Sokan azt hiszik, ez nem is lehet kérdés. Bizony vannak olyan dogmák, amelyek bizonyítottsága felől általában nem érdeklődünk, elhisszük tanítóink, tanáraink, tudósaink szavát. A címben említett kérdés is ezek közé tartozik.
De számos, főleg Nyugaton élő magyar történész és egyéb kutató “nemmel” válaszol a kérdésre. Szervezeteikben nem csupán magyar kutatók tevékenykednek, így pártatlan véleményeket is lehet hallani, és a kutatások nem csak a magyarok által megszokott területeken zajlanak. Néha érdekes eredményre jutnak. Így közülük számosan nem hisznek abban az állításban, hogy a magyarok a finnugor népek rokonai lennének. Ez még nyelvileg is csak részben igaz, egyéb szempontból pedig egyáltalán nem – vallják.
És tudományos érveik is vannak. Bírálják, hogy erről a kérdésről idestova másfél száz éve csak és kizárólag a nyelvészek tartják fenn maguknak a döntés jogát, holott a kérdés nyilvánvalóan sokkal szerteágazóbb. Csak a nyelvészek ítélete alapján került be tankönyveinkbe minden arról, hogy hol volt az őshazánk, merre vándoroltunk, milyen volt a magyarok őstörténete. Sajnos, itt kevés szavuk van a történészeknek, Magyarországon a finnugor nyelvészek – szerintük beszűkült, csőlátó – álláspontja lett a hivatalos, és az is maradt mindmáig.
Pedig hát a régészet vagy az antropológia soha egyetlen adattal sem tudta alátámasztani a nyelvészek véleményét! A nyugati magyar őstörténészek szerint ez egyoldalú, mondhatni diktatórikus álláspont, amelynek dogmatikus jellege kétségtelen. A finnugor nyelvészek minden egyéb véleményt elnyomnak, nem is engednek szóhoz jutni. Ez meglátszott azon, hogyan gúnyolták ki az elmúlt évtizedekben a magyar-sumér vagy a magyar-japán rokonság híveit, bár azok a hozzáértő kutatók tudományos érvekkel is alátámasztották elméleteiket.
A finnugor nyelvészek az őshaza ügyében sincsenek a helyzet magaslatán. A “nyugatiak” szerint ezek az urak az elmúlt negyven évben kilenc különböző helyre tették a magyarok őshazáját, és egy ideig mindegyikre esküdtek mint biztosra. Az is furcsa, hogy bár más nyelvészek és történészek közösen állítják például az összefüggést az ősmagyarok és a sumérok vagy japánok között – és állításaikat vércsoport- és egyéb kutatások is alátámasztják -, ezek véleményét olyanok teszik gúny tárgyává, akik maguk e téren soha semmit nem kutattak. A finnugorpárti nyelvészek óvakodnak például attól, hogy az erősen ragozó magyar nyelvet a hasonlóan erősen ragozó egykori sumér vagy a mai japán nyelvvel hasonlítsák össze. Talán félnek attól, amit ott találnának.
Számos kutatás bizonyította már, hogy a magyar és finn nyelv közötti pár száz szavas hasonlóság és néhány szerkezeti elem azonossága még nem jelent mindent. Ugyanis a magyarság összes többi jellemzője nem a finnugor, hanem inkább a török népek közé sorol bennünket. Régészeti leleteink, vérmérsékletünk, az eddigi összes vércsoport-kutatás eredménye és számos történeti, sőt nyelvi (!) emlék is nyilvánvalóvá teszi, hogy voltaképpen szinte semmi közünk nincs a finnugor népekhez. Ezt állítólag a magyar finnugor nyelvészek is beismerik. De csak négyszemközt… Hiszen a nyelv nem minden – és ez a kapcsolat is meglehetősen laza. Úgy vélik a nyugati magyar (és nem magyar) történészek, nyelvészek, hogy ideje lenne szakítani ezzel a ma már szinte nevetséges és nem kellően megalapozott dogmával.
Nemere István