Home Tudomány és technológia Miért nem látjuk a tizedik bolygót?

Miért nem látjuk a tizedik bolygót?

0

Valami történik a Naprendszerünk szélén. Egy óriási objektum folyamatosan húzza magához a bolygók. Mi lehet az? Mivel állunk szemben?

Az aggodalom egy Percia Lowell nevű íróhoz kötődik a 19. századból. A férfi később csillagásszá vált és számos merész állítás fűződik a nevéhez. Az egyik emlékezetes állítása a Marssal kapcsolatos. Úgy vélte, hogy a Mars kanálisai vizet vezető csatornák, melyeket egy ott élő civilizáció épített, hogy vízhez jusson a sarki jégsapkából. Később bebizonyosodott, hogy ezek természetes képződmények.

A Vénuszon szintén érdekes megfigyeléseket tett, de ezeket a jelenségeket senki más nem látta rajta kívül. Később a tizedik bolygó keresésébe kezdett és úgy vélte, hogy az Uránusz és a Neptunusz mozgását nagymértékben befolyásolja ez a rejtélyes bolygó. A keresés elkeseredett hajsza volt, melyet többször idegösszeroppanás kísért végig. Történt mindez egészen haláláig, de a keresés nem ért véget még most sem, 2021-ben.

Azt meg kell jegyezni, hogy Lowell rengeteg pénzt tett a tizedik bolygó kutatásába. Olyan sok pénzt, hogy külön obszervatóriumot építtetett. Aztán jött a nagy felfedezés: 1930 februárjában megtalálta a bolygót.

A Plutót.

Amire úgy hitte, hogy ez lesz a kilencedik bolygó. Napjainkban többször meg is jelent ez a bolygó a hírekben annak köszönhetően, hogy a csillagászok Mike Brown professzor vezetésével 2006-ban törpebolygóvá fokozták le, kiesve a Naprendszer tagjai közül.

A Plútó már csak azért sem lehet a tizedik bolygó, mert olyan kicsi a tömege, hogy képtelen enne hatást gyakorolni az Uránuszra vagy a Neptunuszra. Amikor a Plútóról kiderült, hogy kisbolygó, tizedik bolygó utáni vadászatot ugyan lefújták, de ez nem jelentette azt, hogy később ne támadt volna fel új remény.

Gyanús jelek

1992-ben egy jelentősebb csillagászati felfedezés történt, amikor először megpillantották a Kupier Övet. Ez egy törmelékekből álló képződmény a Naprendszer határán, amely megszámlálhatatlanul sok fagyott objektumot tartalmaz. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy a Naprendszer távoli vidékén nem csak a Plútó volt az egyetlen jelentősebb objektum, ami felfedezésre várt. Rajta kívül ugyanis számos más kisbolygót találtak még.

Az egyik ilyen kisbolygó a Sedna nevet viseli, aminek egészen különös a mozgása, mintha hatással lenne rá valami. Ennek alapján Mike Brown és Konstantin Batygin csillagászok arra a következtetésre jutottak 2016-ban, hogy egy nagytömegű bolygónak kell lennie a Naprendszer határán.

De nem csak a Sedna volt az egyetlen kisbolygó, amit valami húz maga fele. Hat másik objektumról ugyanezt figyelték meg. A csillagászok meg voltak győződve arról, hogy valaminek akkora a gravitációs ereje, hogy befolyásolja a kisbolygók mozgását. Később további 19 objektumról mondtk el ugyanezt. Mindez megerősítette a feltételezést, hogy létezhet egy nagytömegű bolygó a Naprendszer határán, amit azért nem látunk, mert annyira elnyúlt a pályája és mintegy 90 billió km-re lehet tőlünk jelenleg. Úgy vélik, hogy egy jeges bolygóról lehet szó.

Felmerül persze a kérdés, hogy honnan származik ez a bolygó. Erre három elmélet is van. Az egyik szerint a Naprendszer távoli vidékén képződött, ami sokak szerint azért valószínűtlen, mert a Naprendszer határa sosem nyúlhatott annyira távolra. Egy másik elmélet szerint egy másik csillagtól távolodott el. A harmadik elmélet szerint pedig a bolygó a Naphoz közel alakult ki, amikor még a Naprendszerben minden közel volt egymáshoz. Aztán ahogy a kialakult bolygók elkezdtek távolodni egymástól, a Jupiter és a Szaturnusz kiszorította azt és eltávolodott a Naprendszerből.

A keresés nehézségei

De ha létezik ez a bolygó, miért nem látta még senki? A probléma minden bizonnyal abban áll, hogy ha egy konkrét bolygót keresünk, ami egyáltalán nem egyszerű. Olyan ez, mintha egy tűt keresnénk a szénakazalban. Sokkal egyszerűbb inkább meghatározott bolygócsoportokat, csillagcsoportokat keresgélni mintsem egy adott bolygót, aminek a területét is nehéz meghatározni, nem csak magát az objektumot. Ráadásul az is számít, mikor keressük az adott bolygót, ugyanis számolni kell annak aktuális pozíciójával, pályájával és mozgásával: fontos ugyanis, hogy a Nap jól megvilágítsa a teste, hogy az látható legyen.

Konstantin Batygin abban reménykedik, hogy a Hawaii-on található Subaru teleszkóppal majd sikerül megtalálni ezt a halvány bolygót. A bolygó ugyanis annyira kevés fényt verhet vissza a Naptól, hogy alig lehet látni. Egy másik teleszkóp is ígéretes lehet a bolygó megtalálásában, amelyet még jelenleg is építenek Chilében és a Vera Rubin nevet viseli.

Rossz hírek

A Plútón túli objektumokat az elmúlt hónapokban alaposabban megvizsgálták és 2021 februárjában Dr. Stephanie Deppe olyan kutatási eredményeket tett közzé, amely alapján azt mondhatjuk, hogy ezek az objektumok mind egységesen vannak elhelyezkedve a Nap körül, a tizedik bolygó hatása pedig csupán illúzió. Azt gondoljuk, hogy valami hat ezekre az objektumokra, miközben csak arról van szó, hogy a megfigyelési sajátosságaink miatt tűnik úgy, mintha valóban lenne a háttérben egy bolygó. Hogy ezek az objektumok láthatók legyenek, ugyanabban az időszakban kellett vizsgálni őket, hogy a Nap sugarait megfelelően verjék vissza, így az elrendeződés mindig hasonló volt.

Ez persze nem zárja ki teljesen, hogy ne lenne tizedik bolygó, de ennek lehetősége ezzel a vizsgálattal kevésbé valószínű. Ráadásul kevés objektumot figyeltünk meg eddig, így kevés s statisztikai adat is. Amit tenni lehet az az, hogy a csillagászok még több megfigyelést végeznek, amely majd vagy erősíti, vagy gyengíti a tizedik bolygó elméletét.

Egy meglepő elmélet

Időközben felmerült olyan elmélet is, ami szerint a tizedik bolygó nem is bolygó, hanem egy fekete lyuk. Igen… fekete lyuk. Hogyan lehetséges ez? James Unwin fizikus (University of Ilinois) és Jakub Scholtz kutató (University of Turin) szerint az egyetlen jel, ami utal erre az objektumra az a gravitáció. Ez a tény és az a tény, hogy még nem pillantottuk meg a bolygót arra utalhat, hogy nem bolygóról, hanem fekete lyukról lehet szó, amely aztán befolyásolja a Naprendszer határán lévő testek mozgását.

A fekete lyukat csillagokból keletkeznek miután összeomanak. Sűrűségük legalább háromszorosa a mi Napunkénak. Szupermasszív fekete lyukakról pedig akkor beszélünk, ha a tömegük milliószor akkora mint a Napunk tömege. Minél nagyobb a fekete lyuk, annál több testet húz magába a környezetében.

Az ősi fekete lyukak létezése még nem bizonyított, mert senki nem figyelte meg őket. Vannak azonban feltételezések, miszerint az univerzum kezdetén néhol olyan sűrű volt az anyag, hogy abból fekete lyukak keletkeztek. James Unwin szerint azonban azért nem lehetséges, hogy a tizedik bolygó fekete lyuk legyen, mert sokkal erősebb lenne a gravitációs hatása és azt már észrevettük volna, hiszen ez olyan mintha legalább három naptömeggel rendelkező égitest lenne a Naprendszer határán.

A fizikus szerint inkább egy ősi fekete lyukról lehet szó, mert azok jóval kisebb tömeggel is rendelkezhetnek. Ennek a mérete kisebb lenne mint a fekete lyukak általában, de így is rendelkezne gravitációs erővel. De kellene-e tartani tőle? És ez önmagában izgalmasabb-e, mintha egy tizedik bolygót találnánk?

Először is, azt tisztázni kell, hogy az ősi fekete lyukak sem engedik ki a fényt. Ugyanúgy elnyelik, mint a hagyományos fekete lyukak. Másodszor, mivel fekete lyukról van szó, nem lehetne látni, csak a körülötte lévő üres teret. A létezésére tehát a gravitációs hatás és az üres tér utalna.

A számítások szerint ez a test tízszeres földtömeggel rendelkezne, a mérete viszont mindössze akkora lenne, mint egy narancs.

Meglepő?

Ne feledjük, hogy a fekete lyukak iszonyatosan nagy tömegű testek itt egészen kis területre koncentrálódik össze nagyon anyag, ezért olyan erősek, hogy még a fényt sem engedik ki. Ez alapján nem biztos, hogy meglepő már a dolog. Ha a tizedik bolygó valójában egy ősi fekete lyuk, a megfigyelésére jó módszer lehet a gamma sugarak elnyelődésének vizsgálata. Ahol gamma sugarak vagy űrbeli törmelék eltűnik, ott fekete lyuk is lehet. De a jövőben a Naprendszer szélére küldött űrszondáink valószínűleg jóval többet tudnak majd mondani.

Aki pedig galaxisunk központjában lévő szupermasszív fekete lyuk miatt aggódik, annak valójában nincs félnivalója. Naprendszerünk stabil pályán kering és nem érheti baj. Egyes csillagászok szerintegyébként a kisebb méretű fekete lyukak kutatása izgalmasabb téma mint a nagyobb fekete lyukaké. A kisebb méretű lyukak ugyanis más gravitációs tulajdonságokkal rendelkeznek: a feltételezések szerint a kisebb fekete lyukak a határukon lévő testeket a fény görbüléseinek adottságai miatt látványra sokkal jobban megnyújtanák, mint a nagyobb fekete lyukak, amely rendkívül érdekes tapasztalatot nyújthat egy űrhajós számára (most függetlenül attól, hogy nem élné túl).

Ezt a jelenséget egyébként megfigyelték már kisebb fekete lyukak esetén. Ha viszont egy ősi fekete lyuk valóban létezne a Naprendszerben, akkor azt meg tudnák figyelni és vizsgálni a csillagászok.

Ha viszont mégis bolygóról lenne szó, az esetben óriásbolygóra gyanakszanak a csillagászok – mialatt a legtöbb exobolygó mérete a Föld és a Neptunusz mérete között helyezkedik el.

Egy biztos: az idő fogja elmondani, mennyire leszünk sikeresebbek a kutatásban, mint Lowell.

mike lacoste képe a Pixabay -en