Home Cikkek Marsi régészet

Marsi régészet

0
Megosztás

Ennek a cikknek az olvasása 4 percig tart

A NASA Opportunity nevű marsjárója sokáig jó szolgálatot tett: szorgalmasan vizsgálta a bolygó felszínét, fotózta a tájat. Mostanra azonban – kissé durva fogalmazással élve – fémből és elektromos áramkörökből álló ócskavassá vált.

Az Opportunity egy olyan világban járt, melynek mélyebb felfedezéséről sokan régóta álmodnak. Amikor az olasz csillagász, Giovanni Schiaparelli bejelentette, hogy kanálisokat észlelt a Marson, sokan úgy gondolták, hogy mesterségesen kialakított csatonákról van szó. Ezt a kérdést egy másik tudós, Percival Lowell is vizsgálta, aki 1895-ben azt állította, hogy a Marson lévő kanálisokat egy idegen faj építette abból a célból, hogy vizet nyerjenek a bolygó jégsapkáiból.

Ahogy a teleszkópok fejlődtek, a feltételezés, miszerint a Mars csatornái mesterségesek, gyyorsan eloszlott. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a bolygó iránti érdeklődés, amely magába foglalta az egykori idegen jelenlétet eloszlott volna. 1989-ben egy sci-fi regényben (Edison elfoglalja a Marsot) Garrett P. Serviss arról beszél, hogy az emberi fajt megtámadják a marslakók, majd az emberek ellentámadást indítanak a Mars ellen.

A Mars megtámadása során az emberek szembesülnek egy táborral, ahol emberi rabszolgák dolgoznak, akiknek az őseit már 9000 évvel azelőtt fogságba ejtették a marslakók egy korábbi támadás során. Ezek a rabszolgák felfedtek egy nagy titkot a felszabadítóik számára: az Egyiptomban található piramisokat és a Szfinxet a marslakók építették.

Ahogy a fantasztikus regények terjedni kezdtek, egyre népszerűbbé váltak a Marsról jövő megszállók. Az egyik sikeres történet Edgar Rice Burroughs-hoz köthető, akinek a történetében egy John Carter polgárháborús veterán katona a Mars felszínén találja magát. John Carter részletesen mesélt a marsi környezetről és városokról, melyeket idegen fajok töltöttek meg. A Marson lévő ősi romok és elhagyott városok képzete több könyvben is szerepeltm később.

A marsi romok azonban sokkal baljósabb képet festettek Clark Ashton Smith 1932-ben megjelent regényében (Yoh-Vombis börtönei), amely arról mesél, hogy régészek meglátogatnak egy ősi marsi várost. A történet főszereplője úgy számol be ezekről a romokról, ugyan ő már látta a Machu Picchu égig érő falait az Andokban. Látta Vénusz sötét oldalán Uogam óriási oromzatát. De ez semmi nem volt ahhoz képest, amit a Marson látott.

Látható, hogy a Percian Lowell által feltételezett marsi városok idővel a fantasztikus irodalom részévé váltak. Azonban amikor 1976-ban a NASA Viking 1-es űrszondája megérkezett  bolygó pályájára, a bolygó múltja ismét előtérbe került. A rengeteg kép közül amit visszaküldött, volt egy, amely a Cydonia nevű régióban készült és a rajta látható geológiai struktúra meglehetősen hasonlított egy emberszerű arcra. Ellentmondásos helyzet alakult ki: a NASA ragaszkodott ahhoz az állításhoz, hogy csupán egy geológiai furcsaságról van szó, míg mások szerint egy régi marsi emlékművet lehet látni.

A struktúrának a jelentőségét Vincent Dipietro és Gregory Molenaar hangsúlyozta a leginkább. 1982-nem azt nyilatkozták, hogy nem csak a Marsarc létezik a bolygón, hanem számos más piramis és mesterséges építmény.  A két író óriási figyelmet kapott, de nehéz volt bizonyítani állításaikat. Az emberek vagy a NASA-nak hittek, miszerint valóban természetes képződmény, vagy elmerültek annak a gondolatában, hogy a Marsot egykor idegen faj népesíthette be.

A NASA aztán újabb küldetést tervezett a Marsra. Sokan izgatottan várták az újabb fejleményeket a Cydoniával kapcsolatban. Végül 2001-ben a Mars Global Surveyor magas nagy felbontásúképet küldött vissza a Marsarcról. Sokak csalódottságára az arc csak egy sziklaalakzatnak bizonyult. 2007-ben a Mars Reconnaissance ismét lefotózta a struktúrát, ami csak jobban eloszlatta a hitet. Ekkor már élesebben láthatók voltak a sziklás gyűrődések és a lejtők.ed to see what new images might come from Cydonia.

Mindenesetre a Mar benépesült ember alkotta eszközökkel. Tizennégy különféle küldetés, különböző űrügynökségektől teleszemetelte a Marsot marjárókkal, hőpajzsokkal, ejtőernyőkkel és mág számos más alkatrésszel.

Azok a dolgok, melyeket a Marson hagyunk, egy másik történelmet írnak. A különböző leszállóhelyek mind arról árulkodnak, hogy egyes küldetések sikeresek voltak-e vagy sem és hogy miért lett sikeres egy küldetés vagy éppen miért nem. A mi szétszóródott törmelékeink, járműveink beszámolnak majd az emberi dicsőségről, hogy eljutottunk oda. Egy nap egy asztronauta majd odasétál a Viking 1 szondához és gyönyörködik az ősei sikerein. A törmelékek, melyeket jelenleg is hátragytunk a Marson, az ember jelenlegi képességeinek szimbólumává fog válni.

Aludj jól Opportunity! Hamarosan találkozunk!

David S. Anderson | paranormal.hu