrégiben megjelent tanulmányunkban az olvasható, hogy legalább tíz-húsz lábnyomra van szükség ahhoz, hogy magabiztosan számszerűsíthessük a változékonyságot egyetlen dimenzióban, például a lábnyom hosszában, nem is beszélve több dimenzióról. Mások szerint több mint 250 nyomra lehet szükség ahhoz, hogy megfelelően számszerűsítsük egy lábnyom háromdimenziós formáját.

A lábnyomok és az azokból eredő lábnyomok sokkal változatosabbak, mint korábban gondolták, és egyesek szerint még ugyanazon faj egyedei is nagyon egyedi járással rendelkezhetnek.

Ebben az összefüggésben meglehetősen meglepő, hogy a tanulmány szerzői nem csupán egy egyedre, hanem egy egész fajra vonatkozóan vonnak le következtetéseket.

Következtetéseik megerősítésének egyik módja az lenne, ha modern “egész láb” módszereket alkalmaznának, hogy statisztikailag összehasonlítsák a legjobb lábnyomot az A lelőhelyen, valamint az S és G lelőhelyen találtakkal. Ez lehet a jövőbeli kutatások egyik megközelítése.

Minden bizonnyal több bizonyítékra van szükség annak megállapításához, hogy ezek a lábnyomok igazolják-e ezt az izgalmat, és valóban egy másik korai emberi fajhoz tartoznak-e.

Fotó: CC BY-SA 3.0 Wikimedia