Home A tudomány rejtélyei Legyőzzük-e valaha a halált?

Legyőzzük-e valaha a halált?

0

Az ember mindig is szerette volna elkerülni a halált. Mindig is el akart menekülni előle, kereste a halhatatlanság ellenszerét. De miért közeleg a vég ahogy öregszünk?

A folyamat abból áll, hogy mire megöregszünk, sejtjeinknek leáll az osztódása és a test meghal. Ez azonban nem csak a testre vonatkozhat, hanem a szerveken vagy a szöveteken belüli sejtekre is. A halált megállítani nem, legfeljebb késleltetni tudjuk. Van azonban néhány állat, melynek teste egészen meglepően viselkedik.

Az örök élet gondolata mára már elvált a vallástól és a metafizikától. A halhatatanság tanulmányozása mára a tudomány feladata lett és a médiában is egyre többször megjelenik a kérdés. Vannak, akik szerint a halál a jövőben csupán egy antioxidánsokkal, telomerázokkal gyógyítható jelenség lesz. 1976-ban Edgar Morin tudós is kijelentette, hogy a halál nem természetes jelenség és hitt abban, hogy az örök élet lenne a normál állapot.

Örök életű állatok?

A Turritopsis dohrnii nevű medúzafaj képes visszaállítani életciklusát egy korábbira. Az egyedfejlődés során először petékről beszélünk, melyekből lárva kel ki – ezt hívjuk planulának. A planula a felszínen tartózkodik egy darabig, ahol szívóhártya segítségével táplálkozik jellemzően telepekben. A planula olyan, akár a polip.

Egy idő után az egyik planula megnövekszik, olyannyira, hogy eltávolodik (ekkor még ephyra-ról beszélünk) a teleptől, majd medúzává fejlődik. Ez a lény már képes lesz az önálló szaporodásra is.

Amikor a Turritopsis dohrnii megsérül, akkor képes visszaalakulni akár egyetlen kis szövetre, majd onnan visszafejlődni kifejlett medúzává. Hacsaknem falja fel egy ragadozó, akkor elméletileg valóban képes így örökké élni.

A hidra egy csöves testű lény, amelyen több ragadós tömlő található: a fejen és a hátsó lábain, valamint a teste mentén. Táplálékát ezekkel a tömlőkkel ragadja meg. Sok mindent nem csinál, leginkább csak tavakban lebeg egész nap. Ez a lény is úgy tűnik nem öregszik, mert sejtjei képesek a folyamatos megújulásra. Ezért a megújulásért egy gén felel, amely egyébként megtalálható egyes más férgekben is. Amikor a tudósok eltávolították ezeket a géneket, a hidra sejtjei elkezdtek öregedni. Hogy pontosan hogyan működik ez a gén, még nem tudjuk.

A homárokra is jellemző a rendkívül hosszú élet, de elsősorban azért, mert DNS-ük folyton kijavítja önmagát. Amikor egy sejt osztódik, akkor a kromoszómák végén lévő telomerek egyre kisebbek lesznek. A telomerek felelnek többek között az osztódásért és egy idő után, a sok osztódás miatt annyira összemennek, a sejt nem tud tovább osztódni, így elhal. A homárban van egy telomeráz nevű enzim, amely a telomerek karbantartásáért felelős, így sokkal több ideig tudnak osztódni a homár sejtjei.

Vajon ezek az állatok magukban hordozzák a kulcsot az emberi ökök életért is?

Az őssejtekben a kulcs?

A probléma abban áll, hogy az őssejtjeink nagyon sokáig képesek a szaporodásra, míg szomatikus sejtjeink (a test saját sejtjei) nem. Ha képesek lennénk rávenni a szomatikus sejtjeinket, hogy olyan módon szaporodhassanak mint az őssejtjeink, akkor ez lenne a kulcs az örök élethez, vagy legalább is a nagyon hosszú élethez?

Ha sikerülne olyan embert klónozni, akinek már eleve úgy szaporodnak a sejtjei, mint az őssejtek, akkor könnyen lehet, hogy ez lenne az első olyan ember, aki képes lenne akár ezer évig is élni. Ha nem is örök életről lenne szó, de mindenképp egy fejlettebb emberről, aki sokkal tovább él. Az örök élet tehát könnyen lehet, hogy úgy lesz értelmezve mint nagyon hosszú élet. Egy ilyen ember szerveinek sejtjei folyamatosan képesek lennének a megújulásra és a szaporodásra, elnyújtva ezzel életének hosszát.

Ha pedig ez a technológia könnyen elérhető lesz, bárki képes lesz regenerálni saját sérült szerveit, az agyat is  beleértve. De akár az is lehetséges, hogy az agyat digitálisan le lehet majd másolni, a tudatunkat pedig számítógépes rendszerben tárolni. Így a halál csak akarat kérdése lesz: ki akarjuk húzni a vezetéket, vagy sem.

paranormal.hu | Uwe Driesel képe a Pixabay -en