Síri hangok és furcsa légáramlatok. Úgy tartják, Strasbourg katedrálisánál máig jelen van a gonosz.
A Franciaország keleti határán, az Ill-folyó és a Rajna találkozásánál elterül? Strasbourg igazi kétarcú város. Míg egyik felén, a hatalmas üvegpalotákban egy egész kontinens jöv?jét meghatározó döntések születnek, Kis-Velenceként is emlegetett belvárosát romantikus és kisvárosi hangulat jellemzi, ahol a bagett- és kávéillattal f?szerezett, álmos és hamisítatlan francia nappalok kéz a kézben járnak a pezsg? éjszakai élettel.
Az apró cukrászdák és pékségek, a parkok és a szórakozóhelyek között azonban a sötét középkor hangulata lopakodik csendesen a sz?k sikátorokon és az ódon macskaköveken át egészen az óváros központjáig, ahol az eredeti, fagerendás homlokzatú, félezer évet megélt házak közül félelmetes er?vel magasodik ki a város jelképének számító, monumentális építmény, Strasbourg legendás katedrálisa.
Hiába született meg itt a Marseilles, és hiába köthet? neve Gutenberghez és az egyetemes kultúra meghatározó változásaihoz, Strasbourg élete a történelem folyamán els?sorban katedrálisa körül forgott. A homokk?b?l épült monstrum, mely a gótikus hangulatú, eredeti állapotban meg?rzött középkori városmag szívében, az Ille-folyó szigetén foglal helyet, 1988 óta a Világörökség részének számít, 142 méteres magasságával pedig a világ hatodik leghatalmasabb temploma, s?t, 1647-t?l 1874-ig, a hamburgi templom megépítéséig a legnagyobbnak számított.
Helyét már a rómaiak is szentként tisztelték, kés?bb, a pogány istenek korának bealkonyulásával egy kisebb keresztény katedrálist emeltek területén Sz?z Mária tiszteletére. K?katedrális el?ször 1015-ben épült fel itt, fa gerendázata miatt azonban egy t?zvész során porig égett – kivéve kriptáját, mely ma is a templom alatt húzódik. Ekkor határozták el, hogy újat építenek, jóval szebbet és jóval hatalmasabbat, mint az épp csak befejezett baseli, melyet akkor a gótikus éra mesterm?vének tartottak. A 11. és 15. század között felépült m?vészeti remek román alapokon nyugszik, befejezésekor azonban már els?sorban a gótika stílusjegyeit képviselte.
Hatalmas északi tornyát 1439-ben fejezték be, míg déli tornya sosem épült meg – épp ez az aszimmetria tette azonban jelképessé a kor hasonló építményei között, nem utolsósorban több ezer faragott figurája, az utolsó ítéletet ábrázoló részletek és jellegzetes, vöröses-fekete színe mellett.
A Victor Hugo által gigantikus csodaként leírt épület a Rajna túloldaláról, a Fekete-erd? vidékér?l szemlélve is kirajzolódik a horizonton, nem véletlen, hogy a második világháború idején is szimbolikus jelent?séggel bírt. Hitler a német emberek nemzeti szentélyévé emelte, míg a franciák megesküdtek rá, hogy csak akkor teszik le a fegyvert, ha újra nemzeti lobogójuk színei díszítik a katedrálist. Csak úgy, mint a reformáció templomrombolásai idején, a világháborúk alatt zajló bombázások során is jelent?s károkat szenvedett, a ?90-es években azonban az utolsó sérüléseket is helyreállították. A homlokzatok figurái közül azonban sok ma már csak múzeumban tekinthet? meg, a templomon csak h? másolatok láthatók.
Az épület, csak úgy, mint maga a város, napjainkban is jelképes üzenetet hordoz, sokak szerint ezért is tervezett bombamerényletet 2000-ben az al-Kaida az alatta elterül? piactéren a karácsonyi vásár idején, Isten ellenségének nevezve az építményt. A csapást szerencsére a német és francia rend?rség meghiúsította.
Az épületben található a világ egyik legnagyobb, 18 méteres asztronómiai órája, mely a maga korában, s?t, sokak szerint még ma is matematikai és technikai csodának számít. A mozgó karakterekkel játszó, szokatlanul pontos eszköz nem csupán óra, de számológép is egyben. A percek és órák mellett a hónapot, az évet és a hét napjait is mutatja, csak úgy, mint a szök?éveket, a napéjegyenl?ségeket, a Hold fázisait, a bolygók állását és a zodiákus jegyeit, s?t, még a keresztény húsvétok dátumát is képes kikalkulálni. A legenda szerint alkotóját megvakíttatták, hogy ne tudjon létrehozni még egy ilyen bonyolult szerkezetet.
Más, még sötétebb legendák is szöv?dtek azonban a katedrális története köré, melyek miatt úgy tartják, az épületben és körülötte titokzatos er?k jelenlétét érezni a mai napig. A szóbeszéd évszázadok óta úgy tartja, hogy az épület alatt egy föld alatti tó van, és maga is olyan oszlopokon áll, melyek folyamatosan süllyednek a tóba.
Úgy tartják, a titkos világ bejárata a szemben lév? háznál található, ahonnan – a templomhoz hasonlóan – gyakran hallani evez?k csapásait, holott senkir?l nem tudnak, aki a csónakban ülne. Egy másik legendának köszönhet?en a strasbourgiak és a jól értesült turisták a mai napig megborzongnak, ha h?vös fuvallatot éreznek a templom oszlopai között járva vagy az azt határoló tereket átszelve, melyeken szokatlan er?sen süvít a szél, akkor is, ha a város többi részén ragyogóan süt a nap.
Egy réges-régi történet szerint ugyanis, egyszer, a régmúlt id?kben az ördög utazott keresztül a vidéken, a szél hátán lovagolva. Mikor meglátta a templomot, közelebb lopózott, figyelmét pedig nem kerülte el egy faragás, mely ?t ábrázolta csábító fiatal férfi képében, bolond szüzekkel körülvéve.
Hátából varangyok és kígyók bújtak ki, azonban a naiv lányok ebb?l semmit nem vettek észre – ahogy sok turista sem. A jelenet olyannyira felcsigázta, hogy rögvest meg akarta nézni, belül található e hasonló. Mikor azonban belépett a megszentelt helyre, azonnal fogságba esett. Úgy tartják, azóta is ott van, a szél pedig máig türelmetlenül várja a katedrális körül süvítve. A dühös ördög jelenlétét pedig a furcsa légáramlatok érzékeltetik, melyek a templom aljától szállnak fel az angyalok oszlopaiig.