Home Beszámolók Visszajött a dédmamám

    Visszajött a dédmamám

    692
    3
    Megosztás

    Ennek a cikknek az olvasása 4 percig tart

    Dédmamámmal nagyon jó volt a kapcsolatom, ő volt az egyetlen  a nagyszüleim közül akit jobban ismertem. 2010 januárában sajnos meghalt. Édesapám és a dédim egyházban laktak, abban az évben mikor dédim elhunyt, májusban odaköltöztem apukámhoz. 

    Nyáron, egyik hétvégén apa elutazott 3 napra, és úgy beszéltük meg, hogy péntek este otthon alszom, másnap meg a nagynénimnél, hogy még se legyek egyedül egész hétvégén mivel még csak 15 éves voltam. Tehát péntek este olyan 7 felé eljött a barátnőm, hogy mennyek el vele a nővéréhez, mindjárt jövünk vissza és akkor bejön hozzám kicsit. Mivel nem lakott messze a nővére nem vittem magammal semmit . El is mentünk, de végül abban maradtunk, hogy nem nálam leszünk hanem a nővérénél maradunk. Mondtam neki, hogy akkor csak ugorjunk el a mobiilomért mert apa biztosan hívni fog. Hazamentünk hozzám, bementünk az előszobába (elkell mondanom, hogy a ház úgy áll, hogy 3 lépcsőn kell felmenni és úgy megy az ajtó a folyosóra, és ahogy nyilik be az ajtó, az mögött van a villanykapcsoló.) tehát amikor beértünk és megfodultam hogy felkapcsolom a villanyt  hirtelen megláttam a dédmamáat a középsőlépcsőn, de gyorsan kiderült hogy nem csak én láttam.. abban a pillanatban ahogy megláttam- megláttuk egyszerre elsikitottuk magunkat és berohantunk a szobába… egymással szemben ültünk a két fotelben és megsem szóltatunk percekig. Néhány perc után mondom a brátnőmnek, hogy rendben most mond el hogy te mit láttál! Erre azt válaszolta a a dédit láttam  kócosan és fehér kombinében. (A barátnőm is ismerte és ő is dédinek hívta mert sokat volt velem nála.) Totálisan ledönbbentem és még jobban megijedtem, mert én is ugyanezt láttam. Ameddig ő nem mondta, hogy mit is kit is látott, abbana pár percben próbáltam magamnak beadni, hogy csak behaluztam … de ketten csak nem halucináljuk be ugyanazt. Bezártam mindent és visszamentünk a nővéréhez. Amikor elmeséltük tesójának ő is totál levolt döbbenve, már akkor is mikor odaértünk mert szinte futottunk, nagyon megvoltunk ijedve. Apa hivott 9 óra körül, és elmeséltem neki, azt mondta nyugodjak meg és megbeszéljük ezt mikor hazaér.Reggelig nem mertem haza menni igy ott maradtunk a barátnőm nővérénél.. Reggel hazértem, persze alig emrtem bemenni. Összepakoltam a cuccaimat, hogy megyek nagynénimhez, mielőtt elindultam, megnéztem minden ablak bevan-e csukva és ahogy elindultam kifelé a folyosón, mögöttem lassan és nyikorogva elkezdett kinyilni az a szoba ajtó ami a dédimé volt! Na akkor volt az a pillanat hogy a bejárati ajtót se zártam kiszaladtam a táskával bezártam a kaput és pörköltem is. Hozzáteszem  soha nem nyilt ki az az ajtó magátol és nem is nyikorgott mái napig sem, csak akkor egyszer. Amikor apa hazajött vasárnap este, eljött értem a nagynénimhez és mikor hazaértünk ez volt az első amiröl akartam vele beszélni. De persze gondoltam, hogy biztos kinevet vagy nem vesz komolyan, mivel ő nem hitt az ilyesmiben és ezeket mindig elpoénkodtak, mikor más is beszélt ilyesmiről. Nos amikor elmeséltem részletesen azt válaszolta, hogy tudom, hogy a dédit láttad, én is találkoztam vele már párszor mostanában… Hát ettől jobban nem tudott volna tényleg megnyugtatni. Ez az eset után jöttek ilyenek, hogy a kinyiltak az ajtók a házban ami kilincsre volt csukva, amit leraktunk valahova néha nem ott találtuk meg, és szinte minden este valami leesett a helyéről a folyosón ..Eléggé bevoltam már parázva, de néha már apa is csak nézett, hogy mi van most? Végül az az év nagyon szeretcsétlen lett a családunkban, jó, valószínáleg nincs köze ehhez, de még abban az évben, szeptemberben meghalt édesapám, decemberben pedig nagybácsikám..Amikor apa elhunyt, visszaköltöztem anyához. Most éppen renováljuka házat, mert szeretnék a barátommal ödaköltözni, de nagyon sokszor belegondolok, hogy ezek a dolgok még mindig folynak-e ott, és félek tényleg, hogy ha odaköltözünk akkor is ez lesz-e? Ez az eset nagyon megmaradt nekm is meg a barátnőmnek is. Még most is félek néha egyedül.

    3 COMMENTS

    1. Talán írhatnám,hogy nincs mitől félned! Életében sem bántott,inkább szeretet. Most ugyan miért bántana a dédid,vagy az apád? Régi szlogen,hogy a legoptimálisabb,ha az ősödet neveled. Ezt nem is értettem hosszú éveken át. Engem a nagymamám nevelt fel. Ez még nem is lenne különösebben nagy dolog. Viszont a lányomat én neveltem fel 13 éves korától,egyedül. Az alkata,a habitusa, a szemei, mind-mind a nagymamáé. A nagymama nevelt engem,és én neveltem őt. Fura egy párhuzam.  Nincs mitől félni!!

    2. Nekem a nagypapám jött vissza elköszönni. Éjjel könyvet olvastam, mikor a kulcsra zárt bejárati ajtó kinyílt, és feketeséget láttam, amikor azt mondta a távolból: szervusz kisunokám. Nem sokkal előtte halt meg. Hát majd be sz.-tam akkor úgy megijedtem.