A klasszikus halálközeli élményeknek számos remek előnnyel járhatnak. Többen azonban élesen bírálják ezeket a tapasztalásokat mondván, hogy károsak magára a személyre nézve. Az orvosi jelentések azonban nem feltétlenül állítják, hogy ezek az élmények ártalmasak lennének. A kritikusok pedig nem biztos, hogy tisztában vannak az elvont gondolkodással, amely téves véleményalkotáshoz vezethet.
Elmondhatjuk azt, hogy minden halálközeli élménynek nagyjából ugyanazok a jegyei amellett, hogy az ezt átélő személyek mind azt állítják, hogy ráébredtek a világra. Természetesen vannak tapasztalások, melyek nem fordulnak elő egy másik esetben, de alapvetően közös az élmény. Ettől függetlenül egyéni élményekről beszélünk.
A halálközeli élményekre már többen megpróbáltak elméleteket és modelleket felállítani. Az egyik gyakran előforduló jellemző a telepátia, amellyel a halálközeli élményt átélő személy kommunikál a túloldalon lévő halottakkal.
Telepátia alatt olyan komunikációt értünk, melynek során a tapasztalást átélő személy gondolatokat küld és fogad egy másik entitástól. Ez a kommunikáció elsődleges formája a túloldalon. Habár sokan úgy gondolnak a telepátiára, mint egy indirekt nyelvre, amely közvetlen ugyan, mégis van benne távolságtartás ? a beszámoló szerint közel sem ez a helyzet. Ez a kommunikáció egészen közvetlen, hatékony és tiszta, ahol nincs helye semmilyen félreértésnek. Mondhatjuk azt is, hogy a halált követően a non-verbális kommunikáció válik az egyetlen kommunikációs cstornává.
A telepátiát, mint fogalmat a halál utáni kommunikációs forma leírására használjuk. Talán ez az egyetlen olyan szavunk, amely képes leírni, hogy miként képzeljük el a túloldalon történő adatcserét. Fontos megjegyezni azonban, hogy ezt a fajta kommunikációt nagyon nehéz elemezni. Könnyebb lenne ugyanis a helyzet, ha a személyek a megszokott módon kommunikáltak volna odaát. Egyszerűbb lenne leírni az adatközlés módját, hiszen ehhez vagyunk hozzászokva a Földön.
Abban azonban sokan egyetértenek, hogy a gondolat az alapja mindenfajta kommunikációnak, legyen szó az életről vagy halálról. Ha csak az irodalomra tekintünk, hiába szavakat használnak a versekhez és a regényekhez, azok mégis érzelmeket, gondolatokat közvetítenek.
Dr. Raymond Moody, aki a téma kutatója, úgy találja, hogy a halálközeli élményeknek a következő a fő motívuma: a személyek érzik, hogy hamarosan történni fog valami. Előfordul, hogy eljönnek értük valakik. Jellemző az egykor eltávozott családtagok, rokonok, szeretteink jelenléte, akikből árad a szeretet melegsége. Olyan érzés ez, mint amit még senki sem tapasztalt.
A rengeteg beszámoló, interjú arra utal, hogy kell lennie valaminek odaát. Valaminek, ami hihetetlenül kellemes tapasztalást és megértést adhat annak aki átéli. Hogy pontosan mi a kibenléte a halál utáni világnak, nem tudjuk, de remélhetőleg minél több beszámoló készül, annál több választ kapunk majd a kérdésekre.
Seres Gábor – paranormal.hu