Ingyen energiát mutatott be a Keshe Alapítvány

A szabadenergiát kutató Keshe Alapítvány egy olyan eljárást mutatott be, mellyel ingyen energiát lehet előállítani az úgynevezett Tesla antennával.

Tesla ugyanis azt állította, hogy egyetlen vezeték segítségével is lehet energiát közvetíteni, melyhez nem feltétlenül szükséges két vezeték. Ha egy egyrétegű tekercset alakítunk ki egy nagyon hosszú műanyag csövön, akkor a Tesla rezonátort kapjuk. Ez tulajdonképpen egy elektromos adó vonal. Mi lenne ebben az érdekes?

Képzeljük el, hogy egy újabb “primer tekercset” helyeztünk a hosszú tekercs másik, távoli végére. Ez a második tekercs “vev? tekercsként” viselkedik és összegy?jti azt az energiát, amit az els? primer tekercsbe vezettünk. Mivel a mi hosszú, vékony vezetékünk tulajdonképpen csak egy vezeték, megoldottuk, hogy elektromos energiát küldünk egy szimpla vezetéken keresztül. Itt nincs zárt áramkör! Ez csak azért m?ködhet, mert a hosszú, vékony vezeték a lassan mozgó elektromágneses hullámokat közvetíti, miközben a vezetékben lév? elektrontenger úgy viselkedik, mintha az összenyomható lenne.A vezeték mindkét végére fémgömböt helyezünk, hogy megakadályozzuk a vezetékvégeken a koronakisülést. Ezáltal felépítettünk egy egyszer?, egyvezetékes energiaátadó rendszert. Bevezetve az els? primer tekercsbe bizonyos mennyiség? nagyfrekvenciás AC teljesítményt, a második, távoli primer tekercsen ugyanezt az AC teljesítményt vehetjük le. Ha megfelel?en választjuk meg a “vev? tekercsre” kapcsolt fogyasztó ellenállását, akkor az els? primer tekercsbe vezetett teljes elektromágneses energia a hosszú szekunder tekercsen veszteség és visszatükrözés nélkül eljut a fogyasztóhoz.

Ez a híres EGYVEZETÉKES adó vonal, mely nyilvánvalóan longitudinális hullámokat használ. Ebben nincs semmi különleges, a hagyományos fizika elveit hasznosítja: mind a mágneses, mind pedig az elektromos hullámok a szekunder tekercs teljes hosszában 90 fokkal térnek el egymástól. A pozitív és negatív töltések okozta egymás melletti “gömböcskék” a hosszú tekercs mentén terjednek, míg ezeket a szomszédos gömböket/hullámokat az ?ket körülvev? EM mez? köti össze. Az EM mez? transzverzális hullám formájában terjed. Az egyetlen dolog, ami longitudinális hullámként terjed, az a vezetékben lév? elektrons?r?ség. Ez ?rültség lenne? Nem! Nincs nagy eltérés a koax kábelhez képest. A hagyományos koaxiális kábelben az elektronok egymást összenyomva terjednek a vezetékben, miközben az EM mez? a dielektrikumban továbbra is transzverzális hullámként halad.

A hagyományos rendszerekben két vezet? van és a közöttük mérhet? feszültség az EM mez? elektromos összetev?je. A fentebb ismertetett egyvezetékes rendszerben a haladó töltéss?r?ség képviseli az EM mez? elektromos összetev?jét. A szimpla vezeték egy sajátos “áramkörként” viselkedik: Az elektromos töltéss?r?ség változása révén haladó elektromos összetev? létrehozza maga körül az EM hullám mágneses összetev?jét.

Érdekes! Egyvezetékes energiatovábbító rendszer! Ráadásul nem is sérti meg azt a szabályt, hogy az EM hullámok nem terjedhetnek longitudinálisan. Ugyanakkor megsérti azt az elektromos áramkörökre vonatkozó szabályt, hogy ott mindig egy zárt körnek kell lennie. A rendszer két vége egyetlen vezetékkel kapcsolódik össze. A tekercsben a töltések el?re-hátra áramolnak, miközben az elektromos energia eljut a forrástól a fogyasztóig.

Mikrohullámú vagy UHF jeleket “szimpla” vezetéken keresztül is továbbíthatunk, ha a vezetéket dielektrikummal vonjuk be. Ezért el?ször egy hagyományos koaxiális kábelbe vezetjük a jelet. A kábel közepér?l letisztítjuk a szigetelést, majd egy pár nagy, tölcsér alakú réz szarvakhoz forrasztjuk a koax kábel bármelyik végét. A dielektromosan szigetelt szimpla vezeték a koax kábel teljes hosszában jelen van.

Amint az EM hullámok áthaladnak a koax kábelen, a tölcsér lehet?vé teszi, hogy a hullámok a “G-vonal”-hoz csatlakozzanak. A “G-vonalat” valamilyen m?anyag kell, hogy befedje, különben a hullámok kiszöknek a térbe. A cikkben azt is megjegyezték, hogy a G-vonalat be is hajlíthatjuk, amennyiben a G-vonal hosszú és a hajlítás sugara nagyon nagy. A m?anyag bevonat miatt a hullámok követni fogják a hajlítás vonalát. Ha nem lenne m?anyag bevonat, akkor a hullámok a hajlítás kezdeténél továbbra is egyenes vonalban haladnának és már nem érnék el a vonal másik végén lév? “hullámelkapót”.

Nyilvánvalóan ez csak váltakozó áramok esetében m?ködik. Itt nincs elektromos áramkör, helyette “elektron összenyomási” hullámok vannak, s ez halad keresztül a szimpla vezetéken. Vizsgáljuk meg ezt a jelenséget a folyadék analógiáját használva. A hagyományos áramköröket véve alapul vegyünk egy vízzel töltött, a két végén összekötött slagot. Ahhoz, hogy energiát küldjünk a hurok bármelyik részére, egyszer?en csak a vizet a hurok valamelyik vége felé pumpáljuk, aminek következtében a víz a teljes hurokban mozgásba lendül. Lehetséges volna, hogy megszakítjuk az áramkört és egy nem cirkuláris hidraulikus rendszert hozzunk létre? Tudnánk összenyomott hullámokat küldeni az elektromos “vízen” keresztül a slagból készült vezetékünkben? Természetesen! Pontosan ezt teszi a G-vonal is. Ha egy hosszú, két végén zárt slagban lév? “vízen” keresztül “hanghullámokat” küldünk, akkor az eljut az egyik végéb?l a másikba, még ha nem is hoztunk létre állandó DC áramot, mint ahogy azt az önmagában zárt slag hurok esetében megtehetjük. Ezek az egyvezetékes rendszerek öröklötten AC rendszerek. Ez ahhoz hasonlatos, mint mikor hangenergiát küldünk egy folyadékkal töltött csövön keresztül.

Mivel a G-vonalban csak egy vezet? van, az EM hullám elektromos összetev?je a szomszédos töltések segítségével terjed. A “feszültség” az átviteli vonalban kifelé terjed sugárirányú e-mez? fluxus formájában, de ahelyett, hogy a hagyományos koax vezetéknél tapasztalt módon a feszültség az árnyékoló vezetékhez képest jelentkezne, itt a vezetékben lév? két szomszédos töltés között jelentkezik a feszültség. Az EM mez? mágneses komponense ugyanúgy viselkedik, mint a normál vezetékben: a mágneses fluxus vonalak a vezetéket körülvéve körkörösen haladnak el?re. Ennek megfelel?en az energia a szimpla vezeték hossza mentén folyik, akárcsak a hagyományos áramkörökben és a Poynting vektorokkal (E x B) jellemezhetjük.

Tehát, van egy egyvezetékes átviteli vonalunk, melynek alapja a térben terjed? transzverzális EM hullám és a vezetékben terjed? elektron s?r?ség hullám. A fémvezeték belsejében az elektronok el?re-hátra rezegnek, miközben az EM hullám kívül terjed a fény sebességével. Ez olyasmi, mint mikor a hanghullámok haladnak a konzervdobozos telefon fonalán, mindössze a fonal szálainak rezgését az elektronok rezgéseire cseréljük, a hanghullámokat pedig EM transzverzális hullámok helyettesítik. A G-vonal esetében viszont az energia az elektronokhoz kapcsolódó EM mez?ben tárolódik el, míg a fonalas telefonnál az energia a fonálban kinetikus és potenciális energiaként jelentkezik.

Bármilyen nagy, fémes anyagot sorba köthetünk a “G-vonallal”. Valójában hullám-visszaver?dések is létrejöhetnek ott, ahol a vékony vezeték a fémes anyaggal összekapcsolódik, de ez most számunkra érdektelen. Az 5. ábrán bemutatott összeállításnál az EM hullámokat a vezet? objektum felületén továbbíthatjuk, míg magában az objektumban az “elektron tenger” longitudinálisan vibrál. Hmmmm. Hol is hallottam ezt korábban? Tudom már! Nikola Tesla “Világ rendszerénél”, ahol is Tesla hasznosítható elektromos energiát akart továbbítani a Föld bármely pontján felállított vev?nek.

Tételezzük fel, hogy a nagy vezet? objektum maga a teljes Föld bolygó! Tételezzük fel, hogy a tölcsér alakú indítókat a földgömb felszíne helyettesíti, mely a “virtuális földelése” egy nagy kapacitásnak. Tételezzük fel, hogy a továbbítandó jel frekvenciája az UHF tartomány alatt található. Ekkor a teljes Föld egy G-vonalként fog megjelenni.

Az írásaiban Tesla úgy vélte, hogy a készüléke nem a Hertz féle hullámokkal m?ködik. Részben igaza volt, részben nem. Mikor a rádiófrekvenciás energia az üres térben terjed, az E és M összetev?k transzverzálisak és 90 fokban eltérnek egymástól. Ugyanakkor, mikor az EM energia a kábelban terjed, akkor a vezetékben lév? elektrontenger is részt vesz a terjedésben. Az elektronok el?re-hátra rezegnek a vezetékben, míg az EM hullámok a fém felületén kívül terjednek. Ez miért fontos? Mert az adóvonal fizikája megegyezik az antennák “közeli mezejének” fizikájával, mely eltér a “Hertz féle” szabad hullámterjedés fizikájától. Mikor Tesla energiát küldött a Föld körül, akkor a Földet elektromos kábelként kezelte. A hullámai a Föld töltéseinek hullámaival egyesültek. Nem sugárzott ki tiszta rádióhullámokat, bár a hullám energia frekvenciája hasonló lehetett a hagyományos rádióhullámok frekvenciájához. Ehelyett egyvezetékes energiaátviteli rendszert használt, ahol az elektromosan vezet? Föld szolgált vezetékként. A Tesla féle technológia a tekercsek, kondenzátorok, adatátviteli vonalak “közeli mezejének” effektusával egyezett meg, nem pedig a dipólus antenna által használt Hertz féle hullámok technológiájával. Ezért mondta azt, hogy az általa keltett hullámok “nem Hertz féle” hullámok.

De ez csak akkor m?ködik, ha valamilyen dielektromos anyag vonja be a Földet. Enélkül a bevonat nélkül a hullámok nem fogják követni a Föld görbületét, hanem kirepülnek az ?rbe. Ennek a bevonatnak a szerepét az atmoszféra tölti be. Ezen kívül az elektromosan vezet? ionoszféra úgy viselkedik, mint a koax kábel “árnyékolása”, ami lehet?vé teszi, hogy a hullámok a Föld felszíne körül terjedjenek.

Tesla a talajt mint energiaátviteli vonalat használta. Igaza volt, mikor azt állította, hogy a “természetes közegben” longitudinális hullámok alakulnak ki. Igaza volt, mikor azt állította, hogy a föld nem csak a feszültség referenciapontja. Ebben az esetben a “természetes közeget” a földek és óceánok mozgékony ionjai alkotják, melyek a Földet elektromos vezet?vé teszik. Tesla átlátta, hogy a Föld felszíne egy G-vonalas vezet?. Bármilyen elektromos eszköz átveheti ennek az energiának egy részét, ha az a földdel és egy fémtárggyal kapcsolódik össze.

A kísérletet némiképp másképp mutatta be a Keshe Alapítvány, de az elv szinte ugyanaz.

A videó itt tekinthet? meg!